A meg nem kapott faanyagért nem kell fizetnie a vevőnek (Napi Gazdaság)

2008. július 9. – Egy fakereskedő, erdőben, lábon álló fát adott el a vevőjének, aki a leszerződött mennyiség egy részét kivágta és elszállította. Az erdőtulajdonos falopás miatt rendőrségi feljelentést tett, de a kereskedő a még ki nem vágott fa árát is követelte a vevőjétől. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság mondta ki a döntő szót: a vevőnek nem kell fizetnie azért a fáért, amit nem kapott meg. A felperes fakereskedő 2005 decemberében adásvételi szerződést kötött egy vásárlóval (ő lett később az I. rendű alperes) frissen kitermelt fa adásvételére. (A kereskedő a lábon álló fát egy bt.-től vásárolta.) A megállapodás úgy szólt, hogy a vásárló a faanyagot az erdőben felméri, majd kitermeli és elszállítja. A vásárló a fa egy részét kitermelte, elszállította, és az árát kifizette a fakereskedőnek. A további vágásra nem kerülhetett sor, mert az erdő tulajdonosa feljelentést tett a rendőrségen falopás miatt. A már kitermelt, de el nem szállított fát a rendőrség lefoglalta, majd később kiadta az erdő tulajdonosának.
Egy másik vevő (ő lett a II. rendű alperes) szerződést kötött az erdő tulajdonosával, és az ott maradt, továbbá általa kivágott fát - közel ezer köbmétert - elszállította. A fakereskedő ezt a faanyagot is leszámlázta a vele kapcsolatban álló vevőnek (I. rendű alperesnek).
A kereskedő a bírósághoz fordult és 7 129 990 forint vételár és annak járulékai megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest, azzal, hogyha az nem fizetne, akkor a II. rendű alperes köteles helytállni. A fakereskedő azzal érvelt, hogy a vevő nem fizette ki az általa felmért famennyiség árát. Az alperesek azzal érveltek, hogy a ki nem fizetett fa árával nem tartoznak a kereskedőnek, mivel ahhoz nem jutottak hozzá.
Az első fokon eljáró bíróság a felperes fakereskedőnek adott igazat, és megítélte kért követelését.
A másodfokon eljárt ítélőtábla viszont a felperes keresetét elutasította. Az érve így szólt: a felperes a Ptk. 118.§-ának (1) bekezdése értelmében a faanyag tulajdonjogát a bt-től akkor is megszerezhette, ha az nem volt annak tulajdonosa. Mivel a kereskedő faanyag kereskedésével üzletszerűen foglalkozó szervezet volt, így a fa továbbértékesítésére harmadik személlyel – így az I. rendű alperes vásárlóval is – érvényes adásvételi
szerződést köthetett. Az I. rendű alperessel kötött adásvételi szerződés alapján azonban a vételárra csak annyiban tarthatott igényt, amennyiben a maga részéről az adásvételi szerződést teljesítette. A Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése szerint a tulajdonjog  átruházásához a dolog birtokba adása is szükséges. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes részéről a hiányzó faanyagnak az I. rendű alperes vevő részére történő birtokba adására nem került sor, az általa készített felmérés kizárólag a helyszínen lévő faanyag mennyiségének a felmérése volt. A felmérés nem azonos a birtokba adással.
Az I. rendű alperes - folytatódik a táblabíróság indoklása - a maga részéről a teljesítést mindaddig megtagadhatta, amíg a felperes kereskedő vele szemben a szerződést nem teljesítette, a tulajdonjog átruházásának akadályait nem hárította el. A felperes a tulajdonszerzés akadályának elhárítása iránti kötelezettségének nem tett eleget, az erdő-tulajdonos ellen pert - a tulajdonjog megállapítása iránt – nem indított, így az erdőtulajdonos a faanyagra a II. rendű alperessel érvényes adásvételi szerződést köthetett.
Az ügy felülvizsgálatra került a Legfelsőbb Bíróság (LB) elé, amely úgy vélte, hogy az ítélőtábla jogszerű ítéletet hozott. Az LB indoklásában megismételte a táblabíróság érveit.
Az ügyben eddig nem került terítékre az a probléma, hogy kinek a fáját is adta el a kereskedő a vevőjének. Az LB erre is kitért, amikor úgy találta, alaptalanul sérelmezte a felperes azt, hogy a másodfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a perbeli faanyagnak ki a tulajdonosa.
A Pp. 3.§-ának (1) és (2) bekezdése szerint a bíróság a felek között felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. A felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz van kötve a Pp. 215. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg ellenkérelmen. A felperes kereskedő a perben nem kért döntést a faanyag tulajdonjogáról, így arról sem az első, sem a másodfokú bíróság érdemi döntést nem hozhatott. Az LB csupán rámutatott, hogy az erre irányuló kereseti kérelem előterjesztése esetében a felperesnek perbe kellett volna állítani azokat a személyeket is, akiket a tulajdonjoggal kapcsolatos döntés érint, így az erdő tulajdonosát, valamint a vele szerződött bt-t is.