2018. január 25. – Csütörtök este az Ozone Televízióban Lakatos Ferenc egyetemi tanár a FAO által szervezett budapesti inváziós konferenciáról számol be, Rédei Károly tud. tanácsadó, egyetemi tanár, a NAIK-ERTI kutatója pedig a Dél-Koreában évek óta zajló és a közelmúltban meghosszabbított akácgazdálkodási együttműködésről ad tájékoztatást.
A FAO tagországok együttműködnek az erdészeti invazív fajok felderítésében
Ha az erdők hosszú távú fennmaradása, egészsége, a biológiai sokféleség veszélyben van, akkor a „tettes” nem mindig jelentkezik, szállításnál vagy városok terjeszkedésében. Az erdei invazív fajok világszerte egyre inkább terjednek és károsítják a fákat és erdőket.
A FAO által összehívott háromnapos nemzetközi találkozóra 2017 végén 26 különböző országból érkeztek szakértők Budapestre. Az erdei emlősök, az egzotikus paraziták, a városi erdőgazdálkodás intenzívebb terjesztését tárgyalták, vagy az aranysakál elterjedését, amit talán az éghajlatváltozás irányít, és még sok más témát.
Az invazív faj olyan növény, gomba vagy állatfaj, amely nem egy helyhez kötődik, és amely olyan mértékben terjed, hogy környezeti károkat és más problémákat okoz.
Napjainkban ezek a fajok sok esetben gyorsabban terjednek, vagy olyan területekre törnek be, ahol még soha nem látták őket. A klímaváltozás és a globális kereskedelem növekedése a FAO szerint hozzájárul ehhez.
"Sajnos az európai és közép-ázsiai régió nem olyan terület, amely mentes az ilyen invazív fajoktól" - mondta a tanácskozáson Winkler-Ráthonyi Norbert, a FAO regionális erdészeti vezetője. "Különösen az invazív rovarok okoznak károkat az erdőkben."
A károk általában egy kis területen kezdődnek, de könnyedén fokozódhatnak és elterjedhetnek a nagy erdős területeken. A városi és védett területeken élő erdők és fák, köztük az őserdők is érintettek lehetnek.
"Az új hálózaton keresztül több országot, több szakértőt tudunk elérni, és regionális szintű együttműködést valósítunk meg az erdei invazív fajok kezelésében" - tette hozzá Winkler-Ráthonyi.
A hálózat elősegíti az információcserét, az erőforrások mozgósítását és az erdei invazív fajok megismertetését. Ezzel szakértők, intézmények, tudományos csoportok és mások is kapcsolatba kerülhetnek egymással.
A szakértők megvitatták a következő évre vonatkozó munkatervet, valamint a kommunikációs és figyelemfelhívó erőfeszítéseket. Fontosnak tekintik felhívni a döntéshozók, az erdészeti szakemberek és a közvélemény figyelmét az erdei invazív fajok gyors mozgására és a természeti erőforrások fenyegetettségére.
Hasonló szakértői hálózatok léteznek már Afrika, Ázsia-Csendes-óceáni térség, Közel-Kelet és Dél-Amerika országaiban.
A részt vevő országok: Örményország, Ausztria, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Franciaország, Grúzia, Magyarország, Lettország, Svédország, Tádzsikisztán, Ukrajna, Üzbegisztán.
Akáctermesztés Dél-Koreában
A globális klímaváltozás káros környezeti hatásainak erdősítésekkel történő mérséklése érdekében, valamint a rekultivációs (erózió elleni védelmet szolgáló) erdősítésekben és fásításokban játszott fontos szerepe miatt fokozott nemzetközi érdeklődés kíséri a fehér akác magyarországi termesztés-fejlesztése során elért gyakorlati és K+F+I eredményeket.
Nagyobbrészt ennek tükrében, valamint fontos méhészeti szerepe miatt újítja meg akácgazdálkodását Dél-Korea is, a világ egyik legfejlettebb ipari országa. Szerző harmadik éve koordinálja – a két ország erdészeti kutatóintézetei által aláírt szerződés alapján – a fafaj ottani termesztési technológiája fejlesztéséről szóló projektet.
A Koreai Köztársaság (rövidítve: Dél-Korea) a Koreai-félsziget déli területén elterülő, tengertől körülvett 99,3 ezer négyzetkilométer nagyságú félsziget. Nyugaton a Sárga, délen a Kelet-Kínai, keleten pedig a Japán-tenger határolja. Az ország területének közel 70%-a hegyvidék, a legmagasabb hegy az 1950 méter magas Hallasan, Csecshu-szigetén. Dél-Korea vizekben is gazdag ország, négy nagy folyója közül a leghosszabb az 525 km-es Nakdong-gang. Budapesthez hasonlóan folyó szeli át Seoult, a fővárost is, a Han folyó.
Az ország klímája kissé szélsőséges, a négy évszakból a tavasz és az ősz a legszebbek. Nyáron, június végétől kezdődik a monszun időszak 30 oC körüli átlaghőmérséklettel és 80-95%-os páratartalommal. A telet a Szibériából érkező áramlatok teszik hideggé és szárazzá. Dél-Koreában is gyakoriak a földrengések, átlagosan 20 földrengést észlelnek évente, de ezek nem túl erősek. Vulkáni aktivitás nincs az ország területén, a tájfunok ereje is gyengül Korea partjainál. Márciustól májusig kínai-mongol eredetű sivatagi homok képez porfelhőket országszerte.
Dél-Korea sűrűn lakott ország, megközelítőleg 47 millióan élnek az országban. A fővárosban, Seoulban több mint 10 millió ember él. A rizs kivételével szinte valamennyi élelmiszerből behozatalra szorul. Az ország a világ egyik sikergazdasága, különösen az elektrotechnika-ipar, az autógyártás, valamint a tengerhajózással összefüggő ágazatok tekinthetőek meghatározóan sikereseknek.
A dél-koreai erdőgazdálkodás jellemzői dióhéjban
Ökológiai viszonyok
Dél-Korea faállománnyal borított erdőterülete 6 400 ezer ha, ami megközelítőleg 64%-os erdősültségnek felel meg. Ebből megközelítőleg 4% a természetvédelmi terület.
Az éves csapadékmennyiség 500 és 1800 mm között változik. A Koreai-félszigetre – az előbbiek ellenére – leginkább a kontinentális klíma a jellemző, hideg, havas téllel és meleg, de csapadékos nyárral (ez utóbbi tekintetében jelentősen eltér a hazai éghajlati viszonyoktól).
Jellemző talajtípusok (koreai talajtipológia alapján): félszáraz barna erdőtalaj, félszáraz sötét színű barna erdőtalaj, valamint különböző hidrológiai viszonyokkal rendelkező barna erdőtalajok.
Faállomány-viszonyok
Észak-Koreában és Dél-Korea magasabb hegyvidéki körzeteiben boreális erdőket találunk. Kimondottan melegkedvelő fafajokból álló erdők csak az ország déli szegélyén, illetve a szubtrópusi szigeteken találhatók. A fenyőfélék közül a Pinus-félék (P. densiflora, P. thunbergii, P. koraiensis) a meghatározóak, területi arányuk közel 27%. Megemlíthető még a Larix kaempferi, mely közel 460 ezer ha-on tenyészik. A lombos fafajok közül kiemelkedő jelentőségűek a tölgyfélék: a Q. mongolica, a Q. serrata, Q. aliena és a Q. dentata, melyek az erdőterület közel 60%-át foglalják el. Az egyéb fafajok között említhető még a Betula platyphylla var. japonica, a Chamaecyparis obtusa és a Liriodendron tulipifera.
Az erózió elleni védekezés az erdészeti ágazat hosszú idő óta tartó kiemelt feladata.
Akácgazdálkodás Dél-Koreában
Az Észak-Amerikából származó akác nagy valószínűséggel a XIX.sz. végén került a koreai félszigetre. 1960 és 1992 között 3975 ezer új erdőtelepítés létesült Dél-Koreában, ebből 326 ezer ha volt az akác. Az akác erdőtelepítések elsődleges rendeltetése – a koreai háborút követő faanyaghiány részbeni enyhítésén túlmenően – a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas, erodált lejtős területek (domboldalak) erózió elleni védelme volt. A fafajnak viszonylag nagy területi elterjedése ellenére sem alakult ki fejlettebb termesztés-kultúrája és ehhez kapcsolódóan termesztési technológiája az országban. Az ellenőrizetlen szaporítóanyagból nevelt csemetékkel létesített erdősítések genetikailag rossz minőségű állományokká növekedtek, az első vágásérett állományok iparifa-kihozatala alig haladta meg a 20-25%-ot. Az akácosok szisztematikus erdőnevelési rendszerét sem alakították ki, így a minőségi fatermesztés alapvető kívánalmai sem teljesülhettek. Napjainkban a mi fogalmaink szerinti állományszerkezettel kb. 150 ezer ha akácos rendelkezik az országban. Az előző fejezetben említett többi főbb állományalkotó fafaj többsége esetében viszont a fejlettebb erdőművelési (fatermesztési) technológiák már döntően rendelkezésre álltak, s ezáltal a faanyag ellátásban is meghatározó jelentőségűvé váltak.
Ugyanakkor itt kell megjegyeznünk azt is, hogy Dél-Korea az elsők között végzett átfogó kísérleteket az akác takarmányként – a sertéshízlalásban és broiler-csirke nevelésben – történő hasznosítása terén. Az akác levélzete ugyanis nitrogénben, fehérjékben, ásványi anyagokban és rostban is gazdag. Erre a célra tetraploid akácklónt állítottak elő, melynek levelei háromszor nagyobbak voltak, mint a diploid akác levelei, és 1,4-szer több fehérjét tartalmaztak. E program más takarmányfélék intenzív elterjedése kapcsán a későbbiek során háttérbe szorult.
A koreai erdészeti ágazat, beleértve a koreai ágazati kutató-fejlesztő intézetet is felismerte a fentebb említett hiányosságokat, s figyelembe véve a fatermesztés számára kedvezőtlenül megváltozó környezeti tényezők várható hatásait is, átfogó akáctermesztés-fejlesztési programot indított el néhány évvel ezelőtt az országban. Legfőbb célkitűzése ennek a programnak, hogy minőségi, ellenőrzött genetikai hátterű szaporítóanyag ellátással szárazodó termőhelyeken is jelentős minőségi javulást érjenek el az akác faanyag előállítás terén és továbbra is biztosítsák több százezer dél-koreai méhész számára az alapvető megélhetési feltételeket.
Magyar-dél-koreai együttműködés az akáctermesztés fejlesztése területén
A fenti célkitűzések megvalósításának segítése céljából, ismerve és elismerve a magyar akáctermesztés elért eredményeit, 2012-ben a Koreai Erdészeti Intézet 3 évre szóló szerződést kötött az Erdészeti tudományos Intézettel (ma: NAIK-ERTI). A megfogalmazott K+F+I feladatok között szerepelnek többek között a következők:
újonnan szelektált ERTI akácklónokkal bemutató ültetvények létesítése,
szelektált magcsemetékkel akác magonc plantázs létesítése,
akác kísérleti erdőfelújítások létesítése magyar szelektált magkészletekből nevelt csemetékkel,
az akáctermesztéssel összefüggő szemináriumok tartása az érdekelt koreai szakemberek számára,
a dél-koreai akáctermesztés fejlesztési lehetőségeinek közös kimunkálása, s
az akác növekvő nemzetközi jelentőségét is alátámasztó kiadványok és rendezvények közös megjelenítése, illetve megrendezése (lásd még a koreai támogatással megjelent kiadvány címlapját).
A projekt eddigi eredményei reményt nyújtanak az együttműködési megállapodás újabb 3 évvel történő meghosszabbítására. E várakozást erősítette meg 2013 őszén a két ország erdészeti kutatóintézeti vezetőjének, dr. Borovics Attilának és dr.Young-Kyoon Yoon-nak koreai találkozója is.
Bár munkánk az akáctermesztésről szól, az ember nem függetlenítheti magát a Dél-Koreában általánosságban tapasztalhatóktól. A sors különös és egyben tanulságos ajándéka, ha valaki olyan országba juthat el, ahol az oktatás és a tudományos kutatás támogatása kiemelt prioritást élvez és ahol az innovatív eredményeket kiemelkedő hatékonysággal építik be a mindennapok gyakorlatába. S egy olyan országba, amely több mint 100 éve (a koreai félsziget japán megszállása óta) háborús viszonyok között él és lakóit tragikus módon a világ legszigorúbban őrzött határa választja el saját honfitársaitól. Ez az ország példát mutatott a tekintetben is, hogy hogyan és milyen eszközökkel lehet az említett geopolitikai konfliktusok közepette is a világgazdaság élvonalába kerülni és napjaink egyik sikergazdaságaként tartósan ott is maradni.