Ez a kert rendszertől függetlenül fejlődött. Itt volt gróf, volt kommunista rendszer, demokrácia, de a növények nem erről vettek tudomást. - Nemcsak egy kis régió, hanem az egész természetvédelem ünnepe. Megújult a tiszakürti arborétum.
A napokban kis ünnepség keretében adták át az utóbbi egy év alatt jelentős anyagi támogatással megújított tiszakürti arborétumot. A 140 esztendős kert, Magyarország egyik legértékesebb természetvédelmi területe, a Regionális Operatív Program mintegy 200 millió forintos támogatásával szépült meg.
Tálas László, az arborétum vezetője a kert történetéről beszélt. - Körülbelül 140 éves az arborétum. A pontos évszámot nem tudjuk, mivel az elődök nem fektették le, hogy mikor alapították. Grófi park volt, majd az 1960-as években döntött úgy a Szolnok megyei önkormányzat, hogy átalakítja a parkot arborétummá, s ez töretlenül folyik. Most éppen a koronája ez a beruházás az arborétumnak, de a dolgot tovább kell álmodni, mert ez a kert egy élő dolog. Az arborétumnak különlegesen gazdag növényvilága. Talán a laikus úgy gondolja, hogy az arborétumok meg a nagy parkok úgy jöttek létre, hogy volt egy sima terület, elkezdtek ültetni fákat. Hát ez nem így működik. A régi főúri kertek úgy születtek, hogy kinéztek egy nagyon szép erdőfoltot, oda megálmodták a maguk lakókörnyezetét, és akkor oda terveztették a házukat, gyakorlatilag a kiszolgáló személyzet köréjük települt. Itt is ugyanaz történt. Maga az alapállomány a folyó magasabb részein lévő keményfás ligeterdő volt, ebbe álmodták meg a maguk kis kertjét, és ebbe telepítették bele később a külhoni növényeket, amelyek sokszor a Távol-Keletről, Észak-Amerikából származnak.
- Nagyon szeretem magának a tájnak az alapnövényeit, tehát ami természetben itt előfordul, azt mind nagy-nagy tisztelettel fogadom. Ezek sajnálatosan nem ismertek, mert az alföldet olyan gyérré, fátlanná tették a XIX században, valószínűleg nem gondoltak arra, hogy az unokáknak is adni kell valamit. A leírások szerint a Tiszazug, tiszta tölgy, réterdő volt valamikor. A török idők után ez teljesen kipusztult, kis pici erdőfoltok vannak, és azt hinné, aki erre jár most, hogy soha az életben nem volt itt erdő, de ami most van, gyakorlatilag úgy hívjuk, hogy kultúrpuszta, mert azokat a növényeket termesztjük, amik életünket kiszolgálják. De hát erdőt nem lehet telepíteni. Hiába ültetnénk fákat, az nem erdő, az csak egy faültetvény.
- Hatvan hektár a területünk, 60 hektáros park Magyarországon kevés van. Ilyen fenntartású park is kevés van, mint amilyen a tiszakürti arborétum. Most adtunk át egy egyhektáros vízi élőhelyet, úgy gondoltam, hogy nem a helyi flórának az elemeit építjük be, hiszen ha kimegyünk a Tisza partra, akkor annál szebbet úgysem fogunk tudni csinálni. Észak-Amerika középső részének a flóráját szeretném ide behozni, ilyenek a mocsári ciprusok, a különböző juharok, amelyek gyönyörű színnel ékesítik az őszt, különböző tündérrózsák, amelyek persze a hazai flórából is származnak.
- A kert egyik ékessége a hármasplatán, aminek története van. Valamikor a XIX. században ugyanolyan türelmetlenek voltak az emberek, mint manapság is, próbálták az időt becsalni. Azt találták ki, hogy három növényt ültettek egy gödörbe, és a platán köztudomásul nagyon nagy fa, három ilyen platánt egymáshoz kötöztek szorosan, és úgy növesztették. Ennek az eredménye az lett, hogy a három törzs összeforrt egy fává, és egy hatalmas, monumentális, természet temploma jött létre, mert itt aztán, amikor felnéz, tisztára úgy érzi az ember magát, mint egy templomban. Mert emberi ésszel,szinte felfoghatatlan távolságok vannak itt, magasságok.
- A másik történet az egy kicsit profánabb. A hatvanas években itt volt a falunak a focipályája. A focipályára belógtak ennek az egyedülálló bíbortölgynek az ágai. Akkor a bírók azt mondták, hogy tovább nem lehet itt focimeccset játszani, hanem le kell vágni az ágakat. A következő szezonban, és akkor a következő szezonban a focipályát máshova helyezték. És innen indult az arborétum története. Ez a park több évszázad együttgondolkodásának az eredménye. Indult a XIX. század közepén, lett egy grófi park. Egy másik gondolat, a XX század közepén, hogy legyen arborétum. A kivitelezés munkái folynak most. Sok ember, sok álma valósult itt meg, most, ami a látogató számára előzőleg nem volt látható, az most kézzelfoghatóvá válik és élvezhetővé. Az a szép benne még, hogy rendszertől függetlenül, mindenkit egy irányba tudott gondolkodni, mert itt volt gróf, volt kommunista rendszer, demokrácia, és gyakorlatilag a növények nem vettek erről tudomást. Itt a kertért dolgozott mindenki, az is, aki úgy döntött, hogy kirakja innen a focipályát, az is a növények érdekében döntött így, és a növények jutottak eszébe, hogy ezeket meg kell menteni. Előttünk is van egy feladat, mert össze kell gyűjtenünk a mérsékelt öv tölgyeit, és bemutatásra alkalmassá tenni, mert a nyolcvanas években idekapcsolt részeken, most nőtt fel a dajkaerdő olyan nagyságúra, hogy ezt lehessen majd használni.
T. Fodor Ildikó