Az elmúlt hónapok élelmiszerár-robbanása és annak következményei már a józanabbul gondolkodó ENSZ-főtitkárt is arra késztették, hogy nyíltan elismerje az addigi globális mezőgazdasági politika hibáját.
Sajnálattal kell ezt belátniuk azoknak, akik ezért felelősek, elsősorban az Európai Unióban, akár a korábbi közös agrárpolitikát nézzük, akár a nagy dérrel-durral bejelentett újat. Már négy éve az uniós politika igájában vegetál a magyar mezőgazdaság is.
A kilencvenes években a világ stratégiai gabonatartaléka mintegy háromhónapnyi volt, ami napjainkra szűk egyhónapnyira zsugorodott. Emlékeztetőül: egy ország stratégiai olajkészlete is háromhónapnyi kell, hogy legyen. Ez egyben arra is utal, hogy a két kérdés nem különíthető elegymástól, de az energia kérdése sokkal inkább spekuláció következménye, hiszen napjainkban az olaj ára csak attól függ, hogy elzárják a csapot, és gazdasági fegyverként használják-e vagy sem, míg az élelmiszer esetében az nem készletezhető ilyen mértékben; ha elfogyott, akkor várni kell a következő év termésére. A jelenlegi szűkös készlet ismételt feltöltése többéves folyamat lesz, hiszen a termőterület nem növelhető, és az unióban elrendelt kötelező ugaroltatás feloldása is csak tíz százalékkal növelheti a termőterületet, amit most spekulatív tőkével inkább energiatermelésre kívánnak felhasználni.
Itt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az uniós országokban az ugaroltatás után járó szubvenció sem a mezőgazdaságot támogatta, hanem a földtulajdonost. Az a mezőgazdaságot sorvasztó uniós politika, amely ál-környezetvédelmi megfontolásokból szinte teljesen visszaszorította a mezőgazdaságot, nemcsak rombolta a vidéket és annak környezetét, hanem oly mértékben csökkentette az agráraimból élők, a gazdálkodók számát, hogy lassan nem lesz mezőgazdasághoz értő szakember. Az Európa lakossága által fogyasztott mezőgazdasági termékek mennyiségének több mint hatvanöt százalékát más kontinenseken állítják elő. A fejlett mezőgazdaságáról híres Hollandiában is eléri ez az érték az ötven százalékot. Mi történne, ha a fejlődő országok nem exportálnának, mert nekik sem lesz elegendő termékük, vagy olyan mértékben kérnék meg az árát, ami még a gazdag ipari államok lakosságát is nagyon nehéz helyzetbe hozza? Ennek első jeleit már tapasztalhatja a gazdag Európa, mert az élelmiszerárak ott is emelkednek. Itt az ideje felismerni, hogy Európa érdeke önellátóságának biztosítása. Lehet, hogy drágábban állítjuk elő egyes élelmiszereinket, de ismerjük azok pontos eredetét, mezőgazdasági technológiáját (felhasználható növényvédő szereit, kemikáliáit), és megfelelő élelmiszerbiztonsággal rendelkezünk. Nem is beszélve arról, hogy mekkora szállítási költséget takaríthatunk meg, s ezáltal energiát.
Napjainkban szinte naponta jelennek meg szenzáció hajhász cikkek az egyes országokban megnyilvánuló éhséglázadásokról. Ezek száma – sajnos – növekedni fog. A kérdés kezelése a fejlett országoknak is figyelmeztető jel, mert ezek az éhséglázadások hasonló migrációs hulla válthatnak ki, mint a történelemből jól ismert Irorsi burgonyavész. Az elhibázott politikai döntés a bioenergia-célú növénytermesztésről átgondolásra szorul. Az elképesztő felfuttatási terv nemcsak hogy teljesíthetetlen, hanem teljes mértékben átszabja a mezőgazdaságot, veszélybe sodorja az élelmiszerellátást, felveri az árakat, aminek következtében hazánk ismét a hárommillió koldus országa lehet. A hazai állattenyésztés elsorvad. Már most sincs elegendő számú tejelő szarvasmarha, amely a hazai igényeket kielégíthetné, így hamarosan importra szorulunk. Nem volt régen, mikor állattenyésztő egyetemi oktató földművelésügyi miniszterünk rendeletileg fizettetett tízezer forintot minden egyes tejelő marha levágásáért. Most már annyi állatunk sincs, amelyek legeltetésével karban lehetne tartani a legelőinket és, nota bene, természetvédelmi területeinket. A bioenergia céljára termesztett növények erőltetése megint csak a spekulánsokat szolgálja ki, hiszen a bioetanol-előállítás gazdaságossága csak európai, illetve állami szubvencióval tartható fent. Ha az már a szabadpiacra kerül, akkor majd sorra zárhatók be az etanolgyárak, de addig egyes tőkéscsoportok már zsebre tették a szubvenciót. Sokan fognak úgy járni, mint azok a gazdák, akik beugrottak a cukorrépa-termesztésbe, speciális gépeket vettek, s most a cukorgyárak bezárása után ott állhatnak a nagyberuházásaik kihasználatlanul. Talán a cukorrépakombájnok, ha veszteséggel is, de tovább adhatók keletre.
Ezek a példák is arra intenek, hogy egy átfogó nemzeti rövid, közép- és hosszú távú agrárstratégiára van szükségünk, amit szakemberek fogalmaznak meg, és nem politikusok vizionálnak. Ideje már észhez térni, mert egy olyan ország, mint hazánk, meglehetősen kedvező helyzetben van. Természeti adottságai révén területének több mint hatvan százaléka mezőgazdaságra kiválóan alkalmas. Minőségi élelmet állítani elő, és azzal kereskedni, nem kufárkodni. Hagyjuk a bioetanolt és biodízelt olyan országoknál, amelyek termőföldjén nem állítható elő jó minőségű élelem. Egyébként a genetikailag módosított kanadai olajrepce Európába átszállítva tonnánként 50 euróval olcsóbb, mint az Európában termelt. A géntechnológia európai elutasítása pedig pont e területen teszi öreg kontinensünket versenyképtelenné. Ne pazaroljuk a kiváló adottságainkat olyan termékre, amit elégetünk. Használjuk fel bioenergia célra a sajnálatosan nagy mennyiségben képződő mezőgazdasági hulladékot, biogázra vagy akár erőművekben való elégetésre, de a kiváló termőképességű földjeinket ne tegyük ki az energianövények felhasználásából fakadó eróziónak, ne pazaroljuk vízkészleteinket erre a célra!
Joggal vetődik fel annak gondolata, hogy hazánkban is lehetnek a közeljövőben éhséglázadások. Nem látványos politikai tüntetésekre kell gondolni, hanem az egyre szaporodó köztörvényes cselekedetekre, amikor mások aratják le illegálisan a termést, no meg kifosztják az élelmiszerboltokat. A hazai döntéshozóknak át kell gondolniuk a magyar mezőgazdaság alapvető kérdéseit, és akar szembemenetelve az unióval, meg kell állítaniuk az agrárpolitikai ámokfutást. BALÁZS ERVIN A szerző az MTA rendes tagja