Kilenc faipari technikus tette le vizsgáit a napokban a Deák Ferenc szakközépiskola érettségire épülő kétéves képzésén. A gyakorlati követelmények sorában kitüntetett szerep jut a vizsgaremeknek, amit a diákoknak kellő dokumentációval alátámasztva kell benyújtaniuk az év végéig - tudjuk meg Rozmán Sándortól, az intézmény igazgatójától. S bár idén meglehetősen szerény a végzős évfolyam létszáma, a képzés jövőjére nézve biztató, hogy a múlt szeptemberben 21-en kezdték meg tanulmányaikat.
Persze ahhoz, hogy Takács Tibor keze alól kikerülhessen a hatszögletű, gazdagon díszített bútordarab, az kellett, hogy az iskolában megismerkedjen az intarziakészítés rejtelmeivel. Erre Hadnagy György iparművész, belsőépítész - e műfaj és technika avatott ismerője - jóvoltából nyílt lehetőség. Az alkotó, akinek számos munkáját láthatjuk megyeszerte, már évek óta foglalkozik a fiatalokkal. Az oktatás tanórán kívül zajlik, de a kurzusról külön oklevelet kapnak a diákok. A Botfán, szüleivel élő Tibor öt éve barátkozik az intarziával, az érettségit is a Deákban tette le, faipari szakon.
- Az intarziával való első találkozás még nem mozgatta meg annyira a fantáziámat, hogy én is elkezdjem tanulni, de egy évvel később, amikor láttam, hogy igazán szép dolgok születnek, már én sem akartam kimaradni belőle. Azóta meg idáig jutottam... - mutat némi szemérmes büszkeséggel munkájára. Pár perccel vagyunk a gyakorlati vizsga után, ahol tálalótálca készítése volt a feladat. Az összes műveletre, a ragasztáson át a lakkozásig, négy óra állt rendelkezésükre. Ennél jóval többet bíbelődött azonban a vizsgaremekkel. Még így sem elégedett azonban teljesen magával, bár természetesen ötöst ért a darab, ő önkritikusan talál benne néhány apró hibát. Pedig nagyon mutatós a hatszögletű asztal, s ahogy megpörgeti a közepére épített forgatható kínálókorongot, a különböző árnyalatú falevélberakások izgalmas, villódzó táncba kezdenek a változó fényben.
- Van otthon valami kis műhely, ahol dolgozhatott az intarzián?
- Sajnos nincs, a szobámban készült, az asztalon, a padlón, ahol épp tudtam. Persze ki is takarítottam magam után, de nem kell sok forgácsra gondolni, csak a furnért gyűjtögettem szorgalmasan.
- Mi volt a legnehezebb munkafázis?
- A lábszerkezet összeépítése - halljuk a meglepő választ. - Épp elég volt összecsapozni, pontosan vízszintbe hozni. Mondjuk a forgó rész csapágyszerkezete is okozott némi gondot...
- Milyen fafajtákat alkalmazott?
- Túlnyomórészt tölgyet, diót, mahagónit - sorolja Tibor, aki egyelőre a továbbtanulás és a munkahelykeresés lehetősége között vacillál. Amúgy a zenében is járatos, lassan 12 éve citerázik a botfai Válicka zenekarban.- Végül is ebédlőasztal. Használja majd a család?
- Csak kitüntetett alkalmakkor. Például amikor túl leszek a szóbeli vizsgákon is, és kézhez vehetem a technikusi oklevelemet. Akkor biztosan felavatjuk... Magyar Hajnalka