Ideje túllépni a nagy szavakon, és a részletekkel foglalkozni - írja az Economist a klímaváltozás elleni harc jövő évi kilátásaival kapcsolatban. A brit hetilap a 2008-as év kilátásait elemző kiadványában úgy véli, a legnagyobb feladat a még vonakodó nagyhatalmak meggyőzése lesz. Folytatódhat jövőre az Északi sarkért folyó harc is.
2007-ben már minden ország megértette a klímaváltozás veszélyeit, most a világ a megoldást várja, főként a vezető hatalmaktól. Az év végén Bali szigetén tartott kéthetes klímakonferencián történteket már áttörésként is értékelhetnénk, a tanácskozás előtt ugyanis az egyik legnagyobb szennyező, Ausztrália új miniszterelnöke bejelentette, hogy 10 év után országa hajlandó aláírni a kiotói jegyzőkönyvet, és az Egyesült Államokat is arra próbálta rávenni, hogy kövesse a példáját.
Amerika viszont továbbra is ellenáll, jóllehet a tárgyalódelegáció hajlott arra, hogy tegyen az üvegházhatást okoz gázok kibocsátásának csökkentéséért, de konkrét vállalásokat nem volt hajlandó tenni.
Demokrata elnökkel változhat a hozzáállás
Magyarics Tamás szerint változhat a washingtoni hozzáállás, ha jövőre demokrata elnököt választ az ország. "Egy demokrata elnökjelölt - a akár Hillary Clinton vagy Barack Obama - a regulációt és az állami beavatkozást fontosabbnak tartja, minta republikánusok, és úgy gondolják, hogy a szövetségi államnak felelősséget kell vállalni, amelyeket nem lehet az államokra vagy a vállalkozókra hagyni" - hangsúlyozta az Amerika szakértő.
Az Economist szerint könnyen lehet, hogy 2008 a cserbenhagyás éve lesz, szavak szintjén ugyanis mindenki tudja, hogy cselekedni kell, erre viszont nem hajlandó mindenki. A brit hetilap azt írja, több fontos döntésnek kell megszületnie jövőre: az Egyesült Államoknak létre kell hoznia a klímaváltozás ellenőrzésének rendszerét, fel kellene állítani a Kiotó utáni nemzetközi megállapodás kereteit, és rá kell venni a nagy szennyezőket a kompromisszumra.
Kétséges a kínai terv végrehajtása
Kína idén ugyan előállt egy ambiciózus tervvel, de annak végrehajtása kétségesnek tűnik. A széndioxid-kibocsátás fokozatosan nő, a légkör melegszik, a sarki jég olvad, minek következtében kutatók szerint 30-40 éven belül eltűnhet az Északi sark jégtakarója.
Az ökológiai katasztrófán túl ez a Föld nyersanyagkészletének negyedét teszi elérhetővé, valamint biztosítja a létrejövő új hajózási útvonalak ellenőrzését: a közeli országok ezért már most jogi harcot vívnak az északi sarkpont megszerzéséért. Amely ország kontinentális talapzata a legészakabbra nyúlik, azé a sarkpont.
Ennek eldöntése nem egyszerű, Oroszország viszont már kitűzte titánból készült zászlaját a tengerfenékre, jelezve, hogy szerintük az Északi sarkpont őket illeti. Nagy Tamás