2014. január 20. - Ugye emlékeznek az Opel terepjáróra?
Arra, a céges autóra amellyel egy szép nyári napon az akkori budapesti főpolgármester ledöngetett tengerparti villájához. Ugye, megvan!
És, akkor bizonyára fel tudják idézni azt a botrányt is, amely az addig példátlan esetet követte. Demszky Gábornak valóságos kanosszát kellett járnia azért, mert nem saját autójával, hanem a főváros egyik cégének kocsijával ment szabadságra a festői Adriára.
A botrány – hiszen erre utal az is, hogy Önök még évekkel később is emlékeznek erre az esetre – kihatott a liberális politikus népszerűségére és bizonyára jelentős részben hozzájárult ahhoz, hogy 2010-ben a szavazók elfordultak az SZDSZ-től.
Ekkor a még a hozzám hasonló „tőről metszett” liberálisok is „kiixelték” Demszkyt, hiszen olyat tett, amit nehezen lehetett megbocsátani. Elfelejteni pedig lehetetlen. Az egykori másként gondolkodó ugyanis a legjobban utált és megvetett dzsentri allűröket tette magáévá - és erre nem lehetett mentség a szolgálati kocsijának lerobbanása sem.
Az emlékezetes botrány hat vagy nyolc éve történt, s amin akkor igencsak felháborodtunk – az ma fel sem tűnne. Arról ugyan néhány napig cikkeztek a lapok, hogy miért vezeti-használja Szíjjártó Péter egy nyugat-magyarországi sportklub autóját, de mára megszoktuk, hogy ezen sem kell és nem lehet fennakadni.
Mint ahogyan azon sem, hogy utat épít saját házához a miskolci városvezető, luxusvécét rendel magának a zuglói polgármester, és látható következmények nélkül konferenciázik Floridában Debrecen városi vezérkara - vélhetően , természetesen közpénzből. Az ehhez hasonló uram-bátyám sztorikból immár köteteket lehetne összeállítani – és ez igen tanulságos és vaskos kollekció lenne.
Természetesen közpénzből - mondom hiszen az üvegzseb törvény az ilyen ügyekre nem terjed ki, ilyen stikliket nem szankcionál, ilyen úri huncutkodásért soha, senkit sem bocsátottak el, vonták meg jutalmát vagy minősítették vissza.
Az ilyen ügyek ugyanis nem számítanak korrupciónak, és nem történt sikkasztás és nincs szó átverésről sem. Csak gusztustalan közpénzügyi rongyrázásról. Innen nézve pedig egyáltalán nem kell kiakadni azon, hogy az egykori hódmezővásárhelyi polgármester, ma fő-fő államtitkár pazar vadászaton öli halomra a fácánokat Kádár János egykori vadásztanyáján. És azon sem, hogy ezt követően még le is fényképezkedik - stüszi bársonyöltönyben az egykori zongoraművésznővel koccint – vagy mi. Nem különb a vadászkompánia – hercegek és grófok , akik egy csapatban tüzeltek Lázár Jánossal. Ez utóbbiaktól persze mindez megszokott - évszázadokon keresztül így múlatták az időt, saját birtokaikon. Hogy kifizette az államtitkári úri-muri költségeit tényleg lényegtelen – szabadidejében az államtitkár is ott és azt csinál, amit csak akar.
Vadászhat, üdülhet, koccinthat tetszése szerint. Bárhol, bárkivel, bármennyiért. Csak az a kár, hogy Mikszáth ezt, és a többi parvenű kalandot nem érte meg. Nem kétséges újabb remekműveket alkotna...