2013.10.10. - A főutaktól nem is olyan távol, vadregényes, alig felfedezett tájat rejt Somogy.
A Boronka-melléki tájvédelmi körzet bőven kínál látnivalót a kirándulóknak. A mesztegnyői kisvasút is ezen a tájon közlekedik, de tavak, erdőségek és puszták találkoznak itt. A terület értékéről, és megújításának lehetőségeiről is tanácskoztak a szakemberek a Kaposvári Egyetemen.
Csend, friss levegő - ez is várja a kirándulókat a Boronka-mellékén. Mocsári békák, fekete gólyák élnek ezen a tájon, de egy rackanyáj is itt éli mindennapjait. Valaha puszták sora állt itt, ma már csak romos, lakatlan házak emlékeztetik az errejárót az egykori emberi jelentlétre. A táj vadregényessége jelentheti a növénytani és állattani értékét - hangzott el a Kaposvári Egyetemen tartott konferencián, amelyen a terület különlegességére hívták fel a figyelmet a szakemberek.
Nagy Gábor - területi osztályvezető, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
- A vízfolyások azok, amelyek igazából éltetik, a Boronka patak és az aranyos patak, az ezekhez kapcsolódó lápterületek, de ugyanakkor nagyon-nagyon sok száraz terület, homokpuszta is tartozik ide. És ez adja ezt a sokszínűséget, változatosságot.
Két erdészet gazdálkodik a Boronka-mellékén, Marcali és Nagybajom térségében. A táj egyedisége feladja a leckét az erdőgazdálkodóknak, hogy a jogszabályi előírásoknak megfeleljenek, hiszen a hidrológiai és klimatikus viszonyok nem kedveznek a természetes felújításnak, az erdőmegújításnak.
Spingár Péter - erdőgazdálkodási osztályvezető, SEFAG Zrt.
- Itt az a probléma, hogy a jelenlegi idős állományok megújító képessége, magtermő képessége elég gyenge. És a természetes felújításra kevés lehetőség van. A vízhiány is gondot jelent a területen. A szakemberek szerint az időszakonként jelentkező nagy csapadéknak a visszatartását és a megfelelő adagolását kellene megoldani.
Jelenleg fenyő, nyír és tölgy, valamint egy apró károkozó uralja a Boronka erdőterületeit.
Spingár Péter - erdőgazdálkodási osztályvezető, SEFAG Zrt.:
- Nagyon nagy hangsúlyú problémánk a cserebogár, amely a fiatal erdőknek a megújítását nagyon sok helyen évekre hátráltatja, hiszen a hajszálgyökerét elrágja a csemetéknek, de nemcsak a fiatal csemetéknek, hanem a középkorú és az idős állományokban is a vizet felvevő hajszálgyökérnek a visszarágása az jelentősen rontja, visszaveti az erdőket, az erdők egészségi állapotát.
Évente több hektár erdőt ítélnek kényszervágásra, a cél az, hogy őshonos fajokkal újítsák meg a romló állapotú erdőterületeket. Emellett a köztudatba is be szeretnék építeni, hogy bizony a Dél-Dunántúl Zöld Szigetei esetében Boronka-mellékéről sem feledkezhetnek meg a természetbarátok.
