2011. január 27. - Irán kritikusan veszélyeztetett gepárdjai egyedülálló, ősi ázsiai alfaj utolsó, fennmaradt túlélői – fedték fel genetikusok Az új elemzés megerősíti, hogy Irán gepárdjai az Acinonyx jubatus venaticus alfajhoz tartoznak. A DNS-összehasonlító elemzések azt mutatják, hogy ezen ázsiai gepárdok 30 ezer évvel ezelőtt váltak el a többi – Afrikában élő – gepárdtól. A kutatók azt sugallják, hogy az iráni nagymacskákat óvni kell annak érdekében, hogy megvédjék az összes gepárd jövőjét.   
A gepárdok korábban Afrika 44 országában éltek, ám jelenleg már csak 29-ben találhatóak meg. Történelmi szempontból Ázsia középső és délnyugati részén is dokumentálták őket, ám manapság már csak Iránban találhatóak meg. Kutatók korábban azt állították, hogy a gepárdok alacsony genetikai változatossággal rendelkeznek, és azt feltételezték, hogy egy megközelítőleg 10 ezer évvel ezelőtti „populációs összeomlás” a fajnál beltenyészethez vezetett.  
Ennek ellenére, öt „különböző” alfajt különböztetnek meg aszerint, hol élnek. A kilencvenes évek genetikai tanulmányai megerősítették, hogy a Dél-Afrikában található gepárdok (A. j. jubatus) és a kelet-afrikai macskák (A. j. raineyi) külön alfajok.  Azonban az nem volt egyértelmű, hogy a nyugat-afrikai (A. j. hecki), az északkelet-afrikai (A. j. soemmeringii), valamint az észak-afrikai és iráni (A. j. venaticus) genetikai eltérnek-e annyira, hogy megérdemeljék jelenlegi alfaji besorolásukat.  
A modern gepárdok eredetének rejtélyét megoldandó, bécsi Állatorvostudományi Egyetem kutatói, az iráni Környezetvédelmi Minisztériummal és a Panthera vadmacskák védelmével foglalkozó szervezettel fogott össze. A vizsgálat eredményei a  Molecular Ecology folyóiratban jelentek meg.  
Dr. Pamela Burger és csapata széles földrajzi és történelmi tartományból származó gepárdok DNS-ét elemezte ki, többek között Irán északnyugati részén talált, középkori maradványokét is. "Adatainkkal bizonyítani tudjuk, hogy a jelenlegi iráni gepárdok az A.j. venaticus történelmi ázsiai alfajhoz tartoznak, mivel hasonló genetikai állománnyal rendelkeznek, mint az Irán északnyugati részéből, Kr.u. 800-900 körüli időszakból származó lelet."
Emellett el tudták különíteni az iráni gepárdokat legközelebbi szomszédaiktól, az északkelet-afrikai csoporttól, melyet A. j. soemmeringii alfajként erősítettek meg. Az észak-afrikai gepárdokról – melyeket korábban ugyanazon alfajnak hittek, mint az iráni -, kiderült, hogy valójában genetikailag sokkal több közük van a nyugat-afrikai egyedekhez. A DNS-szekvenciák összehasonlításával kimutatták, hogy az egyedülálló ázsiai gepárdok több mint 30 ezer éve váltak el a faj többi,  Afrika déli részén élő egyedétől.
Burger magyarázata szerint, mivel ez az elválás jóval a teorizált populációs összeomlás előtt következett be, az A.j. venaticus rendkívül egyedi családfát képvisel. A becslések szerint jelenleg csak 60-100 egyed van, melynek kevesebb, mint fele van ivarérett korban. Ezrét az iráni gepárdpopuláció az IUCN Vörös Listáján kritikusan veszélyeztetettként van besorolva.  
Az ENSZ Fejlesztési Programja, a Panthera és a the Wildlife Conservation Society segítségével, az iráni Környezetvédelmi Minisztérium létrehozott egy programot, hogy nemzeti céllá tegye az ázsiai gepárdok védelmét. A környezetvédők aggódnak, hogy ezen állatok számára kifutnak az időből. Alireza Jourabchian, az iráni Ázsiai Gepárdvédelmi Program vezetője szerint, „már sikeresen stabilizáltuk egyedszámukat Iránban, de még hosszú út áll előttünk, mielőtt ezt az egyedülálló alfajt biztonságban tudhatjuk.”
Az apró populációt fenyegető veszélyek között a gepárd zsákmányállatának túlvadászata, az élőhely pusztulása és a közvetlen orvvadászat áll.

No events