A világon az 1995-ben még 5 milliárd dolláros bioüzemanyag-befektetések 2O0B-re elérték a 38 milliárd dollárt, 2010-re pedig várhatóan átlépik a 100 milliárd dollárt is, miközben hihetetlenül megnövekedtek az élelmezési és klímavédelmi problémák. Számos tanulmány szerint a bioüzemanyagok „boomja", intenzív felfutása pont az ellenkező hatást váltja ki, mint ami a támogatóinak szándéka volt. Ki; mutatható, hogy mindez drámaian felgyorsítja a globális felmelegedést, valamint komoly élelmiszer-ellátási gondokat okoz. A kukoricaetanol, amelyet környezetbarátnak gondoltak, kifejezetten katasztrofális hatással van a klímavédelemre. A cellulózetanol, amelyet vesszős kölesből állítanak elő, és a környezetvédő aktivisták, valamint az ökobefektetők szerint a jövő üzemanyaga, kevésbé környezetkímélő, mint a kőolajból előállított benzin. Ezzel együtt most, hogy a gabonát és az olajos magvakat étkezés helyett bioüzemanyagok előállítására használják, az élelmiszerárak emelkedése az éhezőket veszélyezteti, sőt egyre többeknek okoz ellátási gondokat. Ahhoz, hogy egy városi terepjárót teljesen megtankoljunk etanollal, egy ember egyévi táplálékának megfelelő gabona szükséges.
Az ENSZ világélelmezési programjának tájékoztatása szerint 500 millió dollárral kell kipótolni az éhezők támogatását, valamint globális vészhelyzetként értékelték az élelmiszerárak emelkedését. Az egekbe törő kukoricaárak miatt a világ számos országában éhséglázadások, zavargások törtek ki, a liszt ára szintén robbanásszerűen emelkedik. A bioüzemanyagok némileg csökkentik ugyan az importált kőolajtól való függést, és az „etanolboom" munkahelyeket teremtett a mezőgazdaságban, valamint meggazdagodhatott pár termelő és kereskedő, az alapvető problémát azonban eddig a kutatók sem vették figyelembe: ha a földeket üzemanyag-előállítására hasznosítjuk, akkor elpusztítjuk az erdőket, réteket és mocsarakat, amelyek óriási mennyiségű szén-dioxidot tárolnak. Egy friss, a Science folyóiratban közölt tanulmány szerint - figyelembe véve az erdőirtások hatását - a kukoricaetanol és a szójabiodízel kétszer annyi széndioxidot termel, mint a normál üzemanyag. A cukornádetanol (ezt leginkább Brazíliában használják, ahol ebből állítják elő az üzemanyag-szükségletük 45 százalékát, az ország művelhető földterületeinek mindössze egy százalékán) viszont sokkal tisztább, valamint a hulladékokból (melyek amúgy sem igényelnek földterületet) előállított bioüzemanyag lényegesen nagyobb potenciállal bír. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a cellulózetanolok is csak növelik a károsanyag-kibocsátást.
Az emberek azonban nehezen akarják elfogadni a megújuló forrású üzemanyagokkal szembeni aggodalmakat, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a szén-dioxidot megkötő őserdőket kell miattuk kipusztítani, és helyettük olyan növényeket termesztünk, amelyek lényegesen kevesebb szén-dioxid megkötésére képesek. Természetesen nem feledhetjük el azt sem, hogy a bioüzemanyagok technológiája eredetileg lassan fejlődött, amikor még gyakoriak voltak a gabonafeleslegek, ma viszont, amikor a termelés globálissá vált, a következmények is megváltoztak. Az, hogy a termőterületeket olyan gabonák termesztésére állítják át, amelyek nem alkalmasak étkezésre, az élelmiszer-*' árak emelkedését eredményezi. Az ENSZ egyik élelmezési szakembere nem véletlenül nevezte nemrégiben az emberiség elleni bűntettnek a mezőgazdasági eredetű üzemanyagokat.
Szakértői vélemények szerint a bioüzemanyagok 800 millió autóst állítanak szembe 800 millió éhezővel. Négy évvel ezelőtt két kutató a minnesotai egyetemen azt jósolta, hogy 2025-re az éhezők száma 625 millióra fog csökkenni, viszont tavaly ismét elvégezték az elemzést – a bioüzemanyagok hatásainak figyelembevételével -, és a mostani előrejelzés szerint az éhezők száma 1,2 milliárdra fog nőni, vagyis éppen ellenkező tendenciát prognosztizálnak.
Ma már egyre inkább látszik, hogy akkor van értelmük a bioüzemanyagoknak, ha nem szántóföldeket vagy a szén-dioxidot megkötő természetes területeket pazarolunk rájuk. Bioüzemanyagként kommunális hulladékot, mezőgazdasági hulladékot, algákat vagy éppen szén-dioxidot kellene alkalmazni, de ezek a technológiák ipari méretekben még nem kifizetődők. Mindezek alapján a szakértők szerint „kimondható, hogy a bioüzemanyagok jelenleg nem a megoldást, hanem pont ellenkezőleg, a problémát jelentik.
ÚJ BIOÜZEMANYAG-ELJÁRÁS
A DuPont és a Genencor (a Danisco A/S divíziója) megállapodást kötött egy vegyesvállalat létrehozásáról, amelynek célja, hogy olyan piacvezető, alacsony költségű technológiai megoldásokat dolgozzon ki és forgalmazzon, amelyekkel egy új generációs, nem élelmiszerforrásból készült bioüzemanyag, a cellulózetanol állítható elő. A DuPont Danisco Cellulosic Ethanol LLC nevű vállalat a teljes piacon 75 milliárd dollár bevételre számít. A két vállalat kezdetben 140 millió dolláros beruházást tervez, amely elsősorban a takarmánykukoricára és a cukornádra épül. A jövőre vonatkozó célok között szerepel többféle lignocellulóz-alapú nyersanyag, köztük a búzaszalma, különféle energianövények és más biomasszaforrások feldolgozása is. A cégek szerint - mivel az élelmiszer és földgáz árának növekedése immár két számjegyű - létfontosságú a bioüzemanyag gyártására alkalmas fenntartható technológiák kidolgozása. Az új vegyesvállalat létrehozásával jelentősen megnő annak a lehetősége, hogy a nem élelmiszer-összetevőkből származó cellulózetanol gazdaságilag is meghatározó szerepet játsszon a jövőben. Az Egyesült Államokban a közös vállalat egy, a kukoricacső feldolgozására épülő optimalizált technológiai csomagot dolgoz ki, amely a DuPont szabadalmaztatott előkezelési és etanologén technológiáit a Genencor innovatív enzimtechnológiáival kombinálja. Emellett a DuPont folytatja a cellulóz nyersanyagok gyűjtésének és tárolásának vizsgálatát is. A vállalat a tervek szerint 2009-ben indítja el első próbaüzemét az Egyesült Államokban, ahol a közös vállalat székhelye is lesz.