Osztrák vadbiológusok mérései szerint az őzek és a szarvasok életműködései a fagyos téli időszakban hasonlóvá válnak a téli álmot alvó állatokéhoz: erősen csökken testhőmérsékletük és pulzusuk.
A meglepő felfedezéshez egy, az állatok gyomrába juttatott mérőegység szolgáltatta az adatokat. Sok emlősállat csak passzív állapotban, téli álomban élheti túl a jeges évszakot. A szarvasok és az őzek azonban nem térnek téli nyugalomra, - legalábbis eddig senki nem gondolta másképpen. A bécsi Vadkutatási és Ökológiai Kutatóintézetben viszont meglepő adatokat mértek a szarvasok és őzek anyagcseréjének vizsgálatakor.
Az állatok táplálkozási szokásainak vizsgálatát az állatok fülére rögzített jeladóval kezdték, amely a laboratóriumi központba továbbította a szarvasok táplálkozási gyakoriságára vonatkozó adatokat. Az etetési kísérlet meglepő eredménnyel járt: a szarvasok és őzek télen sokkal kevesebbet esznek, holott az energiaszükségletüknek magasabbnak kellene lennie.
Az ellentmondás tisztázására új megfigyelőrendszert fejlesztettek ki, amellyel mindig és mindenhol követhetik az állatokat. A rendszer lelke egy lenyelhető kapszula, amely méri az állatok pulzusát és testhőmérsékletét, majd az adatokat rádión továbbítja a központba. Az állat szabadon mozoghat, mégis ellenőrzés alatt áll.
Az adatok szinte hihetetlenek. Éjjel erősen lecsökken a pulzusszám és a testhőmérséklet is drasztikusan változik. Olyan értékeket mértek a kutatók, amelyek az embernél már halálosak lennének, a test felszíni hőmérséklete egészen 15 fokig, a lábuk 7 fokig lehűlt, míg szívverésük gyakorisága felére-harmadára csökkent.
A kutatók feltételezése szerint ez a testfelszíni hőmérsékletcsökkenés az alkalmazkodási mechanizmus része, amely nagyon hasonló lehet a téli álmot alvó állatokéhoz. Az osztrák kutatók szerint ezek az állatok szinte titkos téli álmot alszanak, illetve "félálomban" vészelik át a fagyos időszakot.