A gidák óhaja az őzanya nászánál is előbbre való (Kossuth Rádió/Oxigén)

2006. július 17.
Az erdők ölelésében zárt vadvirágos réteken, gabonatarlókon mostanában akár fényes nappal is láthatunk kergetőző őzeket. A körbe-karikába ért patanyomokat boszorkánygyűrűnek hívja a vadásznyelv.
Az ökológiai vadgazdálkodás számára különös lehetőséget kínál az őzek nászának csalafinta kihasználása. E különös vadászati mód utánozhatatlan tudora Bertóti István, aki sok-sok éve már az örök vadászmezőket járja.
Az őzhívás szerelmes és becsapott bakok elejtésének a módszere, az őzállomány minőségének, kormegoszlásának a pontos megállapítása. Bertóti István már csinálja több mint negyven esztendeje. Most éppen egy golyóérett bak elejtésére készült. Az őzbak attól kezdve reagál a hangra, hogy már megszimatolta az üzekedni vágyó sutának a részére nagyon kedves parfümjét, odoárját, amikor az őz ezt megorrontotta, feltámad benne a vágy a suta után. A suta az őzbakot magához hívja. Ezt elpróbálgatják vagy hatszor, nyolcszor. Az őznásznál az őzeknek a talajba, mezőre, avarba írt házasságlevele teljesen friss, azt jelenti, hogy ezek már kergetőznek, a bak hajtja a sutát körbe-karikába, meg üzekedés van már, de gondoljunk másvalamire is.
Ezelőtt 10 perccel láttunk egy magánosan álldogáló kis gidát. Mit jelent ez? A mamája egy diszkrét mama, amikor az létrehozásával van elfoglalva, a gyerek útba van. Tehát a gidát valamerre elálltatja, azután szobrozik szegényke, mint ez is, vagy elfekteti, az állat fekszik, amíg meg nem unja, aztán vagy unja magát, vagy fél, vagy megriad, az anyját kezdi hívni. Aztán megint. Cérnavékonyságú hangocska, de az őznek a mienkénél sokkal jobb füle, jobb hallása folytán, ezt olyan 300-350 méterről a suta meghallja. Az anyai ösztön felébred benne, és fut a gidahang felé.