Tíz új kétéltű fajt fedeztek fel Kolumbiában (hirado.hu/Science Daily)

Többek között egy tüskésbőrű, narancsszínű lábú esőbékát, három nyílméregbékát, és három úgynevezett üvegbékát, melyeket azért hívnak így, mivel bőrük olyan áttetsző, hogy felfedi belső szerveiket. A fajokat a Dárien hegyvidékes tacarcunai területén találták meg egy friss expedíció során, közel a panamai határhoz.
 
Az expedíciót a Conservation International hüllőszakértői, és az Ecotrópico Foundation ornitológusai vezették. A háromhetes expedíció alatt a kutatók megközelítőleg hatvan kétéltű- és húsz hüllőfajt, valamint majdnem százhúsz madárfajt azonosítottak, ezek közül sok máshol nem is található meg. A kétéltűek valószínűleg új fajai között három, a Nymphargus, Cochranella és Centrolene nembe tartozó üvegbéka, a Dendrobatidae családba tartozó három nyílméregbéka, az Atelopus nembe tartozó csonkaujjú béka, valamint a Pristimantis nemzetség két esőbéka-faja, valamint a Bolitoglossa nemzetség egy szalamandra faja található meg.
Kolumbia a világ legváltozatosabb kétéltű közösségeinek egyik otthona, a jelenlegi adatok szerint mintegy 754 fajt tart el. Az új felfedezések mellett az expedíció során olyan nagytestű emlősök jelenlétét is rögzítették, mint a közép-amerikai tapír, mely a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a veszélyeztetett státuszt kapta Kolumbiában. Emellett négy majomfajt, beleértve a Geoffroy-pókmajmot (Ateles geoffroyi), a Geoffroy-tamarint (Saguinus geoffroyi), Közönséges csuklyásmajmot  (Cebus capucinus) és a Mellényes bőgőmajmot (Alouatta palliata) figyeltek meg. A kutatók a fehérajkú pekari (Tayassu pecari) populációira is rábukkantak.
 
A többi meglepő eredmény között közép-amerikai fajok jelenlétének megfigyelése áll, melyeket először dokumentáltak Dél-Amerika északi területein. Találtak többek között egy szalamandrát - Bolitoglossa taylori -, egy esőbékát - Pristimantis pirrensis - , egy apró gyíkot -  Ptychoglossus myersi – és egy kígyót, amit még nem azonosítottak. 
 
A kutatók a kétéltűeket az ökoszisztéma egészségi állapota fontos jelzőinek tekintik. A porózus, elnyelő bőrrel az állatok gyakran korai figyelmeztetést nyújtanak a környezet degradálódásáról, melyet a savas eső, vagy a nehézfémek, illetve rovarirtók miatti szennyezés válthat ki, mely az emberek számára is káros. A kétéltűek emellett segítenek számos betegség terjesztése kontrollálásában – mint a malária és a dengue-láz – mivel olyan rovarokkal táplálkoznak, melyek ezen betegségeket az emberi populációkra terjesztik át. Emellett a kétéltűek rendkívül érzékenyek a szokatlan időjárási változásokra, számos fajt komolyan érint a klímaváltozás.
 „Kétségtelen, hogy a régió igazi Noé bárkája. Az új kétéltű fajok magas száma reményt kelt, még annak ellenére is, hogy a kihalás komoly veszélyével néz szembe ezen állatcsoport az ország és a világ nagy részén" – mondja Jose Vicente Rodriguez-Mahecha a CI-Kolumbia tudományos igazgatója.  
 
A Dárien ezen területe az Andoktól elszigetelten fekszik. Az endémizmus központjának tekintik, és nagyon értékes a magas biológiai sokféleség miatt. Történelmileg egyfajta hídként szolgált a flóra és fauna kicserélődéséhez Észak- és Dél-Amerika között.     Bár a Dárien régió természetes takarója jelenleg relatíve érintetlen, számos veszéllyel néz szembe, és igen gyors tájtranszformáción esik jelenleg is át, főleg a szelektív fakitermelés, a kiterjedt marhatenyésztés, az illegális gabonatermesztés, a vadászat, a bányászat, és az élőhelyek töredezése miatt. A terület természetes vegetációja 25-30 százalékán jelenleg erdőirtás folyik, különösen az alacsonyan fekvő részeken és az alluviális síkságokon (folyóvizek által feltöltött régiók).
 
Az expedíció eredményei a várakozások szerint hozzájárulnak a védett területi státusz megerősítéséhez, mely már majdnem a teljes kolumbiai Dárien régiót felöleli, emellett segít életre hívni a Tacarcuna-hegyekben az új védett területet. Emellett fontos célja támogatni azon kezdeményezéseket, melyek garantálják a földjogokat az eyakerai őslakos Emberá közösségnek egy Őslakos Menedéken belül, és a terület, illetve populációja megfelelő menedzselési terveinek kifejlesztését. 
Az új fajok azonosságát és nevét bejelentik majd a tudományos közösségnek és a környezetvédelmi hatóságoknak, hogy kiértékeljék az állatok védelmi státuszát és a kihalás kockázatát.