2010. október 28. - Az ausztrál órásvarangy minden bizonnyal a Föld egyik legcsúnyább jószága, az ausztrálok azonban furcsamód kedvelték. Egészen addig, amíg meg nem erősödött a gyanú, miszerint az órásvarangy több kárt okoz, mint az ókori Egyiptomra mért hét csapás. Az órásvarangyot 1930-ban importálták Venezuelából azzal a céllal, hogy elpusztítsa a cukornádat fogyasztó bogarakat. A béka megtelepedett és vidáman szaporodott új hazájában, a hozzá fűzött reményeket azonban nem váltotta be. Miután a gazdálkodók és az ökológusok rájöttek, hogy a békával való biológiai hadviselés nem működik, aggódni kezdtek a betelepítés következményei miatt. Rájöttek, hogy a „cukorbéka” kiszorítja az őshonos kétéltűeket, versenyre kel a rovartáplálékért a madarakkal, és mivel mérgező, elpusztítja a békákat fogyasztó ragadozókat. Az óriásvarangyok által meghódított területeken valóban visszesett a varánuszok, édesvízi krokodilok, erszényes nyestek és a mérges ausztrál barna kígyók populációja.
A Sydney-i Egyetem invazív fajokat kutató biológusa, Richard Shine azonban állítja, hogy a ragadozók létszáma hamarosan helyreáll, ahogy az állatok megtanulják, hogy a varangy ehetetlen. Azokon a területeken, ahol a varangy új jövevény, a ragadozók első nekifutásra végzetes tapasztalatokat szereznek vele. Az újabb generáció viszont már együtt nő fel a békával, és ha esetenként megkóstolja annak fiatal példányait – amelyek egyébként kevésbé mérgezőek –, már tudni fogja, hogy jobb elkerülni az óriásvarangyot.
2008-ban az Északi Területen már lezajlott ez a folyamat. A béka megjelenése után hirtelen megcsappant a krokodilok létszáma, de a csökkenés már a rá következő évben jelentősen lelassult.
A varangy számlájára írt erszényesnyest-pusztulásról is kiderült, hogy nem a mérgező békák okozták, hisz több felmérés összevetésekor láthatóvá vált, hogy azokon a területeken is fogynak a nyestek, ahová a varangyok még meg sem érkeztek. Sokkal valószínűbb, hogy a bennszülött erszényes emlőst az utóbbi évek óriási bozóttüzei és az ember által behozott ragadozók, például a macskák pusztítják. Shine pedig, hogy alátámaszsza az állítását, még azt is bemutatta a kétkedő tudóstársainak, hogy a fiatal nyestek megtaníthatók a varangyok mellőzésére úgy, hogy hányingert okozó kis békát adnak nekik eledelül.
Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy az importált órásvarangyot befogadta Ausztrália élővilága, és nem következik be az az ökológiai katasztrófa, amelytől tartottak. Hogy végül az optimistáknak vagy a peszszimistáknak lesz-e igazuk (különösen, mivel a varangy által elfogyasztott kisebb állatok veszteségeit nem mérték fel), néhány éven belül végleg eldől, mert a hódító varangy már a betelepítés helyétől számított legnyugatibb ponton is megjelent a kontinensen. Márta Kriszta

No events