Egy monoki erdőbirtokos 37 ezer forint nyugdíjból tengődik. A legmagasabb jövedelmű ember egy 56 ezer forintot húzó rokkant nyugdíjas. Összesen harmincnyolcan vannak, ők egy 65 hektáros erdőt tulajdonolnak. A terület évtizedeken át a termelőszövetkezeté volt, majd visszakapták, de senki nem tudja, melyik az ő területe az erdőn belül. Az a bűnük, hogy nem vigyáztatták tulajdonukat. Csakhogy egy őrző védő embernek óránként 650 forintot kell fizetni, legalább párban kell járniuk évi 365 napon 24 órában. Horribilis pénzbe kerülne, ekkora summát az erdőgazdálkodással nem lehet előteremteni.
Vigyáztak volna a tulajdonukra? Egy 86 éves asszony vigyázott a házára. Az első betörés alkalmával megverték, túlélte. A második betörés alkalmával azonban úgy megverték, hogy egy hónap múlva belehalt. Ő vigyázott a tulajdonára. Egymillió-kétszázezer forint, ennyi a büntetés a monoki erdőtulajdonoknak – pedig a fákat nem ők – a tolvajok vágták ki. Hogyan védhető meg az erdő? Kutyával, terepjáróval, puskával, vagy törvénnyel? Tíz évvel kellene büntetni a falopást - mondja egy károsult. Akkor a bűnözők meggondolnák!
Monokon tudják, kik lopják a fát. Egyszer le is buktak a bűnözők, de csak ejnye-bejnye jellegű feddést kaptak. Hálózatban dolgoznak, figyelőszolgálatuk jelez, így tetten érni őket lehetetlen. A károsultak, akiket megbüntettek azért, mert ellopták erdőjüket, készek leülni a büntetést. Azt is bűnükül rótták fel, hogy nemcsak nem őriztették fáikat, hanem a lopást nem jelentették. „Minden héten lehetne jelenteni, mert a lopás folyamatos” – mondja az egyik kárvallott. (Hajnal-táj - Karcsai Nagy Éva)