2008. április 9. - A világ egyik legérintetlenebb része a Kamcsatka-félsziget, ahol húszezer medve él háborítatlanul. Lazacra vadásznak, kölyköket nevelnek, fél éven át téli álmot alszanak. Nem tűnik túl izgalmasnak ez a lét, pedig nagyon is az. Nevezzük bárhogy, mondjuk például nagy szibériai szürke medvének vagy szibériai grizzlynek, de hívhatjuk úgy, ahogy leginkább ismerik: kamcsatkai medvének, ez a bájos behemót szőrcsomó egy órán át önfeledt szórakozást nyújt. A holnap megjelenő Discovery csatorna által készített, csodálatos természeti környezetet bemutató DVD mindenképpen a család kedvence lesz. Például azért, mert egy medvecsalád életét követi a kölykök világra jöttétől a téli álomba vonulásig.
A kamcsatkai medve az 1200 km hosszú, harminchárom működő vulkántól zajos félsziget csúcsragadozója. Ember alig háborgatja életét, veszélyt csupán egymásra jelentenek. A hímek például előszeretettel pusztítják a kölyköket, így segítve elő, hogy a nősténymedve mielőbb újra fogamzóképes legyen - hiszen, amíg szoptat, nem lehet vemhes. A mi anyamedvénk megébredve téli álmából három boccsal járja a havas kamcsatkai domboldalakat, vízmosta völgyeket, kergeti el a hímeket, s vadászik a legtáplálóbb élelemre, a lazacra. Szegény hal, tizenhatezer kilométert úszott a Csendes-óceánban, majd visszatért az ívóhelyére, hogy ott a lesben álló medvék zsákmánya legyen. A halmaradékot a sirályok takarítják el, a sirályokat pedig a halászsasok.
A legnagyobb hímek hátsó lábaikra állva lehetnek akár három méter magasak és a fél tonnát is elérik. És ezeket a hímeket is elkergetik bocsaiktól az anyák. Bármilyen féltő gonddal óvják utódaikat, a bocsok fele mégsem éri meg az egyéves kort. (A medvecsalád egyik bocsa szintén kimúlik.) Ha már a bocsokról van szó: azt mondják, hogy az utódok formátlan szőrcsomóként jönnek a világra, belőlük gyúr az anyamedve medvebocsot.
A film nemcsak medvékről szól, a félsziget legendáiból is megemlít néhányat. Hallunk egy hegyről, amelyik beleszeretett egy tóba, de féltékeny hegytestvérei elüldözték, így nem maradt utána más, csak egy újabb tó. Nézzük a hegyeket, a tavakat, a fákat, a bokrokat és egyfolytában csodálkozunk, hogy mindez még háborítatlanul létezhet. Egészen addig így marad, amíg nem találnak ott kitermelhető olajat, gázt, aranyat, bármit, ami fontos az embernek. A tűz és a jég birodalmában innentől kezdve már nem számítanak a medvék, a sirályok.
A valaha volt álomvilágról emléknek megmarad ez a film. Ötvös Zoltán
