Bár eddig enyhe volt a tél, a vadgazdáknak most is figyelniük kell az etetésre, hisz az erdőlakók már megszokták a táplálékkiegészítést, és szükségük van vitaminokra is. Egész évben etetjük az állatokat – mondta Törzsök Gyula, a Kisalföldi Erdőgazdaság fővadásza.
Nyáron szoktató jelleggel etetjük, különösen azokon a helyeken, ahol nagy lenne amúgy a vadkár, valamint etetjük azért, mert a júniusban születő borjak, gidák, a kicsit korábban születő vadmalacok sokkal jobb, hogyha komplex takarmányhoz jutnak, és lehetőleg ne a mezőgazdasági kultúrákból, hanem a mi etetőhelyeinken. Ahogy közeledik az ősz, egyre erősebben kell etetnünk, és egyre komplexebb módon, hiszen a természet egyre szűkösebben adagolja az állatoknak a különböző tápanyagokat, ezért mi valami olyasmire törekszünk, mint egy jó étteremben a svédasztal, hogy mindig a vendég igénye döntse el, hogy mire van szüksége. Tehát legyen fehérjedús is, legyen lédús takarmány is, legyen szárazanyag tartalmú is, szénafélék, természetesen a klasszikus szemes takarmányok, elsősorban a kukorica.
- Gondolom, hogy voltak újítási kísérletek, hogy valami új tápot adni nekik vagy különleges ételeket...
- Konkrétan emlékszem egy kísérletünkre, amikor szezámpogácsát a legkülönbözőbb növényi olajokkal, aroma anyagokkal itattunk át, beállítottuk magasra a fehérje tartalmat, kapjon hozzá mindenféle adalékot, és nem ette a szarvas, hanem elment a kicsit arrébb lévő maszek földekre és az ott összetámogatott kukoricakórót rágta, mert neki éppen akkor rostanyagra volt szüksége. Ha viszont mindent adunk, akkor meg tudjuk akadályozni, hogy bizonyos hiánybetegségek legyenek. Az etetéssel annyira ezekre a nyugodt helyekre lehet szoktatni az állatokat, hogy így máshol nem okoznak kárt. Tehát nemcsak az a célunk, hogy ők jól érezzék magukat, hanem ott érezzék jól magukat, ahol kevés kárt okoznak a természetes és az emberi környezetben.
A Gemenci erdő vadállományát megtizedelték az elmúlt évek árvízei, így aztán ott most nem csak az etetésre van szükség, hanem arra is, hogy amint lehet, újabb menekülő- és életteret hozzanak létre a vadaknak.
Csend van Európa legnagyobb ártéri erdejében, a Gemencben. Vadászok is ritkábban járnak arra, s a fákat döntő fűrészek is pihentek az ünnepek alatt. Szarvasoké, őzeké, vaddisznóké a rengeteg, akiknek kedvezett az időjárás, hiszen csak egy-két napja köszöntöttek be a mínuszok, hó sem takarta a füvet.
Az etetők megrakva lucernával, de az erdőt lakó négylábúak alig-alig kóstolták meg, a fák közt termett zöldet jobban kedvelik, no meg a kukoricát, abrakot, amelyet az emberek visznek. Máté Bálától, a szekszárdi erdészet vezetőjétől tudom, hat lovaskocsi hordja nap mint nap ezt az étket a vadnak.
Főleg a vaddisznók várják, náluk most kezdődik a malacozás és jó, hogy sok kis csíkos hátú jön a világra, mert az egymást követő árvizektől igencsak megcsappant a gemenci vaddisznó állomány, miként a szarvasok, őzek száma is, így a vadászatot visszafogták. Szarvasból 40 százalékkal kevesebb kilövését engedélyezték, vaddisznóból pedig 60 százalékkal kevesebb kerülhetett terítékre, mint más években. Így, a többi között a mostani kedvező ősznek köszönhetően is, amely a vad kondícióját felhozta, jobb állapotban várják a hideget, három-négy év alatt újra benépesül az erdő, a több ezer hektáros rengeteg a Duna partján.
Szepesi László