2008. július 8. - Fatolvajokról még nem írtam ezeken a hasábokon, a témában ez lesz a szűzbeszédem. Elöljáróban annyit, dőljön rá valamennyiükre egy-egy ellopott mamutfenyő. A haramiák feladata végtelenül egyszerű, ki kell menni az erdőbe egy méretes baltával meg egy fűrésszel, ki kell vágni a fákat, aztán meg eladni azokat jó pénzért. Fára mindig szüksége van az embernek, fűtenek vele, asztalt készítenek belőle, sámlit, stelázsit, esetleg alátámasztják vele a dőlni készülő házat. A falopás jó üzlet, csak néha be kell ülni miatta a sittre, mert fülön csípi az embert az erdészeti szolgálat.
Mesébe inkább ez illik: Monokon (felkapott község lett) azokat a gazdákat bírságolta meg a hatóság, akiknek kivágták az erdejüket a latrok. Jól tetszettek olvasni: a károsultakat büntették meg. A hivatalos indoklás az, hogy a meglopott embernek időben be kell jelentenie a káreseményt. A szerencsétlen monoki emberek esetében ez másfél millió forintot jelent. (A megkárosítottak természetesen bemutatták a fityiszt, a kalapjukat is földhöz vágták, de a paragrafus itt az úr...) Míg tart a szabálysértési eljárás, a fanyüvők háborítatlanul pusztítják az erdőt. Nékik jogaik vannak, a boldogtalan erdőtulajdonosoknak csak fizetési kötelezettségük.
Évente úgy ezer hektárt tarolnak le a hívatlan előemberek, háromszázezer köbméter fát, amelynek értéke csaknem hárommilliárd forint. Árnyat adó kerek erdők tűnnek el, a nyájas hatóság meg csekkeket küld a meglopottaknak. Hiszem, hogy a hivatal maga alatt vágja a fát. Pilhál György
