Bánokszentgyörgy - Osztrák vendégvadász aranysakált lőtt a hét végén a Zalaerdő Zrt. vadásztársaságának területén. A nálunk toportyán, illetve nádi farkas néven ismert ragadozó őshonos hazánkban, s több évtizedes szünet után most van ismét elterjedőben.
A bánokszentgyörgyi erdészetet igazgató Hopp Tamás úgy meséli: az osztrák vendégnek nagy élményt jelentett a sakál elejtése. De a helyiek öröme sem volt kisebb, hiszen a környéken emberemlékezet óta nem lőttek ilyen állatot.
- Jellegzetes hangját (innen az ordít, mint a sakál szólás) véltük hallani, de ebben sem lehettünk biztosak, hisz a toportyánt valóban csak hírből ismertük - mondta az igazgató, hozzátéve: az országban 1942-ben ejtették az utolsó példányt e fajból. - Nem bírta a civilizáció terjedését, a sok láplecsapolás sem használt neki, elvégre nem véletlenül hívják nádi farkasnak, a nedves helyeket kedveli. Aztán pár éve, Horvátország felől újra feltűnt.
A rókánál valamivel nagyobb termetű, ám jóval rövidebb farkú és farkas pofájú állat saját szempontjából jó helyre érkezik: hazánkban jelenleg ő a legnagyobb testű ragadozó, avagy nem nagyon lesz ellenfele.
- Előfordul, hogy egy-egy terjedő faj problémákat okoz a természetvédelemnek, ez az eset azonban egyértelműen örvendetes, mert őshonos állat tér vissza - fogalmazott Lelkes András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatóságának munkatársa. - Sokan tartottak tőle, hogy az aranysakál esetleg ártalmára lehet az őzállománynak, de egy konferencián nemrég előadást hallottam arról, hogy elsősorban mezei pockot fogyaszt, nagyobb testű állatokból csak beteg, illetve elhullott példányokat eszik. Egyébként a toportyánnak Zalában ideális élőhelye lehet a Kis-Balaton.
A megyei földművelésügyi hivatal vadászati osztályát vezető Süle Lajosnak azért vannak fenntartásai a tekintetben, hogy a jelenleg megfelelő szintű őzállomány fenn tud-e maradni a sakálok mellett is, de a toportyán visszatérésének amúgy ő is örül. Hozzátette: a közeljövőben az állomány gyors szaporodása várható, Tolnában, Baranyában és Somogyban az évtizeddel ezelőtti első feltűnés óta mára viszonylag gyakori lett a faj. Ezt támasztotta alá Gémesi Tamás nagykanizsai preparátor, aki elmondta: évente 30-40 kilőtt sakált hoznak kikészíttetni Somogyból.
És végezetül egy, az őshonosságot bizonyító, minden megkérdezett által említett vonatkozás: Toldi Miklós emlékezetes nádi kalandjában toportyánokkal küzdött meg. Varga Andor