Szemléletváltás a természetvédelemben. Sok vadász 'konkurenciát' lát a nagyragadozókban: azokat a vadakat ejtik zsákmányul, amelyeket ők pénzért lőnének ki. A mesék negatív hőse a farkas, tehát gyerekkorunk óta be vagyunk programozva, hogy féljünk tőle. Gadó György Pál, a WWF Magyarország nagyragadozó-védelmi program vezetője szerint szemléletváltás zajlik a természetvédelemben, bár sok vadász régi beidegződéseit konzerválja, hogy valamiféle 'konkurenciát' látnak a nagyragadozókban: ezek ugyanis azokat a vadakat ejtik zsákmányul, amelyeket ő vagy a vendégvadászok pénzért lőnének ki. Az elmúlt hetekben ismét feltűntek a farkasok és a hiúzok is az Északi Középhegységben. Doros István egri vadász szerint a farkas két szempontból is fontos szerepet látna el, ha folyamatosan jelen lenne, s nem csak alkalmankánt 'rándulna át' Szlovákiából: "Egyrészt szabályozná a szarvasok létszámát (szó sincs róla, hogy kipusztítaná őket!), másrészt kiváló minőségben tartaná az állományt." Míg egyáltalán nem biztos, hogy a vadász meg tudja állapítani, melyik példány gyengül, a farkas halálos biztonsággal meglátja és zsákmányul ejti az ilyeneket. És ha a farkas folyamatosan jelen van, egyáltalán nem látszik a szarvasok viselkedésén, hogy a jelenléte 'zaklatja' őket. Végül is kell-e félni a farkastól? Gadó György Pál azt mondja, a bulvárlapok felkapják az olyan történeteket, "mint pár éve Pécsett, amikor a farkas 'megette' a nagymamát. Valóban történnek ilyenek, de ezek vagy állatkertből vagy vadasparkból szabadult példányok, fogságban megőrült állatok - mi is megőrülünk, ha be vagyunk zárva. Vagy pedig az is gyakori eset, hogy utóbb kiderül: kóbor kutyák támadásáról volt szó. Valójában a farkas is, a hiúz is kerüli az embert."
Dezsényi Péter