Amikor hajnalban kilép a tisztásra, csak agancsának sötét szárai, fehér ágvégei úsznak a párapaplan fölött A lebegő tünemény torkából a szerelem és az erő harsan. Ebben a valószínűtlen világban felejthetetlen a találkozás a magyar erdők királyával, a fenséges baranyai gímbikával.
Vadeltűrő képesség, gazdasági golyóérett - új kifejezések, új gyakorlat. Az előbbi mögött a vadvilág és az ember „békés egymás mellett élésének" igénye, az ember mérlegén. Utóbbi a túl korán, 11-12 éves korukban kilőtt bikákat takarja. Páratlan szépségű a szeptemberi szarvasbőgés zengő, kilométereket átívelő koncertje, ám a pénz nyelve mára hangosabb lett. „Nemcsak mi tevékenykedünk az erdőkben, az Isten is ott van", nyugtat meg Békés Sándor, a baranyai vadászkamara alelnöke. A kapitális baranyai bikákat, melyek koronája láttán, bőgését hallgatva megremeg az erdőkben idegenebbül járók lába, s máskor nem érezhető borzongás fut át a vadászon, nem kell még elsiratni. Nem szakadt magvuk, és a genetika mély redőiben ott a jövőjük is.
Ennek a magnak hosszú a múltja, még akkor is, ha a jelenlegi gím nálunk mindössze húszezer éve jelent meg. Ősei ragadozók voltak, a gyöngyfog még mindig ennek emléke. Baranyában az I. világháború előtt még nem élt, a Villányi-hegységben pedig csak az 1950-es években jelent meg. Ma a Dráva menti bikák világhírűek. Draskovich Iván grófnak volt ebben meghatározó szerepe - hasonnevű édesapjától átvéve a vadgazdálkodás iránti elhivatottságot -, aki az 1880-as években Csányoszrón egy közel 1400 hektáros vadaskertet létesített, csak gímeknek. Kárpáti, szlavóniai bikák az elődei az itt évtizedek alatt kitűnő szakértelemmel páratlan minőségűre nevelt állománynak. Ma már a vadászlegendárium szócikke lett a kifejezés: Draskovich-bikák. Ám kerítése a háború nyomán elenyészett, a Draskovich-bikák kívülre kerültek - hála istennek, nyugtázhatjuk most. Ezért mondhatja Békés Sándor: a szétáradt örökítő-erőnek köszönhetően mindig lesz a baranyai bikák között szenzációs. S valóban, a múlt
évben kettő is terítékre került s nem csak a bikák, elejtőik is baranyaiak voltak.
A vadászatban, a vadásznak a szarvasbőgés időszaka a vadűzés ünnepi időszaka. Ők jobban tudják - és érzik -, hogy természeti környezetünk akkor teljes, ha fajban gazdag.
Milyen is lenne egy hűvösödő augusztus végi alkony, egy szeptemberi, puha köddel takarózó hajnal, ha nem szólalna meg a Király? Erdő nélkül nincs szarvas, írta a
nagyszerű vajszlói erdő- és vadgazda, Túrós László, indítva így szarvasról szőtt szép gondolatait: „E szittya nép, ahol hazát és szarvast lelt, annak egy darabja Ormánság...", hozzátéve, Ormánság alatt inkább az egész Dráva mentét érti. Mi pedig fordítsunk egyet, s mondjuk ki bátran, a jövőre is vetítve! Szarvas nélkül nincs erdő! A Dráva menti térségeket a szakirodalom az ország egyik legkiválóbb populációjú gímszarvas-állománya otthonaként tartja számon. Ahol az utóbbi években is a trófeák igen tekintélyes hányada volt érmes.
Különös tisztelete van nálunk a gímszarvasnak. Mintha tényleg évezredek emlékei, legendái, lelkünkben bujdosó mondái is életet kapnának, amikor a vadász egy elejtett bika mellé áll. Pedig akkor már annak szemében nem az erdő bársonybarna tükre fénylik, hanem a halál porcelánkékje. Akkor szólal meg a lélekből zendülő kürt, hírül adva a hajnalnak a „Szárvashalál" hangjaival: elesett a Király. Helyére kerül az utolsó falat, a sebtöret, a kalap mellé a diadalmi jelvény, s nincs olyan botor nimród, amelyik a terítéken nyugvó bikát tiszteletlenül átlépné. Nálunk, Baranya kitüntetett területein, ahol a hazai gímbikák krémje gyűlik össze az őszi királytalálkozókra, fokozott becsben van koronás fője.
Pontosan megmondani, hány gímszarvas él a megyében, nem lehet. Hat-hét ezres az állománya. Vadászata megfontoltságot, nagy szakértelmet igényel. Nem könnyű megítélni, még ha „méteres gukkert" is vesz elő a vadász, ereje javát már elérő, vagy néhány, még jobb évet magában rejtő bikával: áll-e szemben. És nem csak megbecsülni kell tudni trófeáját, hanem ismerni életét, érteni a nyelvét is. Mi több, „beszélni" velük. Nagy hírű baranyai vadászok, Jung Jenőtől Mecseki Mihályig, Kemeniczki Róberttől Tihanyi Attiláig, bőgőversenyeken adnak számot művészetükről. Ki tritoncsigával, más lámpacilinderrel, vagy éppen porszívó gégecsövével idézi fel ezeken a vetélkedőkön a kereső, fiatal vagy idős bika hangját, megtévesztő hűséggel csalják elő eszközeikből a terelőbőgést, a Király győztes párbaj utáni harci kiáltását, de még a szarvastehén hangját is. Áldja őket a vendég nimród, akit kísérnek, mert bőgőkürtjeik hangjára hallgatnak a háremüket féltőn őrző bikák, s bejönnek a kihívó hívásra. A nemzetközi bőgőversenyek nyertesei mindig vagy magyar, vagy szlovák vadászok.
Végül ismét Túrós Lászlóhoz fordulunk. „Én így követem meg az Ormánság vadászát: Kövesd a csodaszarvast! Felelősségünk igen nagy, mert kiemelt természeti értékkel kell gazdálkodnunk, s az állományszabályozás törvényeit golyóval, vérrel, szenvedéssel írják. Nehéz örökség ez, úgy megölni a természet egyik legszebb alkotását, hogy lelkiismeretünk nyugodt maradjon." Mészáros Attila
Erőteljes és szép
„A LEGFONTOSABB SZARVASNEM a gímszarvas (Cervus), amelybe a mi gímszarvasunk (Cervus elaphus L.) is tartozik Ez a faj Spanyolországtól észak felé Skóciáig és a Skandináv-félszigetig Európa legnagyobb részében honos. A bikáknak, ritkábban a teheneknek is, van elcsökevényesedett szemfoguk a gyöngyfog. Karcsúsága ellenére a gímszarvas erőteljes és szép felépítésű állat. Tartása oly nemes és büszke, hogy teljes joggal viseli a nemes szarvas nevet. Nagysága tartózkodási helye szerint jelentősen ingadozó. A szarvas agancsa a homlokcsont csapjából nő ki és kurta rózsatövön ül." (Brehm: Az állattok világa, Budapest, 1950)
Hadd legyenek öregek!
MÉG NÉHÁNY SORT a szép, jó koronás, javakorabeli bikáink érdekében! Ezekre csak egy a jelszó, őket csak egyetlen, íratlan törvény védi. Engedjük őket megöregedni! Adjuk meg nekik a kellő időt, a szükséges esélyt : tehetségük bebizonyításához. Ne szédüljünk meg az ágas-bogas koronától, ne kapkodjunk mindjárt puska után, ha valamelyik bikánk nagy nehezen kitolta azt a negyedik-ötödik koronaágat. Nem az ágak száma a fontos, hanem az, hogy vajon golyóra érett-e a bika, agancsa vajon elérte képességének legmagasabb fokát? Kiváló bikáink kilövését ne siessük el!" (Széchenyi Zsigmond: Szarvasok nyomában, Budapest, 1979)
A szkíták szarvasa
A SZKÍTÁK SZARVASA IS GÍM VOLT. Kultúránk ott is gyökeredzik, nekünk ezért is kultikus érték: ezt az országot szarvasnak köszönhetjük. Ez, tudva vagy tudattalanul, de meghatározza erről a szépséges állatról a gondolkodásunkat. Vitathatatlan, hogy Magyarországon a legszebb a trófeája, nemcsak nagysága miatt. Ha felnéz rá a falra elejtője, a trófea képes arra, hogy felidézze a bikaelejtésének varázslatos és egyben szomorú pillanatait. Minden terítékre hozott vadfaj halálát elsiratja a vadászat végén a kürtszó. Ezek között a legmegrázóbb a Hirschtot, a „Szarvashalál".
(Dr. Bognár József, a Vadászkamara baranyai elnöke)
A tulipános agancs
A MAGYAR GÍMBIKA nemzetközi tekintélynek örvend. 1937-ben Berlinben nemzetközi vadászati kiállítást rendeztek, Európa valamennyi államából érkeztek ide a gímtrófeák is, 550 kapott díjat. Az első harminc között húsz magyar volt. A huszonegyedik és a, huszonkilencedik Baranya megyében került terítékre. Bár a statisztika - idéz egy magyar vadászt a Szarvasok dicsérete című szép írásában Békés Sándor - olyan, mint a bikini.
A lényeget eltakarja ugyan, de mozgásba hozza a fantáziát Budapesten is volt Vadászati világkiállítás, 1971-ben. Emblémája egy gímtrófea volt, a híres szehtegáti - formája alapján - tulipános agancs.
A súly nem minden
A GÍMBIKÁK TRÓFEÁJÁNAK MINŐSÉGÉT úgynevezett C1C-pontok alapján bírálják. E képlet is magyar „találmány", Nádler Herbert dolgozta ki, 1954 óta használják. Legfontosabb is
mérv az agancs köbtartalma, melyet körméretek - a szárkör méretét négy helyen mérik ág- és szárhosszok figyelembevételével számítanak. Téves tehát az a közhiedelem, hogy a súly lenne a meghatározó. Egy nagyon magas pontszámú, mondjuk 250 nemzetközi ClC-pontos 14 kilogrammos trófea esetében a súly csak 14 pontot jelent. Vannak szubjektíven megítélhető szempontok is, a szépségtényezők, mint például az agancs színe, gyöngyözöttsége.
A Világörökség része?
„A Ml GÍMSZARVASUNK HUNGARICUM. Ezt a magyar, különösen a dél-dunántúli vadgazdálkodási szakemberek hamar felismerték. Az Országos Magyar Vadászkamara többször is javasolta, hogy a drávai gím legyen a Világörökség része. Eddig ezt nem értük el, de nem adtuk még fel. Baranyában a gímszarvasok élőhelyei között minisztériumi rendelkezés alapján vannak úgynevezett különleges rendeltetésű területek, Boly, Vajszló, Sellye térségében. Ennek célja az állomány minőségének megőrzése. Ezeken például a vadgazdálkodási ciklus hosszabb a más területeken gyakorolt 10 évesnél - Gondos Gyula, a baranyai Vadászkamara titkára