Novemberben avatták fel a kétmilliomodik hektár erdőt, és a tervek szerint 2015-ig 100.000 hektárra nő a terület. De mit támogasson a szaktárca: a gyorsan növő akácost vagy az őshonos tölgyest? Megoldás-e az energiaerdők telepítése?
Nyáron már arról szóltak a hírek, hogy a mostani, átlagosan 30 százalékos gázáremelés után hamarosan a magyar lakosoknak is piaci áron kell venni a gázt. Ez sokakat elgondolkodtatásra és spórolásra késztetett. Aki csak tehette, kombinálva használt gázt és fát, de olyanok is szép számmal vannak, akik teljesen leálltak a gázról. De takarékoskodnak azzal is, hogy kevesebb helyiséget fűtenek. Nincs 25 fok, csak 21-re van beállítva a konvektor. Ily módon akár havi 10 ezer forintot is meg lehet spórolni, meséli egy debreceni családi ház tulajdonosa. A fatelepeken pedig érzékelhetően kevesebb lett a fa. Fekete György, a Nyírerdő Zrt termelési vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy a készleten lévő tűzifát már szeptemberben értékesítették, és szinte fűrész mellől viszik el a tűzifát. Természetesen előre be kell jelentkezni, ütemezik a nagyobb vevőket, a lakossági igényeknek minden körülmények között prioritást biztosítanak.
Klemencsics András, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium természeti erőforrások főosztályának főosztályvezető-helyettese elmondta, hogy van elég fa. Magyarországon a fakitermelés évek óta körülbelül hétmillió köbméter évente, ez a nagyságrend hosszú évek óta nem változik, és ebben az évben is körülbelül ezt a nagyságrendet fogják az erdőkből kitermelni. Az, hogy egyébként pontosan mennyi faanyagot termelnek ki, az részben az erdőgazdálkodók döntésén is alapszik. A jelenlegi fahiánynak részben az lehet az oka, hogy a megnövekedett kereslet miatt a tavasszal kitermelt famennyiség őszre elfogyott, és bár az ősz folyamán beindultak a fakitermelések, de még nem tudták teljes körűen kielégíteni a szükségleteket. Az erdőgazdasági társaságok folyamatosan termelnek, a tárcának az ő termelésükről van pontos információja, a magánerdők esetében a gazdálkodók egyéni döntésén múlik, hogy a megfelelő engedélyek birtokában mikor látnak munkához.
Tény, hogy az erőművek egy-másfélmillió köbméternyi faanyagot használnak fel ma már Magyarországon, ez nem veszélyezteti a lakossági fogyasztást, ugyanakkor az is tény, hogy jó lenne, ha az erőművek nem a tűzifát, hanem a hulladékfát égetnék el – erre viszont még nincsenek felkészülve. Az erdőgazdálkodás során keletkező hulladékfáéért a helyi lakosság jelentkezni szokott az erdészeteknél, és ezeket minimális áron, vagy akár térítésmentesen is összeszedhetik és hazavihetik. A közmunkaprogram keretében az állami erdészeti társaságoknál egy nagy program futott ebben az évben is, és az abban résztvevőket, rászorulókat nagyon sok esetben ezekkel a faanyagokkal fizették ki, illetve pluszjuttatásként ezt a faanyagot biztosították a számukra.
Juhos László, a Reális Zöldek Klub elnöke úgy látja, hogy egy kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak a biomasszás lehetőségek, mint az indokolt lenne. Õ egyetért azokkal, akik azt mondják, hogy nem szabadna erőművekben eltüzelni a magyar rönköket - Lassan már Húsvét-sziget jellegű beszámolókat hallunk a Magyar Rádióban, hogy kifogynak az erdők. – mondta Juhos László. - Mi a most felvetődött biomassza-lehetőségeinknek a 80 százalékát nem tartjuk reálisnak.
Magyarországon a kitermelt majdnem 7 millió köbméter fa fele a minősége miatt mindig is tűzifa volt, és tűzifa is lesz. Ha nem lehetne elégetni, akkor mit lehetne vele csinálni? Hogy energiát kell belőle csinálni, az biztos. Ám a szakember úgy véli, nem mindegy, hogyan égetjük el a fát. - szabad tűzön elégetett fa kb. 5-10 százalékos hatásfokkal bír, szemben azzal, hogy egy korszerű erőműben elérik a 95 százalékos hatásfokot. Javítja a helyzetet az is, nem kell messzire szállítani.
Földünkön évente körülbelül egy magyarországnyi területtel megegyező nagyságú erdőterület tűnik el. Ezért is örömteli adat, hogy november elején az Állami Erdészeti Szolgálat közzétette azt a hírt, hogy Magyarországon elérkeztünk a kétmilliomodik hektár erdő létesítéséhez. Viszont ez nem mindenkinek ad egyértelmű örömre okot.
Szolár György botanikus úgy látja, hogy a kép nem ilyen pozitív:. – A Soproni Erdészeti Egyetem egyik tanszékvezetője írta azt a cikket, amire hivatkozni fogok, még a ’90-es években. Ebben a kimutatásban az szerepel, hogy a faállománnyal borított terület 16,7 százalék volt, ez az, ami most 20 százalék lett. A mostani bombasztikus hír mögött az van, az akkori 16,7 százalék faállománnyal borított területből természet közeli erdő csak 7,7 százalék volt, és kultúrerdő 9 százalék. Ez azt jelenti, hogy elsősorban tájidegen fafajokkal, erdei fenyővel, feketefenyővel, akáccal és más tájidegen fajokkal borított ültetett erdők már nagyobb területeket foglaltak el, mint a természetszerű erdők. Ezeknek a korrekt megnevezése, hogy fával borított terület. A természetszerű erdőink százszor értékesebbek, mint ezek a faültetvények. Már legalábbis a többsége, de például az alföldi fekete fenyveseket és erdei fenyveseket tessék megnézni, hogy néznek ki, azokból faanyagot kitermelni legfeljebb tüzelőt lehet, ezt a vak is látja.
Szolár György szerint megoldáskeresés azért nem zajlik, mert igen komoly ellenérdekeltségek vannak, a fából élők és az egyéb értékekért küzdők között. Tehát a természet- és a környezetvédelem meg a fatermesztés között. Bár papíron régóta van párbeszéd az erdészet és a természetvédelem között, a gyakorlatban viszont párbeszéd az csak látszólag létezik. A természetes erdőket telepíteni nem lehet, de a meglévőket nagyon szigorúan kellene védeni. Sokat elárulni az erőink állapotáról, ha tudni lehetne, hogy a 30 százaléknyi fával borított terület hány százaléka természetszerű erdő. Évek óta suttognak arról, hogy a hazai erőművekben, ezzel a faanyaggal fűtenek. Ha körülnézünk a Bükk hegységben, vagy bárhol, akkor azt látjuk, hogy a természetszerű erdő is majd X év múlva lesz, mert a folyamatos vágások miatt meg kell újulnia, ennek ellenére most is úgy van számon tartva, hogy természetszerű erdő. De ha ott most tarvágás történt, akkor abból nagyon sokára lesz megint ténylegesen erdő.
Szolár György:– Divatos szlogen a megújuló erőforrásokkal való fűtés. Egészen biztos, hogy az európai direktívák sem arra gondoltak, hogy erdővel kell fűteni, és el kell fűteni az összes erdőt az országban, hanem arra, hogy alternatív megoldásokat kell keresni. De nem energiafűvel fűtenek, hanem olyan fával, ami tízszeres, ötvenszeres áron eladható lenne bútorfának.
Búzás Zoltán erdőmérnök, agro-ökológus szakmérnök szerint a biomassza-erőművek a nemzetközi klímapolitika kudarcának és egyben az erdészeti klímapolitika kudarcának a szimbólumai. Létrejöttüket annak a kiotói dogmatikus megközelítésnek köszönhetik, miszerint a biomassza elégetése nem terheli többlet szén-dioxiddal a légkört. Ez egy súlyos, szándékos tévedés. A zöldáram, a biomassza elégetésével nyert elektromos energia korántsem zöld, előállításakor, egységnyi energiamennyiségre vetítve, másfélszer annyi széndioxid és sokszoros vízgőz szabadul fel a légkörben, mint a fosszilis szén elégetésekor. Tehát nem jó megoldás, mert nem azt a célt szolgálja, amit meghirdettek. A cél az volt, hogy az üvegházhatást csökkentsék. Ennek pontosan az ellenkezője igaz. Lényeges, hogy ezeknek az erőműveknek Magyarországon a hatásfoka nem igen éri el a 25 százalékot. Tehát igenis környezetkárosítóak, ráadásul az erdők az energiaszektor prédájává váltak.
Az Eger Erdő Zrt is szállít fát biomassza-erőművekbe. Jung László vezérigazgató-helyettes is elismeri, hogy a szén-dioxid nem csökken a fa elégetésével. Szerinte azonban a hatás neutrális, mivel a növények a fejlődésük folyamán fotoszintézissel a széndioxidból oxigént termelnek. Tehát ugyanaz a széndioxid-mennyiség visszaépül a zöldnövényzetbe. Úgy látja, hogy a kiotói egyezmény nem véletlenül sorolta ebbe a terminológiába, és nem véletlen, hogy a világon ez a legnépszerűbb alternatív energiaforrás, 14 százalék, és nem a víz, nem a nap, nem a fotóenergia, nem a geotermikus energia, hanem a biomassza viszi el a pálmát.
Jung László: – Tíz évre előre kiszámítható, hogy az erdő mennyit tud adni, és ezt nem a gazda mondja meg, hanem egy tőle független szervezet. Ez standard módon most már hétmillió köbméter, a 14 millió évenkénti növekedéssel szemben, tehát duplájára nő az erdő, miközben csak hétmillió köbméter a kitermelt fa. Az erdőtelepítés nem keverendő össze a folyamatos erdőfenntartással, tehát, amikor valaki kimegy a Mátrába sétálni, és látja, hogy fakitermelés van, és utána erdőfelújítás, az nem az erdőtelepítés kategória, ott fenntartjuk az évszázadok óta működő erdei ökoszisztémát. Az erdőtelepítés arról szól, hogy a mezőgazdaságilag már nem hasznosítható földterületeken visszaerdősítés történik. Természetesen igyekszünk talajfeltárással az őshonos fafajokat betenni, ha éppen az a kocsánytalan tölgy, akkor a kocsánytalan tölgyet, de hát annak előbb időt kell adni.
Klemencsics András, a földművelési tárca főosztályvezetője úgy látja, hogy a fa mindenképpen elsődleges felhasználási nyersanyag lehet az erőművek számára, azonban nem mindegy, hogy ezt az erdőből termelik ki, vagy olyan ültetvényeket hozunk létre fásszárú növényekből, amelyekből ez az energia előállítható. Az erdőkből hétmillió köbméter termelhető ki évente, tehát a készlet véges. – A fásszárú energetikai ültetvények beindításával előállítható egy olyan mennyiségű faanyag, ami erőművi felhasználásra is alkalmas lehet. Természetesen egyetértek a korábban elhangzott észrevételekkel is, akár a Reális Zöldek oldaláról is, hogy ezeket a faanyagokat nyilvánvalóan helyben kell felhasználni, illetve valószínűsíthetően nem lehet a leggyengébb minőségű termőhelyű szántókon, legelőkön, gyepeken megtermelni ezeket az anyagokat, mert hogyha egy intenzív növekedést várunk el, akkor olyan termőhelyet kell ehhez biztosítani, ami megfelelő mennyiségű növedéket is tud produkálni.
Egyelőre kísérleti jelleggel vannak csak energiaültetvények. Többféle dologgal kísérleteznek: ilyen például az energiafű, elefántfű. A kísérleteket kiértékelve döntenek majd arról, hogy ezek közül melyikre érdemes alapozni. Három-öt év alatt kell megtermelni azt a faanyagot, amit utána felhasználhatnak. Ez lehet akác, nyár vagy fűz, de nem egy tölgyfafajra kell gondolni, ami rendkívül lassú növekedésű.
Cziffra Szilvia és Sarkadi Péter műsora