A gímszarvas-bika agancsa a genetikusok figyelmét is felkeltette, mivel az annak növekedését előidéző élettani folyamatok genetikai háttere elősegítheti az emberi csontritkulás-kutatásokat A gímszarvas-bika királyi fejdísze, agancsa nem csak a vadászok számára értékes trófea. A genetikai kutatások egyik célpontja is: ha sikerül megfejteni az agancsnövesztés hátterében álló élettani folyamatok genetikai hátterét, egyedülálló lehetőség nyílhat az emberi csontritkulás ellenszerének megtalálására.
A gímszarvas-bika minden évben elhullajtja és újraépíti az agancsát. A fiatal állat fejdísze még aprócska, de az életkor előre haladtával a királyi fejdísz is mindig nagyobb lesz. A korona szerkezete évről-évre hasonló, de ágai egyre hosszabbak, egyre kifejezettebbek. E sokszor majdnem tízkilónyi csont újranövesztésének genetikai háttere fontos tanulságokkal szolgál az emberi csontritkulás megértéséhez.
A szarvasbika nem pusztán a lelegelt táplálékból növeszti az agancsát. A szükséges anyagokat részben saját csontozatából mobilizálja, ezáltal pedig - évről évre - az adott időszakban "csontritkulása" lesz. Az emberrel ellentétben viszont a szarvasbika ezt az állapotot meg is tudja szüntetni, tehát a csontritkulása a genetikai faktorok következtében meg is gyógyul.
Orosz László professzor (ELTE TTK Genetikai Tanszék) évek óta vizsgálja a szarvasagancs növekedését befolyásoló géneket: "Ma már tudjuk, hogy legalább 80 génnek van szerepe ebben a folyamatban. Ebből mintegy 30 gén az oszteoporózis során lép működésbe és ahhoz szükséges, hogy a csontanyagot a bordákból meg a gerincoszlopból az agancsba vigye.
A további 40-50 gén működése pedig ahhoz szükséges, hogy visszaálljon a csont eredeti sűrűsége."
Az emberekben a csontépítés-csontbontás érzékeny folyamata szintén pontosan szabályozott folyamat, ami az életkor előre haladtával egyre inkább eltolódik a csontbontás irányába. Ennek eredményeként az idősebb emberekben porózusabbá, törékenyebbé válnak a csontok. Ez a csontritkulás, orvosi nevén oszteoporózis. Ma már késleltetni lehet ugyan a folyamatot, de gyógyítani nem. A kutatók abban reménykednek, hogy a gímszarvasok genetikai állományának tökéletesebb feltárása a rejtheti a megoldást.