Felmérik a veszélyeztetett lepkéket az Őrségi Nemzeti Parkban (Híradó.hu)

Közülük is kiemelkedő jelentőségűek a nappali lepkék, amelyek főleg szépségükkel keltik fel az emberek figyelmét, viszont az élőhelyeik védelme sokáig elhanyagolt szempont volt a természetvédők szemében. Ez úgy tűnik változni fog, az Őrségi Nemzeti Park egyik elsődleges céljául tűzte ki a veszélyeztetett lepkefajok védelmét, és a parkba látogatókkal való megismertetését.
Ennek feltétele azonban a fajok állományainak és elterjedésüknek megismerése, amelyet kutatók és önkéntesek együttes részvételével lehet csak megvalósítani, mivel a nemzeti park teljes területe mintegy 40.000 hektár, amelyet a rendelkezésre álló erőforrásokkal igen nehéz feltérképezni. Idén májusban egy Európa-szerte veszélyeztetett nappali lepke, a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) felmérése kezdődött el, Dr. Szentirmai István ökológiai referens vezetésével.
"A lápi tarkalepke a nyugat-magyarországi patakmenti láprétek, nedves rétek egyik legjellegzetesebb faja, a Dunától keletre már egyáltalán nem fordul elő, a Balatontól délre pedig csak egyetlen elszigetelt populációja tenyészik. Észak-Nyugat Európa több országában a kipusztulás fenyegeti, Nagy-Britanniában pedig komoly összegek ráfordításával sikerült csak megállítani az állománycsökkenést. Nálunk sincs sokkal jobb helyzetben a lepke, az őrségi élőhelyeire korábban jellemző volt az évi többszöri kaszálás, mivel régen minden háznál volt egy-két szarvasmarha, vagy egyéb lábasállat. Mára a hagyományos őrségi rétgazdálkodás szinte teljesen megszűnt, a magánkézben lévő területeket pedig a nemzeti park nem tudja megfelelően kezelni. A magas füvű, bebokrosodó területekről a lápi tarkalepke hernyójának tápnövénye az ördögharaptafű (Succisia pratensis) is eltűnik. A felméréssel megpróbáljuk a még tenyésző populációk nagyságát meghatározni, és a területek megfelelő kezelését beállítani" - mondja Sáfián Szabolcs, a Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület, Nyugat-Magyarországi Területi Csoport Természeti Örökségünk Alapítványának kutatója.
A felmérésben Dr. Ambrus András, Sáfián Szabolcs és Csontos Gábor kutatók és a nemzeti park munkatársai (Havas Márta, Máté Mihály) is részt vettek, illetve több egyetemi hallgató segítette a programot a Debreceni Egyetemről (Zakar Erika) a soproni NYME, Erdőmérnöki Karáról pedig (Rimóczi Ágnes, Kovács Judit).
"A lepkék érzékeny indikátorfajok, amelyek védelme segít megőrizni az ökoszisztéma érintetlenségét. Fejlődésük gyakran igen bonyolult, és egy kisebb beavatkozás hatására is elpusztulhat az egész állomány. A lápi tarkalepke hernyói július végén, augusztus elején kelnek ki, és egy szövedékben a következő év tavaszáig együtt tartózkodnak. Egy rosszkor, vagy túl alacsony tarlómagassággal végzett kaszálás elpusztíthatja az egész hernyófészket. Hasonlóan veszélyeztetettek a magukat az Őrségi Nemzeti Park területén európai jelentőségű állományokkal képviseltető hangyaboglárkák (Maculinea spp.) is. A lepkék a tápnövény virággombjába petéznek, onnan a kis hernyók levetik magukat a talajra, ahol hangyadolgozók cipelik őket a fészekbe. A lárvák nagyjából 10 hónapon keresztül "ragadoznak" a fészekben, vagy hagyják magukat etetni a dolgozók által. Talán nem olyan nehéz észrevenni, hogy mennyi lehetséges körülménynek kell egyezni a lepke egészséges kifejlődéséhez, és az élettelen környezetről (pl. időjárás) még nem is lett megemlítve".
Ezek a lepkefajok az Európai Unió rendeletei alapján is védelmet érdemelnek, azonban jelentőségük nem csak ebben merül ki. A lepkék szépsége rengeteg veszélyt is magában rejt: a devecseri Széki-erdőt régebben hazai és külföldi gyűjtők garmada látogatta, az akkor még kevéssé ismert lápi tarkalepke egyedeiért, szerencsére a lepkék után érdeklődők nagy többsége már felismerte, hogy a lepkék természetes élőhelyén való védelme fontosabb, mint egy-egy porosodó feltűzött példány. "Az Őrségi Nemzeti Park gazdag és különleges lepkevilága egy lehetőség, amelynek kiaknázása az ökoturizmus fejlesztésével, a növekvő igények kielégítésével válik majd lehetségessé. Az emberek ma már nem pusztítani, hanem tanulni jönnek a nemzeti parkjainkba, a mi feladatunk pedig megőrizni a természeti értékeinket a jövő nemzedékei számára, hogy a láprétek tarkalepkéit a mai felnőttek unokái is ugyanúgy, ugyanott láthassák".