2008. január 14,
Csopak - Február végéig tart a vadászati szezon a nemzeti park területén is, de a vad nagy részét a vadászati előírásoknak megfelelő engedéllyel rendelkező természetvédelmi őrök hozzák terítékre. Balogh László, a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója hangsúlyozta: bár a vadászat során is az elsőd- leges cél a természetvédelmi szempontok érvényesülése, próbálnak szakszerű és ésszerű vadgazdálkodást folytatni. Itt - ellentétben a vadásztársaságok többségével - nem a vadállomány és a trófea méretének a növelése a vadászat elsődleges célja.
A legfontosabb a vadlétszám megfelelő szinten tartása, amelynek összhangban kell lennie a terület vadeltartó képességével. Ezt a gyérítésekkel, szükség szerint apasztással érik el. Az igazgatóság három vadászterületen szerezte meg az önálló vadászati jogosultságot: ezek a tihanyi, badacsonyi és a kis-balatoni területek. A vad kilövését elsősorban a természetvédelmi őrök végzik, állományszabályozó céllal.
Tihanyban és Badacsonyban főként a vaddisznók okoznak fejtörést: nagy kárt tesznek a Külső-tó nádasaiban és gyakran betérnek az emberlakta területekre - gyümölcsösökbe, szőlősökbe, valamint a kiskertekbe. Az elmúlt időszakban jelentősen nőtt a lakossági panasz a vaddisznók kártétele miatt. A felszaporodott vaddisznólétszám miatt az igazgatóság többletkilövési engedélyt kér, amely közel'megduplázza a korábbiakat. Sajnos az őzállomány egy jelentős részét a gépkocsik hozzák terítékre.
A kihelyezett, vadveszélyt jelző táblák ellenére gyakori a vaddal ütközés, amely a gépjárművezetők fokozottabb figyelme mellett elkerülhető lenne. Ezekben az esetekben mindenki viseli a saját kárát, de ez nem jó sem az autósoknak, sem az igazgatóságnak, kiváltképp az elhullott vadnak. A legértékesebb vadászterület a kis-balatoni. Itt egy szezonban 11-12 szarvasbikát lőnek ki, az idei csúcs egy 10,5 kilogrammos trófea volt.
A szeptembertől október közepéig tartó szarvasbikaszezont bérvadászat útján értékesítik. Ilyenkor szerződés keretében vadászati irodákon keresztül érkeznek a hazai és külföldi vadászvendégek, többségük visszatérő vendég. Ez a trófeaérték és a terítékre került vad utáni vadhúsbevétel képezi a vadászati ágazat bevételeit. A védett területeken sem szabad elhanyagolni a szőrmés és szárnyas kártevők visszaszorítását.
Nagy gondot fordítanák a róka, szarka és főként a dolmányos varjú (ez utóbbiak ugyanis nagy fészekrablók) kellő szinten tartására. Teljes felszámolásuk ugyanúgy hiba lenne, mint korlátlan elszaporodásuk, mert bizonyos számban azért szükség van jelenlétükre, részei a természeti rendszernek. Németh F. Bernadett
