Osztható közös tulajdon - Kevés tőzsdeképes cég maradt az állam kezében (Népszabadság)

2008. február 19. - A Magyar Villamos Művek, a Szerencsejáték Zrt., az Állami Autópálya Kezelő, a Magyar Posta lehetnek az Új tulajdonosi program sztárjai, igaz, ezek eladásakor is akadhatnak kérdőjelek. A várható kedvezményes részvényjuttatásban esetleg néhány közlekedési vállalat is részt vehet, és szó lehet kisebb állami cégek egyberendezéséről is - a távolabbi jövőben.

Több százmilliárd forint értékű vagyonhoz juthatnak kedvezményesen a magyar állampolgárok (és az uniós egységszabályok miatt a hosszabb ideje itt élő más EU-országok polgárai) - ezt jelenti Gyurcsány Ferenc kormányfő tegnapi bejelentése, bár számos részlet még kidolgozatlan. Nem tudni még, milyen mértékű lesz a kedvezmény: a kormányfő azt mondta, néhány ezer forint induló befektetéssel juthatnak családok százezres, vagy - esetleg - milliós vagyonhoz.
Ez annyit jelenthet: a részvényjegyzéshez részletfizetési lehetőség is csatlakozik majd - esetleg olyan ajánlat, amely szerint a fennmaradó összeget csak a papírok eladásakor kell megfizetni. Ebben is van azonban kockázat: ha a részvény ára csökken, esetleg nem lesz elég az értékesítéskor kapott pénz. Ezt a rizikót persze minimalizálja, ha az állam eleve kedvezményes áron kínálja majd a részvényeket a lakosságnak - bár ennek mértékéről nem tudni semmit. Kérdés, mihez képest adja az állam a kedvezményt - ezt vélhetően a piaci ár függvényében kell megállapítani. A piaci ár kialakulásához azonban valamennyit előre el kell adni a pénzügyi befektetőknek az adott állami vállalatból. Kedvezményt jelent az is, ha a programban jegyzett részvényen elért árfolyamnyereség adóját elengedi az állam - erre is tett utalást a miniszterelnök. Biztosnak látszik, hogy csak olyan társaságok kerülhetnek az Új tulajdonosi programba, amelyek részvényeit be lehet majd vezetni a Budapesti Értéktőzsdére. Az állami vagyon ugyan meglehetősen nagy, de tőzsdeképes cégből alig néhány akad.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez formálisan mintegy félezer gazdasági társaság kisebb-nagyobb részvényhányada tartozik, ám a vagyontömeg nagyon vegyes összetételű. A vagyon leglényegesebb elemét a szó hagyományos értelmében vett állami cégrészesedések teszik ki - ezek a januárban létrejött MNV-hez a beolvadó ÁPV Zrt.-től kerültek át. A jogelőd tavalyi összesítése 84 eladható társaságot említ. Több mint százra becsülhető az a - néha csak tulajdonszeletkéket magában foglaló - csoport, amely eddig a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál (KVI) parkolt. Szintén nagyon színes, de összességében sokkal nagyobb értékű az a további több mint száz cégrészesedés, amelyeket eddig minisztériumok kezeltek. Ezek elvben szintén átkerültek az MNV-hez, de egyik-másik sorsa máig vitatott. Ide tartozik például az eddig a gazdasági tárca "alá" rendelt, nagyon nagy értékű MÁV vagy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. Ezeket a minisztérium azon melegében vissza is kérte, hogy átkerültek volna az MNV-hez.
Az elemzők szerint is csak néhány társaság eladásáról lehet szó - ezek jó része azonban most a tartósan állami tulajdonban lévő vállalatok közé tartozik. Igaz, az erről szóló törvény módosítható, így több céget vonhatnak majd be a programba. Elképzelhető még, hogy több kisebb állami társaságot, részvénytulajdonost rendeznek egy cégbe, és ezt a vagyonkezelőt értékesítik - erre már itthon is volt példa, bár az összerendezés időbe kerül. Az elemzők mindenesetre a tőzsde élénkítését látják a programban. Blahó Levente, a Raiffeisen Bank elemzője azt hangsúlyozta az MTI-nek a bejelentés kapcsán: minél több cég megy a tőzsdére, annál jobb a piacnak.
Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde elnöke szerint azonban nem a tőzsde, inkább a gazdaság élénkítésének fontos lépése a kormányzat tulajdonteremtési programja. Az OTP, a Mol és a Richter példája mutatja, hogy a magyar tőzsdére bevezetett volt állami vállalatok miként tudnak regionális szereplővé válni - mondja. A tőzsdeelnök szerint a magyarok 3-4 ezermilliárd forinttal növelhették volna saját vagyonukat az elmúlt tíz évben, ha hisznek a hazai vállalatok sikerében, és a párnaciha vagy a bankbetét helyett a BÉT-en szereplő vállalatok részvényeibe fektetik a pénzüket. Ráadásul mára már a hazai megtakarításoknak egy nagy része - mintegy hétezermilliárd forint - olyan intézményi befektetők (biztosítók, nyugdíjpénztárak, befektetési alapok) kezelésében van, akiknek megfelelő kínálatot kell biztosítani, különben kénytelenek alternatív lehetőségek, külföldi kötvények vagy részvények után nézni. Ez azonban nem kedvező a magyar gazdaságnak, hiszen ebben az esetben a magyar megtakarítók pénze más országok vállalatait segíti, miközben a befektetést kezelők nyereségének adója is más nemzetek költségvetésébe folyik be. A tulajdonszerzési program így nem csupán vagyonhoz - illetve a vagyon növelésének esélyéhez - juttatja a magyar polgárokat, nemcsak a tőzsdét élénkíti, és ezzel megfelelő kínálatot teremt a magyar megtakarítások lekötésére, hanem a költségvetés bevételeit is növelheti, és esélyt jelent a jelenlegi állami nagyvállalatoknak arra, hogy regionális multikká váljanak - hangsúlyozta Szalay-Berzeviczy Attila.
Arról, hogy mely társaságok kerülhetnek a programba, egyelőre csak találgatások vannak - összeállításunkban a nagyobb állami cégek, érdekeltségek esélyeit latolgatjuk.
A Magyar Villamos Művek (MVM) értékesítéséből az egyik legnagyobb bevételt remélhetné az állam. A központi állami áramnagykereskedő negyede jelenleg is az eladható kategóriában szerepel - korábban a cég 99 százalékos állami tulajdonhányadát garantálta a törvény, a 25 százalék (mínusz egy részvény) eladhatósága a szabad demokraták nyomására kapott zöld jelzést. Az eredetileg 49 százalék eladását kitűző SZDSZ és a 25-nél megálljt parancsoló szocialisták az értékesítés módjában egyetértenek: csakis tőzsdén keresztüli eladást tudnak elképzelni. (Hivatalosan ezt azzal magyarázzák, hogy az akció nyomán így lenne biztosítható a cég számára a legtöbb bevétel. Az is igaz viszont, hogy ily módon olyan szórt tulajdonosi szerkezet alakul ki, amely mellett az állam befolyása nagyobb marad.) Most már csak az a kérdés, pontosan mikor nyomják meg az "MVM-kapcsolót".
A különböző nyilatkozatok eddig nem tisztázták pontosan: az illetékesek az idén, jövőre vagy még később kopogtatnának a börzén az MVM-es aktatáskával. Az áram-nagykereskedő stratégiájában mindenesetre szerepel a "tőzsdeképesség elérése".
Az évente több százmilliárdos forgalmat elérő, több ezermilliárdos vagyont képviselő társaság ára azonban sok kockázati tényezőtől függ. A cég piaci helyzete ma erősen domináns, amit törvények garantálnak. Ez azonban módosulhat is, attól függően, hogy a - meglehetősen parázs - belső, illetve unió szintű viták változtatnak-e a törvényi környezeten. A társaság tulajdonában van a paksi atomerőmű, a rendszerirányító és a hozzá tartozó alaphálózat is. Utóbbi azonban uniós vélekedések szerint elvileg nem lehetne az MVM-é. Az árfolyam tekintetében az is kérdés, mennyire marad szoros a tavaly 40, idén már több mint 100 milliárdos nyereséget váró vállalat kapcsolata az állammal. A kisbefektetőknek el kell dönteniük, az átláthatóság nevében megbolygatják-e az MVM jelenlegi "nagyfrekvenciás", jellemzően informális párt- és kormánykapcsolatait, vagy belátják, hogy ez is a nyereségmaximalizálás egyik biztosítéka.
A Szerencsejáték Zrt. (Szrt.) mára kötelező témájává vált az éppen felvetődő privatizációs lépéssorozatoknak. A vállalat értékesítése az utóbbi 5-6 évben rendre előjött. Az állami vagyonról rendelkező tavalyi törvényjavaslat mellékletében - amelyben azokat a társaságokat sorolták fel, amelyeket tartósan állami tulajdonban kell tartani - például eredetileg nem szerepelt az Szrt., ám a szocialista és fideszes módosító javaslatok nyomán végül a cég visszakerült a listára.
Az Új tulajdonosi program meghirdetésével alighanem ismét előkerül az Szrt. A koalíciós partner régóta szeretné értékesíteni a szerencsejáték-szervezőt. Ráadásul, ha a szándék megvan, az értékesítéssel is igyekezni kellene. Az idő előrehaladtával ugyanis számolni kell az egyre erősebb konkurenciával, ami a társaság értékét csökkentheti. Bár az Szrt.-t a törvényi szabályozás megvédte, az EU tavaly fölszólította Magyarországot, hogy szüntesse meg a sportfogadások állami monopóliumát, és legalizálja a külföldi online sportfogadási irodákat. A piacnyitás 2010-nél tovább aligha halasztható. Ezt követően az Szrt. jelenleg 45-50 százalékosra tett piaci részesedése csökkenhet, ami aligha veri fel az árat.
Az Szrt. internetes oldala szerint vállalatuk a játékkínálat, a kiszolgálás minősége és technikai minősége alapján az európai élmezőnybe sorolható. Kétségtelen: a 4315 online értékesítő hely "lefedi" az országot. A vállalat egy lakosra jutó árbevétele 2006-ban 14 ezer forint volt, ami Ausztria után a legmagasabb összeg a régióban.
Az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. is esélyes a programban való részvételre: a kormány trükkök nélkül adhat túl a matricákból évi 36 milliárdos bevétellel rendelkező cégen. A néhány éve még az államháztartási hiány eltüntetését szolgáló kreatív költségvetési könyvelés terepéül használt társaság egyáltalán nem szerepel a tartós állami tulajdonban tartandó cégek listáján.
Privatizációjába a gazdasági tárca 2009 második felében vágott volna bele. Az eredeti terv szerint az első lépcsőben a társaság egy 50 százaléknál kisebb, pénzügyi befektetőknek szánt részvénypakettjét vinnék tőzsdére - esetleg ebből részesedhetnének a magyar kisbefektetők. A második fordulóban pedig a megmaradt üzletrészre szakmai befektetők pályázhatnának.
Az addig hátralévő másfél év a menyasszony felcicomázásával telne: az összességében mintegy ezer kilométer gyorsforgalmi utat kezelő sztrádatársaság ugyanis egyelőre kevéssé vonzó célpont a befektetőknek. Üzleti értékét az elképzelések szerint elsősorban azzal növelnék, hogy az ÁAK öt, esetleg tíz évre feladatául kapná az elektronikus díjszedés (ED) üzemeltetését az autópályákon. Ez a becslések szerint önmagában is több tízmilliárd forinttal felértékelhetné a céget a befektetők szemében. A kistafírozás gyors befejezését viszont egyelőre kétségessé teszi, hogy az elektronikus autópályadíj-rendszer kiépítésének tavaly nyáron kiírt közbeszerzését decemberben leállították. Folytatásáról pedig még nem döntöttek.
A Magyar Posta is eladósorba kerülhet: a vagyontörvény szerint legalábbis az állam a társaság 75 százalék plusz egy szavazatnyi részesedését tartaná meg tartósan. Egy ennél nagyobb részvénycsomag értékesítéséhez viszont már törvénymódosításra lenne szükség. Bár a pénzügyi tárca állítólag már többször felvetette az eladás lehetőségét, a posta privatizációjának menetrendjére egyelőre nincsenek elfogadott tervek. Olyannyira, hogy a társaságnál rendszerint az eladás lehetőségéről szóló híreket is cáfolják.
Ennek ellenére kétségtelen, hogy a mintegy 37 ezer dolgozójával az ország legnagyobb foglalkoztatójának számító cég vonzó portéka lehet a szakmai befektetőknek - a külföldi (osztrák, olasz és német) versenytársak mostanában igencsak keresik a felvásárolható célpontokat. Ez szólt eddig a tőzsdei privatizáció ellen (a cég ugyanis elveszítené függetlenségét, felvásárlási célponttá válna).
A cég a pénzügyi befektetők - így a lakossági részvényjegyzők - számára azonban kockázatosnak is tűnhet. Jelenlegi piaci részesedését ugyanis megtépázhatja a közelgő postai liberalizáció, ami nagy bizonytalansági tényező. Ráadásul a társaság működése jelenleg igen költséges: 2006-ban 174,5 milliárd forint bevételre 4,89 milliárd forint adózott eredményt termelt. Tavalyi mérlegének számai még nem véglegesek. Árbevételét 183 milliárd, adózás előtti eredményét 3,9 milliárd forintra tervezték. Vagyis a hatékonysággal nincs miért dicsekedni - igaz, a tőzsdei megjelenés mellett éppen az szól, hogy a magántulajdonosok megjelenésével már a kényszerű verseny (a liberalizáció) előtt meg kell kezdeni az átalakulást (és így mód van leadni néhány nyűggel teli kötelező feladatot).
Közlekedési cégek: Átalakítás nélkül aligha viheti tőzsdére közlekedési társaságait az állam - a jelenleg működő 29 Volán-társaság esetleg két-három cégbe rendezve volna eladható, ám ez időbe kerül. A vasútnál viszont lekéste a csatlakozást a kormány, az állami vasúttársaság legértékesebb vállalkozása, a MÁV Cargo Zrt. eladásának feltételein utólag nehezen változtathatnak. A vagyontörvény szerint ugyanakkor a száz százalékban tartós állami tulajdonban maradó MÁV Zrt. még kalapban lévő nagy cégeinek privatizációja egyelőre teljesen előkészítetlen.
Az állami vasút legnagyobb leányvállalata a MÁV-Start Zrt. A személyszállító vasút tőzsdeképességéről azonban mindaddig nincs értelme beszélni, amíg a társaság közszolgáltatási feladatait nem határozzák meg szerződésben, és a költségvetés nem fizeti ki a vonatok közlekedtetésének a költségeit. A másfél évtizede ígérgetett közszolgáltatási szerződések hiánya miatt ugyanis az esetleges befektetők számára aligha lehet vonzó egy olyan cég, amely évről évre több tízmilliárd forint veszteséget termel, és folyamatosan feléli vagyonát.
Más kérdés, hogy a közszolgáltatási feladatokat ellátó MÁV-Start jelenlegi formájában egyébként sem ideális befektetési célpont. Működése ugyanis nem lehet profitorientált: ha a költségvetés a közszolgáltatási szerződés megkötése után ki is fizeti a megrendelt szolgáltatásokat, a cég eredményének nullszaldósnak kell lennie. Legalábbis nehéz lenne megmagyarázni, hogy az állam miért épít a magánbefektetőknek biztos nyereséget a közszolgáltatásokért fizetett támogatásokba.
A megoldást a MÁV-Start feldarabolása jelenthetné: az üzleti alapon működtethető szolgáltatási területek leválhatnának a költségvetési forrásokból fenntartható közszolgáltató vasúti személyszállító cégről. Önálló társaság alakulhatna például a minőségi szolgáltatásokat nyújtó, távolsági InterCity járatok közlekedtetésére. Privatizációja során a nagy nemzetközi szakmai és a pénzügyi befektetők egyaránt labdába rúghatnának. De érdekeltté lehetne tenni a magántőkét egy, az elővárosi vasutakat üzemeltető közszolgáltató társaságban is. Mindehhez azonban az optimista forgatókönyvek szerint is évekre lenne szükség.
A személyszállításnál egyszerűbben felkészíthető a privatizációra a MÁV vontatási üzletága. A január óta elvben önálló, de még mindig működési engedélyére váró - mintegy 1200, harminéves átlagéletkorú mozdonnyal rendelkező - MÁV-Trakció Zrt. azonban egyelőre aligha tekinthető tőzsdeképesnek.
Állami bankok: Elvben több nagy állami pénzintézet is bekerülhetne a tulajdonosi programba - ám ennek valójában kevés az esélye. A Magyar Fejlesztési Bank éven túli forrásbevonása mögött például teljes körű állami garancia van. Ezt egy magáncégnek egyetlenegy állam sem biztosítja. Ahhoz, hogy az MFB-t privatizálni lehessen, a meglévő forrásállományt át kell strukturálni - tudtuk meg Őry Kovács Katalin kommunikációs igazgatótól. Ráadásul az MFB - leánycégei révén - részt vesz egyes uniós támogatások folyósításában is, ezt sem tehetné egy magáncég. Bár a cég két másik, pénzügyi piacon tevékenykedő vállalkozása, az Eximbank és a Mehib (Magyar Exporthitel Biztosító) értékesíthető volna - más országokban működik hasonló tevékenységű cég az állami körön kívül is -, ezt azonban nem igazán tervezik. A többi között azért sem, mert e cégek mögött is állami garancia áll.
Hadiipari cégek: A vagyontörvény szerint a korábban a honvédelmi tárca tulajdonában álló három cégben - az Armcomban, a Currusban és az Arzenál Zrt.-ben - a jelenlegi százról 50 százalékra csökkenhet az állami részesedés aránya, míg az ExVÁ Robbanásbiztos Berendezések Vizsgáló Állomás Kft., és a tavaly közel 38 milliárd forintos árbevételt elérő HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. teljesen tartós állami tulajdonban marad. Ám az eladható cégek sem igazán tőzsdeképesek.
Az Armcom Kommunikációtechnikai Zrt. rádióállomások kiépítésével, mérőeszközök kalibrálásával, mentők, betegszállítók és egyéb haszongépjárművek egyedi igény szerinti tervezésével, beépítésével, de tűzoltó készülékek javításával is foglalkozik. A Currus Harcjármű-technikai Zrt. a honvédség harckocsijainak nagyjavítására és alkatrészek gyártására szakosodott. Feladata a hadrendből kivont harckocsik megsemmisítése. A 2006-os adatok szerint nettó árbevétele 3,2 milliárd forint volt, adózás előtti eredménye pedig 34,4 millió forint. A 2007-re várható eredmény tízmillió forint. Az Arzenál Elektromechanikai Zrt. a NATO hivatalos, minősített beszállítója. Rakéta- és radarrendszerek javítását, fejlesztését és biztonságtechnikai eszközök tervezését, gyártását, telepítését is végzik.
Erdészetek: Az értékesíthető vagyontárgyak között szerepelhet az állami kézen lévő 19 állami erdészeti társaság és három HM-erdészet vagyonkezelői joga. Az erdészeti szakértők véleménye egyelőre megoszlik abban, hogy a közeljövőben sor kerülhet-e az erdészetek eladására - abban azonban nem, hogy a sajátos erdészeti szabályozás (a többi között a hosszú távú erdészeti tervezés) miatt a tőzsdei szereplés szóba sem jöhet. Vannak, akik nem tartják eléggé vonzónak a cégeket, mert az állami erdészeteknek számos közjóléti feladatot is el kell látniuk, s az üzleti értéket az is csak közvetve emeli, hogy - erősen korlátozott lehetőségek mellett - mintegy félmillió hektár természetvédelmi területen is gazdálkodnak. Mások szerint jó és biztos jövedelmet hozó, hat évtizede alapított cégekről van szó, amelyek szigorú szakmai irányítás alatt állnak, s az ilyen szervezetek vonzó befektetési lehetőséget kínálnak. A 22 gazdaság mintegy 1,16 millió hektár állami tulajdonban lévő - és maradó - erdőterület vagyonkezelését végzi, s, ha sor kerül a vállalatok értékesítésére, ezért a vagyonkezelői jogért pályázhatnak a majdani tulajdonosok. A cégek - úgy tudjuk - összesen 60 milliárd forint feletti saját vagyonnal, hasonló nagyságrendű éves árbevétellel és 70 milliárd forintot meghaladó eszközállománnyal rendelkeznek.
Lótenyésztő társaságok: A Bábolna Nemzeti Ménesbirtok (BNM) Kft. és a Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft. is a tartósan állami tulajdonban lévő cégek listáján van. Ám kérdéses, hogy a cégek szerepelhetnek-e az új programban, a lótenyésztés ugyanis nehezen tehető nyereségessé. A cégek vagyonkezelői jogára - a hírek szerint - hamarosan pályázatot írnak ki, de eladásról szó sem lehet. (Hogy valami mégis zajlik és készülődik a cég körül, aligha kérdéses: a ménesbirtok eddigi vezetőjét, Rombauer Tamást január közepén menesztette a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.) Szakmai körökben mindenesetre azt tartják: a lótenyésztést mindenképpen állami kézben kell tartani, mivel az nemzeti érték. Más tulajdonos - mint mondják - elképzelhetetlen.