Nincs ember az országban, aki ne hallott volna olyan bűnügyi hírt, hogy „két népes család szóváltásba keveredett egymással, majd a veszekedés tettlegességig fajult”; „ellopták az alumíniumból készült közúti jelzőtáblát”; „ismeretlenek illegális fakitermelést folytattak a község határában levő erdőben”.
Visszatérő motívum, hogy az elkövetők fejszét, baltát, baseballütőt, husángot vagy kardot használnak. A kisebb vagyon elleni bűncselekmények sem szűntek meg, ám az utóbbi időben már egyre komolyabb – életveszélyt vagy halált okozó – esetek borzolják a kedélyeket. Szakértőket és a politikai élet szereplőit kérdeztük arról, hogy létezik-e cigánybűnözés, használható-e ez a sokak szerint elfogadhatatlan kifejezés, és miként lehet megálljt parancsolni az egyre jobban elharapódzó, brutális bűncselekményeknek.
Bár a büntetés-végrehajtási szervezet a fogvatartottak valamennyi adatát köteles kezelni, faji, etnikai, vallási hovatartozásra vonatkozó információkat a diszkrimináció tilalma miatt nem tarthatnak nyilván. Az azonban elgondolkodtató, ami tavaly az I. Terület- és vidékfejlesztési konferencián, Kaposváron elhangzott: amíg a lakosságnak csupán nyolc-tíz százaléka roma származású, addig a börtönökben az elítéltek több mint fele a cigány etnikumhoz tartozik. Sok büntetés-végrehajtó intézetben hetven százalék fölötti a cigány elítéltek aránya, de akad olyan börtön is, ahol ez az érték eléri a kilencven százalékot. Egy másik tanulmány szerint a börtönökben a női elítéltek kilencven százaléka cigány, míg a férfiak esetében az arány hatvan-hetven százalék. Ez az adat nem hivatalos, de a rendőrök körében közismert információ. Sokan úgy használják a cigánybűnözés fogalmát, mint a cigányok által elkövetett összes bűncselekményt, világított rá az általunk megkérdezett kriminológus szakértő. Solt Ágnes hozzáfűzte: jogi értelemben a fogalom nem létezik, tipikus elkövetési módokról, esetekről azonban, amelyek a romákhoz nagyobb számban köthetők, szociológiai értelemben lehet beszélni. – Az egyértelműen kijelenthető, hogy a fehérgalléros bűnözés nem jellemző a cigányságra – szögezte le a szakértő, aki úgy véli, a jelenséget jogszabály-módosításokkal nem lehet kezelni. Szerinte a a cigánysággal el kell fogadtatni a társadalom többsége által általánosan tisztelt normarendszert, s ez elsősorban az oktatás megreformálásával tartja elérhetőnek.
(Részletek a Magyar Nemzet 2008. május 5-i számában)
Borsodi Attila–Velkei Tamás