2008. március 5.- Mind gyakoribb a szinte iparszerűen szervezett falopás az országban, és a hivatalosan megélhetési bűnözésnek tekintett családi fatolvajlás is túllépett minden eddigi határon. A természetvédők a fa büntetőjogi védelmét és a tolvajok járműveinek elkobzását sürgetik. Míg három-négy évvel ezelőtt alig negyvenezer köbméter fa tűnt el országszerte, napjainkban már legalább háromszáz-négyszázezer köbméterre becsülik az eltűnt famennyiséget. Az ország gazdasági helyzetének hanyatlása sok százezer embert sodort reménytelen szegénységbe. Az emberek többsége szerint azonban az illegális favágás is lopás, függetlenül attól, ki és milyen indokokkal követi el. Ma már legtöbbször az erdő tulajdonosa is részese a lopásnak azzal, hogy jelképes összegért, néhány tízezer forintért eladja az erdejét – olykor hajléktalanoknak –, majd az új tulajdonos egy-egy erre szakosodott vállalkozás közreműködésével tarra vágatja a területet, és tűzifaként piacra dobja az árut.
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke szerint nemcsak a természetrombolás mértéke katasztrofális, hanem a hatóságok hozzáállása is. Az elmúlt években leépítették a környezetvédelmi hatóságokat, erősen megcsappant a természetvédelmi őrök száma, és a rendőrségnél is nagy a létszámhiány. Gyakorlatilag nincs, aki ellenőrizze az erdőket, a jogszabályok pedig annyira lazán kezelik ezt a kérdést – és a bírósági gyakorlat is ennek megfelelő –, hogy a fatolvajok bármit megtehetnek. „Sokkal szigorúbb jogszabályokra lenne szükség, s ezzel párhuzamosan legalább a néhány évvel ezelőtti szintre kellene növelni a hatóságok személyi állományát” – mondja Lukács András. A jogszabályok módosításával el kell érni, hogy a falopás természetkárosítás bűntettének minősüljön, a hatóságokat pedig fel kell jogosítani, hogy tettenérés esetén elkobozhassák a tolvajláshoz használt láncfűrészeket, szerszámokat és járműveket. „Elfogadhatatlan, hogy megélhetési bűnözőként kezeljék azokat, akik autóval követik el a lopást, és ipari méretekben tarolják le az erdőket. Semmiféle bűnözés felett nem hunyhat szemet a társadalom, mert nem ezen a módon kell enyhíteni az emberek megélhetési gondjain. Ez a társadalom súlyos erkölcsi zülléséhez vezet” – figyelmeztet a Levegő Munkacsoport elnöke, és emlékeztet, hogy szinte valamennyi megyében út menti fasorok, parkerdők tűnnek el egyik napról a másikra. A nagy erőműveket fatüzelésűre állították át, és emiatt rendkívül megdrágult a tűzifa.
A magyar erdők legnagyobb természetvédelmi problémája azonban mindezek ismeretében sem a fatolvajlás, hanem az erdőgazdálkodás módja, legalábbis Gálhidi László, a WWF Magyarország szakértője szerint. A falopások a helyi közösségek érdekeit jelentős mértékben sértik ugyan, de ezek – az esetek nagy részében – természetvédelmi szempontból kisebb kárt okoznak, mint a szakszerűtlen erdőgazdálkodás. Hazánkban még mindig az úgynevezett vágásos gazdálkodás az uralkodó, ez alól csak a fokozottan védett erdők a kivételek. „Sajnos gyakran politikai megfontolásokból óvatosak a hatóságok e súlyos természetvédelmi probléma kapcsán – mondja Gálhidi. – Az emberek egyértelműen félnek határozottabban fellépni a tolvajokkal szemben azokon a településeken, ahol jobbára kisebbségiek az elkövetők.”
Katona Kálmánnak, a parlament környezetvédelmi bizottsága MDF-es elnökének meggyőződése, hogy mára azért váltak őrizetlenné az erdők, mert szétesett a tulajdonosi kör az erdőkerülő és mezőőri szolgálatokkal együtt. „Büntetőjogi szempontból feltétlenül át kell tekinteni az erdők helyzetét – mondja az elnök. – A politikának is van ebben felelőssége, mert a tulajdonvédelem nincs megoldva Magyarországon, eltűnnek a vidéki rendőrőrsök, s lassan egész térségek maradnak rendőri felügyelet nélkül.”
Védtelenek a városi fák is. Katona Kálmán ezért kezdeményezte Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármesterrel együtt a fákról szóló rendelet módosítását a szakminiszternél. „Egy biztos: annyi már az intő jel – mondja Katona Kálmán –, hogy a törvényben önálló fejezetet kell szentelni a fáknak.” Varjú Frigyes
