Szaporodnak a kamarai tennivalók, miközben a tanácsadók úgymond, központi állományba kerültek. A végeken, például Zala megyében az idén létszámemelésre kényszerültek.
Bedő Tibor Lentiben született 1972-ben. Ő lett a 26 pályázóból a végső befutó, azaz ha a most aktuális pekingi olimpiával hasonlítjuk sorsának alakulását, nagy sikert aratott a fiatal agrárszakember.
- Sopronban erdésztechnikumot végeztem, aztán tanultam a keszthelyi agráregyete-men, általános agrármérnöki szakon. Dolgoztam egy évet Németországban, farmgyakorlaton, majd 11 évet húztam le a baromfifeldolgozóban. Közben elvégeztem a számviteli főiskolát.
Több lábon áll tehát a szakember. A baromfisok után egy kis időt a takarmánykeverő-söknél dolgozott, s amikor a kamarai pályázati lehetőséget elolvasta, az andráshidai üzemvezető beadta a papírokat - elolvasták, behívták, meghallgatták és nyert.
- Az első meghallgatást követően többször is leültünk. Érdemi beszélgetések voltak ezek. Nemcsak azt kérdezték, mit és hol végeztem, hanem mi a hozzáállásom a gazdálkodók sorsát befolyásoló rendeletek, törvények alakulásáról. A kamara elnöke reformlépéseket emlegetett, amit én magam is szívesen hangoztatok.
Amikor a reformlépésekről érdeklődtünk, hát konkrét dolog nehezen került elő. Érthető, hiszen éppen ezen dolgozik, idő előtt fellebbenteni a fátylat nem okos dolog. Különösen azért, mert az agrárium meglehetősen széttagolt érdekképviseleti, úgymond érdekérvényesítő csoportosulásaiból vannak, akik bármilyen kormányintézkedés napvilágra kerülésekor rögvest annak „tarthatatlanságát", „tökéletlenségét," értelmetlenségét hangoztatják. - Úgy gondolom, hogy van bőségesen lehetőség előbbre lépni az információáramlásban. Persze, ehhez is vagy van érdeklődés, befogadókészség vagy nincs. Visszafelé is hasonló a helyzet, van-e a gazdáknak megoldandó problémájuk, amit közvetíteni kell vagy nincs? Aztán a termelői érdekek közvetítése is sok, diplomatikus feladatot jelent. Az országos kamara közvetíthet alulról építkezve a változtatások érdekében jogos gazdálkodói igényeket.
Példaként az állattenyésztők jöttek szóba, akik immár régóta követelik, hogy telepeik körzetében juthassanak termőföldhöz, hogy a növénytermesztés égbe szökő árai miatt legyen mivel etetni is az állataikat, ne csak ködös szólamokban jelenjen meg a sertéstartó, baromfitenyésztő magyar gazda megélhetési gondja, ami a hazai jó minőségű alapanyagellátás alfája és ómegája.
- Össze kell fogni az osztályokkal, más megyékkel, egységre szólítani az agrárszereplőket az EU-ban támogatott teszek, tészek, termelői csoportok alapításának érdekét szolgálni. Rá kell ébreszteni a zalai gazdákat is, hogy a saját érdekeinket figyeljük. I. S.
Amikor Bedő Tibortól az iránt érdeklődtünk, hogy irodai vagy területi a frissen kapott munkakör, így válaszolt: - Két hete vagyok itt. Meg kell ismernem a gazdákat, a szakosztályok vezetőit. Kaptam feladatot az elnöktől is, az őszi tisztújításra ágazati statisztikát kell letenni az asztalra, hogy legyen alapja a döntéseinknek. Ennek érdekében 1980-tól kezdve minden ágazatra kiterjedően kell az adatokat összegyűjteni, ezeket elemezve megyei sajátosságokat lehet „kigyűjteni". Persze újfajta gazdaszemlélet is szükséges mindezekhez, a szakosztályokból kell a hozzáértőket megnyerni.