A kóbor ebek száma a beérkező adatok szerint csökkenőben van: a vadászok 2002-ben 31 ezer, míg a 2005–2006-os idényben csak alig 14 és fél ezer darabot lőttek ki. Valószínűleg azonban csak a bejelentések száma csökkent, nem az erdőn-mezőn kóborló ebeké.
Kénytelenek vadászni
Az elszabadult, megijedt vagy kitett négylábúak alultápláltak, s kénytelenek vadászni. Mindent megesznek, amit találnak: falkába verődve pedig eredményesebben tudnak zsákmányt ejteni. Őz, fácán és nyúl sincs biztonságban tőlük: a vadászoknak, vadőröknek korábban lehetőségük volt mérgezésre, csapdázásra. Az 1996-os jogszabály ugyanis úgy fogalmazott, hogy a vadász, vadőr, mezőőr lelőheti a vadászterületre tévedő kutyát, ha az láthatóan nem áll a gazdája fennhatósága alatt, vagy legalább 200 méterre eltávolodott tőle. A macskák lelövésének csupán az a feltétele, hogy az állat a lakott területtől legalább 200 méter távolságra legyen.
Az állatvédelmi törvények azonban szigorodtak, s valószínűleg ez is az oka annak, hogy egyre kevesebb a bejelentés. A 2004. évi törvény értelmében az állatkínzás mára börtönnel sújtható bűncselekménynek minősült. A kóbor ebek okozta gondok azonban nem oldódtak meg.
Veszélyesek csapatokba verődve
Egy névtelenséget kérő szigetközi illetékes szerint korábban pénzt, majd lőszert kaptak a vadgazdálkodók a vadászterületre tévedt kóbor kutyák lelövése után. Ez ma már nem számít vadászatnak, így a legtöbb esetben nem is rögzítik azokat. Egyrészt attól tartanak, hogy jogvédő szervezetek, netán a később valahonnan mégiscsak előkerülő gazda perbe fogja őket. „Igazán akkor veszélyesek a kóbor kutyák, ha csapatokba verődve vadásznak: a vadászösztön a vérükben van. Tapasztalataim szerint Mosonmagyaróvártól Győrig a Szigetközben legalább 15–20 kóbor eb mászkál, melyek vadakat űznek. Sok az ilyen négylábú állat, ha ki is lövik őket, jönnek helyettük újabbak" – mondta.
Megoldás: csip?
Megoldást jelentene, ha minden kutyát csippel azonosítanának, így elkóborlása után rögtön megtalálnák gazdáját. Ennek megvalósítására azonban kevés az esély. Cséfalvay Attila