2007. augusztus 7.
A Földközi-tenger térségének paratölgyeseit nem a balták és a láncfűrészek veszélyeztetik, hanem a fémkupakok és a műanyag dugók elterjedése a borpiacon. Az alumínium és szintetikus dugók ma már a borosüvegek 20 százalékánál helyettesítik a parafa dugókat, pedig 2000-ben ez az arány csupán 2 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy egyre inkább veszélybe kerülnek a Földközi-tenger vidékének paratölgyesei: ha csökken az igény a parafára, elmarad ezeknek az értékes erdőknek a gondozása, és a bennük élő különleges fajok - így az ibériai sas, az ibériai hiúz vagy a berberszarvas - is veszélybe kerülhetnek.
Szakemberek szerint az évtized végére 35 százalékra növekedhet a nem parafa dugók alkalmazása. A paratölgyesek megóvását és a parafadugók - azaz a természetbarát dugók - gyártásának fenntartását többek közt a Természetvédelmi Világalap, a WWF szorgalmazza. A paratölgyesek a természet és az emberi ténykedés harmonikus viszonyának kivételes példáját jelentik. A parafatermelés során egyetlen fát sem vágnak ki, viszont intenzíven gondozzák őket, pedig 9-12 évenként lehántják róluk a parafaréteget.
Egy paratölgynek el kell érnie a harmincéves kort, mielőtt először lefejthető lesz a parafarétege, és ezután még tíz évnek kell eltelnie, mire parafa dugó gyártására alkalmassá válik a kéreg. A termelt parafa 80 százalékából dugók készülnek, és a legjobb minőségű parafából a legjobb borok palackjait zárják le. A kevésbé jó borokhoz a gyengébb minőségű parafa is megfelelő. Parafát szinte kizárólag a Földközi-tenger vidékén termelnek, és ma hét fő parafatermelő ország ismeretes: Portugália, Spanyolország, Algéria, Marokkó, Olaszország, Tunézia és Franciaország.
