- A tavalyihoz hasonlóan jól indult ez az év is?
- Igen, de már látható, hogy a fapiacon változások várhatók. A kereslet valamelyest csökkent, mert Ausztriában nagy széldöntés volt a tavasz folyamán. A szél fenyvesekben, lombosokban, főleg bükkösökben okozott jelentős kárt. Hat-hét, néha tízmillió köbméterre teszik az összes faanyagot, és ha ez kitermelésre kerül, kínálatot teremt, és árcsökkentő hatása lesz a papírfa vagy az energiafa piacon. Annyi szerencsénk van, hogy az ausztriai papírgyárakba exportált erdei fenyőnk kihagyhatatlanul kell a papírgyártási receptúrához. Abban bízunk, hogy egy esztendő alatt lezajlik majd a túlkínálat.
- Felmerült, hogy az állami erdők kezelését az agrártárcától talán a környezetvédelmihez kellene áthelyezni.
- Az agrárkamara és az agrárminiszter most is úgy foglalt állást, hogy sem az erdészeti irányítást, sem az erdészeti tervezést, magát az ágazatot, sem a vadgazdálkodást nem kívánja átadni a környezetvédelmi tárcának. Az ország erdeinek többsége gazdasági erdő, bár az állami erdők 35 százalékára kiterjesztették a védettséget. Ez az uniós átlaghoz képest igen magas. Hiszen nálunk az állami erdők aránya 59 százalékos, a többi magántulajdonban van. Ráadásul mi fában szegény ország vagyunk, ezért az erdők gazdasági szerepe nagyon jelentős. Például sok százezer háztartásban még ma is fával fűtenek, több mint 2 millió tonna a hazai tűzifa-felhasználás. Az is kétségtelen tény, hogy korábban alig volt ára a fának, de az uniós energiaszerkezeti átalakításnak való megfelelés elősegítette a fa piacra jutását.
Az agrárminiszter nem kívánja átadni az ágazatot a környezetvédelmi tárcának.
- Valahol a minap 18 ezer forintos árról hallottam.
- Ez azért egy kicsit túlzás, talán az úgynevezett kályhakész tűzifáért kérhettek ennyit. Mi a méterfát 13-14 ezer forinttal számoljuk. Persze, ahol fában szegényebb a vidék, mint nálunk az alföldi térség, ott magasabb az ár. Aki járja most a megyét, az láthatja, hogy tisztábbak az erdők, a vágástéri hulladékból aprítékot termelnek, és mi is kihordjuk rakodóra a szúkárosított lucfenyőt, hogy energiafaként értékesítsük. Ausztriába is adunk el aprítékot.
- Tehát az állami erdőgazdaság gondos gazdája a rábízott vagyonnak.
„Erdők jó kezekben" - mondja a szlogenünk. Zalában nemcsak az államiak, hanem ma már egyre inkább a magánerdők is értő, jó szakmai kezekben vannak. A magánerdők híre azért rosszabb, mert sok szerencselovag megjelent körülöttük, és ez vonzotta a bűnözőket is. A törvényi módosítás folyamatban van, s máris érezhető a kedvező változás. A hatóságok együttműködve, eredményesebben és határozottabban lépnek fel e jelenségek ellen, hiszen ez komoly társadalmi feszültségeket okoz. Ugyanis ahonnan szőrén-szálán eltűnik a fa, ott elmarad a kötelező felújítás, azt mindannyiunk pénzén kell majd helyreállítani.
- Az erdőknek bizonyos jóléti szerepköre is van.
- A hatvanas években fogalmazták meg, hogy az erdőnek hármas funkciója van - mondja a vezérigazgató.
- Gazdasági, környezetvédelmi és közjóléti. A környezetvédelmi fogalomban bent van a természetvédelem is. Eközött kell az államnak a társadalom javára összhangot teremteni, a gazdasági cél, a véderdő szerep és a természeti védettség között harmóniának kell lenni. Mert például a véderdői szerepkör azt is jelenti, azért „áll az ott", hogy ne legyen sárlavina, ne mosódjon le a föld a domboldalakról. A mikroklíma miatt is fontos a szerepe, de a természetvédelem is élvezi, hiszen a fák megvédik a lágyszárúakat, az egész növénytársulást.
Sok látogatót vonz minden évben a Zalaerdő budafai arborétuma.
Egyensúlyban termelés és természet.
Az állami erdők 35 százalékára kiterjesztették a védettséget.
- Hová tartozik a vadgazdálkodás szempontja?
- Az erdő a vadállománnyal együtt alkot életközösséget. Vad nélkül igen szegény lenne az erdő. Szegény lehet persze akkor is, ha túltartják benne a vadat, amely úgymond kiéli az erdőt. Jó lenne, ha kimondanánk azt, hogy a mai védettség aránya megfelelő, további védettségre fajok vagy növénytársulások esetében nincs szükség. Illetve ha egyes helyeken van, akkor esetleg nincs a régi védett helyen. Tehát egyensúlyban kellene tartani a mai helyzetet.
- Különösen, mivel jelentős foglalkoztatási területről van szó.
- Magyarországon jelentős munkaadói ágazatot jelentünk. Több százezer ember él közvetlenül az erdőből, dolgozik ott mint csemeteápoló asszony, vagy csemetetermesztő vállalkozóként, vagy vadászként. Ha nem termelnénk fát, akkor nem lenne forgácslapgyár Szombathelyen. Említhető az ipari háttér, akár az elsődleges fafeldolgozást nézzük, akár a bútoripart. Hozzátartozik mindennapjainkhoz a fakitermelés, azért ebben egyet is értünk a természetvédőkkel, csak ők másképpen értékelik a jelenségeket. Amennyiben a hazai helyett sokkal messzebbről, a trópusokról kellene pótolni a kieső szükségletet, akkor az sokkal nagyobb kárt jelentene az emberiségnek. Csak mivel messze van, nem látjuk. A mérsékelt égövi erdők sokkal jobban bírják a vágási üzemmódot, mint a trópusi őserdők. Ott a kevés talaj hamar lepusztul, a sok csapadék miatt a kevés tápanyag hamar kimosódik és elindul a sivatagosodás. A mi erdeink viszont .sokkal stabilabbak, fakitermeléssel sokkal jobban terhelhetők, könnyebben felújíthatók.
- Meg aztán a sok évszázados szakmai tapasztalattal jobban kézben tarthatók.
- Magyarországon már az 1500-as években megjelentek királyi rendeletek az erdők védelméről, amikor a bányák környékén kezdtek fogyni az erdők. A magyar erdészek szakmai híre jó, tudjuk, mit miért csinálunk. Folyamatosan bizonyítjuk, hogy természetszerűen, hatékonyan, takarékosan és ráadásul gazdaságosan gondoskodunk erdeinkről. Úgy gondoljuk, a továbbterjeszkedni szándékozó természetvédelemnek megállj kellene parancsolni, illetve együttműködve sokkal többre mennénk – mondta Feiszt Ottó. Takáts Sándor