2007. április 28.
100 évvel ezelőtt a nyíradonyi pusztán a tavaszi szél fútta fűben százával készültek nászukra a fácánok, foglyok és a mára eltűnt nyírfajdok. Három éve programot indított a helyi erdészet a visszahonosításukra. Az Oxigén riportere elment és megnézte, mennyire volt sikeres a visszahonosítás. Úgy tűnik, teljes mértékben, mert az egyik erdészház mögött száz éve nem hallott hang szólalt meg: a nyírfajd dürgése. Utoljára az 1800-as évek végén regisztrálták ennek a madárnak az előfordulását. Még véletlenül se gondoljon senki arra, hogy a kipusztulása a vadászok számlájára írható, inkább az élőhely változás ami, aminek a következtében ez a madár eltűnt az itteni faunából. Dudás Miklósnak, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársának támadt az az ötlete, hogy visszatelepítsék az állatokat. A gondolatot tett követte, felvették a kapcsolatot a a Nyírerdő Zrt. vezetőivel, így kerülhetett sor 2005 szeptemberében arra, hogy az első tenyészpárokat betelepítsék a guti erdőbe. A négy pár madár egyébként Németországból, München környékéről érkezett, de egy angol madárvédő is rengeteget segített a szabolcsiaknak. A szaporodás feltétele volt az is, hogy a fajdok természetes ellenségeit, a héját és a rókát ne hagyják túlszaporodni. Eleinte volierekbe költöztek a jövevények, most is 17 madár található a hatalmas röptetőkben. Jelenleg 50 tojással számolnak, és a szakemberek úgy látják, ez már biztos alapja lehet egy kis kolóniának.
Jövőre meg akarják felezni az állományt, nehogy valamilyen betegség az összes állatot elpusztítsa, és a rákövetkező évben tervezik az igazi visszahonosítást, akkor engedik szabadon a fajdokat, hogy önálló életet kezdjenek az erdőben. Zsoldos Barnabás
