Noha a véreb őse, a kelta kopó már időszámításunk kezdete óta részese a vadászatoknak, a ma használatos könnyebb, mozgékonyabb fajtáinak eredetét 1772-re, a hannoveri vadászudvarban folyó, célzott keresztezési munka kezdetére tehetjük. Szerepe is ez időtájt módosult utánkeresővé, a kezdetleges lőfegyverek megjelenésével ugyanis nem az egészséges, hanem mindinkább a sebzett vad felkutatása lett a feladata.
Tavaly mintegy 500 millió forintnyi értéket találtak meg, tettek terítékre hozhatóvá e remek orrú ebek. A Hazai Vadász stábja lehetőséget kapott rá, hogy barátunk, Bartha Ferenc segítségével munka közben, mondhatni: élőben is megismerkedhessünk a vérebezés rejtelmeivel.
"A véreb egy nagyon szerethető kutyafajta, egygazdás kutya. Talán látszik is a kapcsolatunkon, hogy mindent megtesz a gazdájáért. Szinte minden nap dolgozunk, ez összecsiszolja kutyát és gazdáját, egymás rezdüléseit ismerjük, ismerjük egymást. Nekünk a kutya a szerszámunk, az az érdekünk, hogy a kutya minél jobb kondícióban legyen, az ő egészsége a legfontosabb!"
