Az ország száraz és félszáraz ökoszisztémáiban élő állat- és növényfajok közel negyven százalékát fenyegeti az élőhely elvesztése – állítja egy új vizsgálat.
„Amennyiben az erdőirtás a jelenlegi ütemben folytatódik, 2035-ra az őshonos erdőségeknek csak kisebb foltjai maradnak meg” az országban – mondja Elena María Abraham, a mendozai Száraz Területek Argentin Kutatóintézetének vezetője.
Abraham múlt hónapban, egy Buenos Aires-i találkozón jelentette be a biodiverzitási veszélyeket érintő számokat, mely mintegy húszévnyi laboratóriumi és terepkutatáson alapszik. 1914-ben Argentína a becslések szerint több mint 106 millió hektár őshonos erdővel rendelkezett. 1996-ra, amikor megkezdődött az elsivatagosodás elleni országos a program, csak 36 millió hektár maradt. Napjainkban, az ország erdőségei évente több mint 829 ezer hektárt veszítenek, főleg az őshonos erdőkbe benyomuló mezőgazdaság miatt.
A kutatók nemcsak bizonyos fajok elvesztése miatt aggódnak. „Az ökoszisztémák eltűnésével, azt is elveszítjük, ami nincs szem előtt, a bennük rejlő sokféleséget, mely lehetővé teszi, hogy egy faj túlélje a klímaváltozásokat, vagy a környezetét érintő súlyosabb csapásokat” – mondja Daniel Tomasini, az ENSZ argentin programjának környezetvédelmi koordinátora. Abraham és más kutatók emellett felhívják a figyelmet a klímaváltozás, a környezet átalakítás és az erdőirtás közötti kölcsönhatásra.
Az ország északi része sokkal hosszabb és súlyosabb nyári esőzésekkel rendelkezik, mely lehetővé teszi, hogy ott termesszenek növényeket, ahol korábban nem lehetett. Ezért még több fát vágnak ki a mezőgazdaság miatt, ami azt jelenti, hogy kevesebb fa lesz, mely felszívja az esőzésből származó vizet. Hatalmas áradásokat érhetik Chaco és Salta provinciákat. Ezek a régiók különösen érintettek az erdőirtásban.
"Történelmi szempontból, az őshonos erdőségeket nem megfelelően szabályozták" – mondja Octavio Pérez Pardo a talaj megőrzéséért, és az erdőirtásért felelős kormányzati osztály vezetője. Az első szövetségi törvény, mely az erdőirtást volt hivatott szabályozni, 2007-ben lépett életbe.
Ennek eredményeképpen a helyi és országos hatóságok, most egyetemekkel és kutatóintézetekkel, valamint szociális szervezetekkel dolgoznak együtt, hogy az erdőségeket besorolhassák a leginkább veszélyeztetettől, a legkevésbé érintettig. Különböző programokat alkalmaznak az erdőirtást már megélt régiókban, a talajmegmunkálástól a fenntartható állattartásig, hogy szabályozzák a régiókban élő marhák egyedszámát. Abraham szerint, a megfelelő tudással és támogatással, a folyamat majdnem minden érintett területen visszafordítható.
A helyi lakosoknak gazdasági érdekük is van abban, hogy az erődségeket kiirtják-e vagy sem. 2008-ban a mezőgazdaságból és állattartásból közvetlenül vagy közvetetten származó termékek alkották az ország exportja több mint felét. Ahhoz, hogy az erődségeket gazdaságilag életképesen tartsák, Tomasini szerint az egyik alternatíva, hogy azonosítják azon szolgáltatásokat, melyeket az erdőségek nyújtanak, mint a széntárolás, melyet be lehet illeszteni a globális klímaegyezménybe, amelyet az ENSZ decemberi, koppenhágai klímacsúcsán dolgoznak majd ki.