A meleg, napos, őszi hétvégéken kellemes kikapcsolódás lehet egy séta az Erdők Házában, Salgóbányán. Nemrégiben az Ipoly Erdő Rt. egy használaton kívüli erdészházat oktatóközponttá alakított át, amely a vak, és keres székes látogatók számára is lehetőséget biztosít az erdő és állatvilágának megismerésére. Részletek Lengyel László közönségkapcsolati felelőstől.
- Mindig újra és újra előjön a gyermekek környezeti nevelése, manapság pedig még hangsúlyosabb talán az, hogy a fogyatékkal élő emberek számára is elérhetővé tegyük az erdőt, és be tudjuk mutatni. Ezekből állt össze a mi gondolatunk, hogy hozzunk létre egy olyan helyet, egy csodaszép természeti környezetben: a Salgóvár alatt nagyon szép erdei környezet veszi körül az egész térséget, hogy mindenki számára ízelítőt tudjunk nyújtani az erdőről, ami aztán arra sarkallja, hogy minél többet járjon ott. Ez a hely alkalmas oktatási bázisra, sőt hosszú távon azt tervezzük, hogy egyfajta információs központként is fog működni.
- Önök a nem látóknak, tehát a vakoknak is próbálják megmutatni az erdőt, az erdő állatait, növényeit.
- Igen, van egy olyan helyiségünk, amit sötét szobának, vagy sötét erdőnek hívunk. A lényege az volt a kialakításkor, hogy egyrészt imitáljuk azt a helyzetet, amikor az ember az alkonyat utáni sötét erdőben bolyong és tényleg nem lát semmit. A másik pedig, hogy hozzunk létre egy helyet, ahol a tapintásunkkal tudjuk érzékelni az erdei különlegességeket. Ha az ember figyelmes, akkor különleges élményben lehet része és ez a hely az, ahol a vakok a látókkal szemben óriási előnyt élveznek. Nem csak azért, mert az ő tapintásuk sokkal kifejlettebb, hanem mert a sötét szobában elhelyezett tárgyak mellett, illetve alatt bray írással elhelyeztünk szövegeket. Tehát ők kétszeresen láthatják azt, amit ott a sötét szobában elrejtettünk az emberek szeme elől.
- Hogyan kell ezt elképzelnem? Állatszobrokat állítottak ki, vagy preparált állatokat lehet ott megtapogatni, amelyek a környéken élnek?
- Ahogy belép az ember, már az is különleges. Zsilip kamrán keresztül jutunk be és a félhomályban az ember szeme ahogy a sötétbe kerül, abszolút elveszti a tájékozódó képességét. Egy korlát segítségével vezetjük végig egy kis úton. Olyan, mint egy kis erdei út, ahol folyamatosan változik a lábunk alatt a talaj borítása, tehát vannak fák, vannak helyek ahol homok, van ahol szikla, van ahol sóderágyban mennek. Patakcsobogást hallanak, mert hogy egy kis patak imitáció van a középpontban, aztán a kezükkel folyamatosan tapinthatnak fákat, aztán olyan erdő imitáción visszük végig őket, ahol valamilyen bozótoson kell átkelni. A denevér hangtól kezdve a láncfűrészen át a szavas bőgésig sok mindent lehet tapasztalni, és természetesen rengeteg madárhangot.
- Arra figyeltek, hogy olyan dolgokat mutassanak be a nem látóknak és a látóknak, amelyek ott a környéken vannak?
- Természetesen, hiszen a bazalt orgona visszatérő eleme ott a Salgó környéki hegyeknek. Természetesen nem bazalt orgonát helyeztünk el, de ahhoz hasonló imitációval próbáltuk a biológiai különlegességeket is felsorakoztatni. Ugyanekkor a helyi, tehát az őshonos fafajokból állítottunk össze különböző megközelítésekben mintákat, mégis azt mondom, hogy minden helyiségünkben a helyi sajátosságokon kívül olyan koncentrátumot helyeztünk el, ahol valami egészen mély benyomást kaphat arról, hogy milyen csodák is várják őt a természetben és ott hogyan kell ahhoz figyelni, hogy ezek megnyílhassanak számára.