Olvasónk hívta fel a figyelmet a Gemenci erdőben uralkodó állapotokra. Fotókkal alátámasztott levelében arról panaszkodik, hogy a védett területen több helyütt tarvágások, kidöntött, egészséges rönkök várják a túrázót a természetes ártéri erdő helyett. A helyzet fonákja az, hogy a védett területek zömének, így a Gemenci erdőnek is két állami gazdája van: az erdészet és a nemzeti park, érdekeik pedig rendre ütköznek.
Egy olvasónk, Vékony Viktor juttatta el hozzánk a Gemenci erdőben készült fotóit és beszámolóját, amelyek meglehetősen lehangoló képet festenek a védett területről. Mint írja: a Duna-töltés mentén északról, Domboritól haladva több helyen pusztaság fogadta, kivágták az erdőt úgy, hogy a töltésről látni lehet a több száz méterre lévő Dunát. A természetvédelmi terület közepén, a fokozattan védett terület határán halmokban látott méteresnél is vastagabb, láthatóan egészséges farönköket. A levél tanúsága szerint „a Duna mentén déli irányba haladva letarolt területek, sorokba ültetett fák és fiatal erdők váltják egymást, az ártéri élővilág bujaságának nyoma sincs. Nemhogy a védett élőhelyek, növények nincsenek meg, de még a favágók által otthagyott szemét, olajos kannák is csúfítják a területet". Vékony Viktor a gemenci ártér közepén, a Duna partján ráakadt egy láthatóan hajórakodásra ideiglenesen kialakított helyre, ahonnan a kitermelt fák vagy levadászott állatok könnyedén hajóra rakhatóak, de, ahogy fogalmazott, ezt nem is akarta továbbgondolni. A levél egy valóságos segélykiáltás a hivatalos szervek és a természetvédők felé annak érdekében, hogy értékeinket, ahogy mondani szokás, unokáink is lássák.
A probléma nem ismeretlen az ország többi részében sem, és nem új keletű. Hazánkban mindig is folyt erdőgazdálkodás a védett területeken. Ezt az 1997-es természetvédelmi törvény szabályozta ugyan, de egyben egy kifejezetten konfliktusos helyzetet teremtett. A védett területek feletti őrködéssel a nemzeti parkokat, a fagazdálkodással az erdészeti társaságokat bízta meg a szabályozás. A két állami szerv érdekei óhatatlanul ütköznek azóta is. A problémát tovább árnyalja, hogy két éve a nemzeti parkoktól önálló szervvé lettek a zöldhatóságok, az erdészeti igazgatás a földművelésügyi tárcához, a gazdaságok pedig az állami vagyonkezelőhöz tartoznak. Az erdészetek gazdálkodási tervet készítenek, és ha ez nem ütközik a törvénybe, a természetvédők és a hatóság nehézkesen gördíthetnek akadályt a kitermelés elé. Márpedig a jogszabályba akár 3 hektáros tarvágás is belefér, ha mégoly visszataszító is a látogatók számára.
A levelet továbbítottuk Závoczky Szabolcsnak, a területen illetékes Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatójának, aki megerősítette az olvasónk által látottakat. Véleménye szerint a megoldás az lenne, ha védett területek teljes kezelését a nemzeti parkoknak adnák. A folyamat, el is indult: ma még lassan, de fokozatosan nő az ilyen területek aránya. Závoczky szerint a fakitermelésből származó bevétel nem jelentős a természeti értékek fényében, a nemzeti park pedig a profit helyett a folyamatos erdőkép kialakítását, az élőhelyek védelmét és a társadalmi igényeket helyezné előtérbe. Barabás Béla