2015. július 1. - A Transzatlanti megállapodásról egyre gyakrabban hallani a hírekben, viszont mégsem tudunk róla semmit, mert a tárgyalások a legnagyobb titokban, zárt ajtók mögött zajlanak.
Legfeljebb információ morzsák jutnak a nagyközönség tudomására. Csupán két dolog biztos, az egyik, hogy sokakban már most komoly aggályok fogalmazódtak meg az egyezménnyel kapcsolatban. Ezek között nagyon hangsúlyosak a környezetvédelemmel kapcsolatos félelmek. A másik pedig az, hogy világszerte óriási tüntetések voltak a Transzatlanti Kereskedelmi Egyezmény megkötése ellen.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok között készül egy szabadkereskedelmi egyezmény, amelyet Transzatlanti Befektetési és Kereskedelmi Partnerségnek neveztek el. A szabadkereskedelmi egyezmény tulajdonképpen azt jelenti, hogy a politikai közösség lemond bizonyos jogairól, és ezeket átengedi az üzleti világnak. Tehát, ha ratifikálják a megállapodást, onnantól kezdve a politikai közösségnek nincs joga arra, hogy a természetvédelem, egészségvédelem-, vagy éppen a munkahelyvédelem érdekében olyan újabb, a korábbinál szigorúbb szabályozást léptessenek érvénybe, melyekkel az üzletemberek nyereségét kockáztatnák.
Lányi András, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense ezt egy egyszerű példával szemléltette: ha például a kutatók kimutatják, hogy egy édesítőszer, kemikália, vagy növényvédőszer árt az egészségnek és emiatt megszigorítják a határértékeket, vagy betiltják az addig forgalomban lévő szert, akkor a vállalkozó, akinek ez többletköltséget, vagy veszteséget jelent, beperelheti ezt az államot egy független kereskedelmi bíróságnál. Ez a független kereskedelmi bíróság pedig a Transzatlanti szerződésre fog hivatkozni és megbünteti az adott államot, és amellett, hogy engedélyeztetnie kell a káros szer forgalomba hozatalát, kártérítésre is kötelezhetik. Ez az egyezmény azért jó az államnak, mert a cégek új munkahelyekkel kecsegtetnek, emellett a GDP is növekedhet. Az egyezmény magával hozza az egységes szabályozást is, vagy más néven a jogharmonizációt. Ez azt jelenti, hogy ha egy országban engedélyeztek egy eljárást, akkor azt más országoknak már nincs joga vizsgálni és az adott terméket, vagy eljárást kereskedelmi forgalomba kell engedni. Így ezzel automatikusan mindig ahhoz kell alkalmazkodnia az egyezményt aláíró országoknak, ahol a leggyengébb a szabályozás. Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője arra mutat rá, hogy ha aláírnák ezt az egyezményt, akkor az aláásná mindazokat a természetvédelem- és élelmiszerbiztonság terén elért vívmányokat, melyek az elmúlt évtizedekben megvalósultak. A programvezető szerint ezzel Magyarország GMO-mentessége is veszélybe kerülhet. Olyan termékek kerülhetnének forgalomba, amiket az Unió betiltott, viszont az Egyesült Államokban használják, így rákkeltő anyagokat tartalmazó fogyasztási cikkek is elérhetik az EU piacát. A cégek például azt igyekeznek elérni, hogy a termékeken ne legyen kötelező jelölni azt, hogy az adott fogyasztási cikk génmódosított összetevőket tartalmaz, tehát hogy a vásárlók ne tudjanak arról, hogy mit esznek. A multik számára a GMO feltüntetése egy értékesítést korlátozó akadály. Fidrich Róbert példaként említette még azt is, hogy az egyezmény értelmében akár rákényszeríthetnék Romániára a verespataki cianidos-technológiával kinyert aranybányászatot is.
Nézzék meg július elsején este 23 órától az Egyenlítő című műsort az OzoneNetwork tévén, melyben a Transzatlanti Kereskedelmi Egyezményről és várható következményeiről lesz szó. A műsor vendégei Lányi András, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense, Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője és Pikó Dániel, a Védegylet aktivistája.
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/07.01-transzatlanti-kereskedelmi-egyezmeny-5dJtAegEUS27n5LO