2010. november 6. – Bakonyjákó kellemes környezetben fekszik, ideális kirándulóhely a település és környéke embereknek, de sajnos kedvelt élettér a vadaknak is. Utóbbiak annyira elszaporodtak, hogy már kevésnek bizonyul számukra az erdő által biztosított táplálék, rájárnak a környező földekre is. Csatlós Józsi bácsi dolgos ember. Így volt ez fiatal korában, és így van ma is, amikor nyugdíjasként műveli a földjeit. A falu határában találkoztam vele, ahol keserű szájízzel mutatta meg a vadak által okozott kárt.
- A pörgyét permetezem ki, mert kinőtt. Mire szántatni akarom, kivesszen - mondja. - Bakonyjákó egy eléggé fejlett község, a nép is mind dolgozna, dolgozik is, ha van hol. Viszont olyan problémák vannak, hogy a nyugdíjasnak ugye van egy kis kertje. Fél hektárnyi, vagy otthon a ház végén, ahol zöldséget termel, krumplit, kukoricát, hogy legyen a baromfinak, amiből meg tud élni.
A vadak meg annyira bejönnek, hogy itt már jóformán lehetetlen termelni. Itt vagyunk most a mezőn, a falutól ötszáz méterre, itt volt a burgonyám, ezt is turkálták a disznók. Itt egy kis vetés volt mutatja, a szarvas, a disznó ezt is tönkre tette. A kukoricám ott van, szép volt, mindenki megcsodálta az út szélén, abból egy cső nem lesz már. Teljesen totálkáros. Mellette bab volt, hogy legyen valami, abból sem maradt semmi. Végeredményben azért termelünk, hogy ne kelljen megvenni.
Sok azt mondja, hát van a nagyáruházakban olcsón. Igen, de nekünk azt megvenni pénzbe kerül. Hát azért küszködik az ember, hogy amit megtermel, ne kelljen megvásárolni. Nem is permetezzük se a krumplit, se a zöldséget. De a kertekbe bejár a szarvas, aztán lerág mindent. Lerágja a zöldséget, van, akinek megette a cékláját, a kukoricát. A vadásztársaság meg nem tesz semmit. A kapott kárpótlás meg elenyésző a veszteséghez képest.
A probléma összetett, megértéséhez segítséget kértem Nagy Páltól, aki vadászként is, szakértőként is jól ismeri a területet.
A földterületek fölött a vadászati jogot tízéves intervallumokban különféle vadászati egységek gyakorolják, miután a kijelölések alapján elnyerik a területeket, és a vadászati hatóság erre áldását adja. A kérdéses földterület most a Jári-patak-menti KKT. hatáskörébe tartozik. Itt az erdők által körbezárt kicsi földterületekről van szó, ezeken akkor is lesz vadkár, ha éjjel-nappal ott ül egy vadász. Minden vadat kilőni nem lehet. A frekventáltan vadkáros területekkel egy dolgot lehet kezdeni: hatékonyan meg kell védeni.
Ennek több módja van: villanypásztorral, vagy kerítéssel kell körbevenni. Ha ez nem így van, a kukoricát, krumplit mindig megeszi a vad, a szarvas, a vaddisznó, de még az őz is - mondja a szakértő. - Az is lényeges, hogy hol fekszik a terület. Ha ez egy nagy kiterjedésű, közeli települések nélkül, esetleg több száz négyzetkilométer, a Bakony legritkábban lakott része, ott rengeteg a vad. Saját tapasztalatom, hogy Döbröntén, az üdülőterület előtti tízhektáros földön fényes nappal kint vannak az őzek, aztán a szürkülettel megérkeznek a szarvasok. Nem ritka a hatvanhetvenes szarvasrudii sem. A szarvas migrációja 70-80 kilométer is lehet. Lőttek már a Bakonyban somogyi bikát is.
Magyarországon a vadeltartó képesség és a vadsűrűség nincsen arányban egymással. Több a vad, és az éhség nagyúr. A vadeltartó képesség azt jelenti, hogy mennyi az a vadlétszám, ami még nem okoz érzékeny kárt a különböző (erdészeti,    mezőgazdasági) kultúrákban. A magyar törvények, a magyar birtokszerkezet is hibás, hiszen ezeken a kritikus területeken nem volna szabad földet mezőgazdasági művelésre kimérni. De mivel a törvény előtt mindenki egyenlő, és az egytized hektár is földterület, így a tulajdonosok és a vadásztársaságot közti súrlódás elkerülhetetlen. A vadászati törvény kimondja, hogy az objektív felelősség alapján a földtulajdonosnak is mindent meg kell tennie a védekezésért. De sokat nem tud tenni. Korrekt módon ilyenkor az a szokás, hogy a kerítés költségeit megosztják.
Ezek nagyobbik részét kétségkívül a vadászatra jogosult fizeti. Természetesen        a földterület nagysága is befolyásoló, egy vadkár szakértő másként áll egy másfél hektáros, mint egy tíz-húsz, vagy százhektáros föld bevizsgálásához. A szakértőt egyébként nem a vadásztársaság hozza, hanem a település jegyzője   jelöli ki. Itt alapfeltétel a függetlenség – tudtam meg Nagy Páltól.
Hogy mit lehetne tenni? Azt, hogy az állam törődne többet a vadállománnyal, mondja Józsi bácsi, aki állítja, hogy ezelőtt tíz-húsz évvel ilyen nem volt Itt a közelben is tudtak termelni, de akkor az erdőszélen vetettek a vadnak a vadföldbe kukoricát silónak, hogy tanyázzon benne. Ilyenkor ősszel a vadőr hordta ki a kukoricaszárat, répalevelet az erdő szélére, hogy ott legyenek a vadak. Most meg azt mondják ezek a vadászok, hogy sok a vad. Hát ha sok, akkor lőjék ki. Erről az államnak kellene gondoskodni, a vadászok is azt mondják, hogy a vad az államé. Ők nem is akkor lőhetnek, amikor akarnak. Meg hát jobban is járnak, ha valami külföldivel lövetik meg.
- A Rózsa utcán mutatja Jóska bácsi - szarvas ment be a faluba. Este tíz órakor ültek kint páran, hát látták, ott sétált be két szarvas. Aztán tönkreteszik a kerteket, elpusztítják a termést. Próbálkoztam én már sok mindennel. Itt a földön nem ennyi ijesztő volt, sokkal több, körbe is volt kerítve, mégis belejött a disznó. Azt is megkaptam már, hogy a vadak ezer éve itt vannak a Bakonyban, én meg
választhattam volna más lakóhelyet mondja keserűen.
Hazafelé a falun keresztül vezetett az utam. Itt megtudtam, hogy a szarvasok sokszor a ház sarkáig jönnek. A település fölötti földeken már nem is érdemes vetni, az egyik megoldás, ha földet akáccal ültetik be. Bár fiatalon azt sem kímélik a vadak mondták a jákóiak.


No events