- A természetvédelem képviselete hagyományosan kötődik Keszthelyhez - említi. - 1969-ben Keszthelyen megkezdődött a természet és tájvédelem fakultatív oktatása, majd bő két évtizeddel később az országban elsőként megszerveztük a természetvédelmi szakmérnök képzést.
A pályakezdő fiatalemberre a természetvédelmi szakigazgatás hamarosan felfigyelt és gyakorlati munkára kérte. Az első tevékenységei közé tartozott a Keszthelyi Tájvédelmi Körzet botanikai előkészítése, majd részt vett az oltárci bükkös, a Mura-menti Tájvédelmi Körzet előkészítésében is.
- Talán a tapasztalható szépség okán született a mondás: Zala a zöld megye - folytatja. - Valóban az ország legjobban erdősült területe. De ugyanakkor a természeti adottságok biztosítják, hogy a jellegzetes dombok között meghúzódó völgyek, a még hagyományos gazdálkodással művelt kertek és szőlők is rengeteg természeti értéket őriznek.
A már említett kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló területek mellett a szentgyörgyvölgyi tájat, annak szálaló erdejét, a vétyemi ősbükköst, a Budafa-pusztai arborétumot, a Kis-Balatont nevezi meg egyebek között. Ez utóbbinál nem hagyja szó nélkül, hogy a magyar természetvédelem emblémáján is a kócsag díszlik mint címermadár, amelynek megmentése érdekében nyilvánították védetté a Kis-Balatont is.
- Ez az érték tovább bővül, hogy a Balaton - amelynek növényvilágát is kutatjuk - nyugati medencéje körül van hazánk legnagyobb összefüggő lápterülete. A Keszthelyi-hegységben található a magas hegyvidékre emlékeztető bükkösöktől kezdve a szubmediterrán cserszömörcés bokorerdőkkel, sziklagyepesekkel is találkozunk, amelyek tele vannak védett növény- és állatfajokkal.
A Zala-torok és Csókakő-patak közötti fenékpusztai tópartot csodálatos természeti értéknek tartja. Szerinte ez azért is fontos, mert a magyarországi természetvédelmi kincsekben való gazdagsága összefügg mindazzal a hagyományos gazdálkodással, amely a Kárpát-medencében évezredek óta jelen volt, és egy jellegzetes külterjes gazdálkodás alakította ki és tartotta meg azt a természeti képet, és azt az ősi fajtákban mutatkozó gazdagságot, amelyik a megyében jelen van. Ilyen a szürkemarha- és a kápolnapusztai bivalyrezervátum, a régi gyümölcstermő tájfaj fák, a kaszálók, valamint az úgynevezett hagyásfás legelők, amelyek jellegzetes tájképi elemeket képeznek.
- Léteznek úgynevezett özönnövények, amelyek ellepik bizonyos területeinket. Ilyen az aranyvessző - nem téveszthető össze az aranyesővel -, ami bár szép növény, ám egyre nagyobb károkat okoz. Jelenlétének örülnek a méhészek, hiszen jó mézelő, a vadászok is kedvelik, mert jó apróvadas terület, ugyanakkor óriási ökológiai problémát jelent, mert tovább csökkenti rétjeink eredeti fajgazdagságát. Az is baj, hogy a zalai rétek és kaszálók jelentős része elhanyagolt. Holott látványos természeti értékeink lehetnének az említett hagyásfás legelők. Ennek jó példái az osztrák Alpok gyönyörűen gondozott legelői. Csakhogy szomszédainknál a gazdák támogatást kapnak rá, gyepet hasznosító állat is van, míg nálunk ez rendkívül kevés.
A Mura-menti tájvédelmi körzetet a legfiatalabbak között említi. A terület értékeinek feltárására magyar-horvát-szlovén országok közötti programot vezetnek munkatársai. Itt az élőhelyek feltárásával, a tájhagyományok megismerésével, megőrzésével foglalkoznak az érdekeltek. A folyó értékének tartja, hogy ősi módon háborítatlanul megmaradt annak ellenére, hogy gátak közé lett szorítva. Maga a gyorsfolyású víz gyakran változtatja medrét, mellette pedig értékes vízi, mocsári élővilág alakult ki még a kavicsbányák területén is. A fennmaradt ártéri legelők és erdők valósággal tele vannak vad gyümölcsféleségekkel, gyógynövényekkel.
- Ugyancsak különös értéke a megyének a Zala folyó, amely 126 kilométeres hosszával szinte teljes egészében zalai vízfolyás. Nagy baja, hogy immár Őriszentpétertől a forrásvidékig időnként valósággal ki van száradva a medre. Ez is mutatja, hogy a vízgyűjtő területen nagy az aszály, holott nem is olyan régen a megyének egyes térségeiben, például Lenti környékén sem volt ritka az évenkénti 900-1000 milliméternyi csapadék.
Sajnálatosnak mondja a tanszékvezető, hogy az említett értékek megőrzésére kevesen vállalkoznak olyan formában, hogy igénybe veszik a támogatási lehetőségeket, ritkán használják ki a lehetséges saját bevételi forrásokat. Holott az előbbiek az agrár-környezetvédelmi programon keresztül hozzáférhetőek, és a Georgikon Kar hozzá kapcsolódó oktatóhelyként működik.
- Nagyon fontos, hogy mindig fedezzük fel a természetvédelemre, oltalomra méltó területeket. Ahol a fajok védelme már nem lehetséges, előfordulhat, hogy szakhatósági felügyelettel, termőhelyétől távol, például állatkertben, arborétumban kell megőrizni. Ilyen hely az intézetünk botanikus kertje, ahol mintegy félszáz védett növényfaj fenntartásával, megfigyelésével foglalkozunk. Itt ellenőrzött körülmények között a növényt felszaporítjuk, hogy szükség esetén azután megfelelő termőhelyen kiültethessék. Ezzel is a természeti
környezetkultúra, környezet és természetvédelem területén kifejtett tevékenységéért Zöld Zaláért Díjat adományozott a megye. Nemecz Ferenc