2011. július 28. - Szalakótafiókákat gyűrűzött a madártani egyesület Sándorfalva határában. A fokozottan védett madarak jelölésének segítségével meg tudják majd figyelni a mozgásukat, s így többek között arra is választ kaphatnak majd a szakemberek, hogy Dél-Afrika mely részén telelnek át az állatok.

A szalakóta ma már fokozottan védett madárfaj, a nyolcvanas évek környékén omlott össze az állományuk, ekkor kezdődött a mesterséges odúkba telepítése Magyarországon. Azóta eltelt 25 év, s ma már örömmel könyvelhetik el az ornitológusok, hogy közel ezer pár fészkel az országban, de csak a Dunától keletre. Az egyik célja többek között az is a gyűrűzésnek, hogy a madarak mozgásának feltérképezésével a Dunántúlra is visszatelepítsék a szalakótákat.
 „A jelöléssel meg tudjuk figyelni a mozgásukat. A hagyományos ornitológiai módszerekkel, mint például a háló, nehéz a szalakótákat befogni, ezért gyűrűzzük az odúban a kirepülés előtt álló fiókákat, akik 22-23 naposak most. 27 napos koruk körül – e példányok például már a hét végén – elhagyják a fészket. A Csongrád és Bács-Kiskun megyei állományt egyébként 400-450 párra becsüljük” – nyilatkozta portálunknak Tokody Béla, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja, a Szalakóta-védelmi programban részt vevő munkatárs. A szakember arra a kérdésünkre, hogy mitől esett vissza a madarak egyedszáma olyan drasztikusan, úgy felelet, hogy az élőhely gyökeresen megváltozott, főként az erdőgazdálkodás miatt. „Ezek a fajok odvas fákban fészkelnek, de ma már kevés ilyen öreg fát hagynak meg. A nyolcvanas években ezért is kezdtük mesterséges odúk kihelyezését” – fűzte hozzá. A szalakóták négy hónapot töltenek Magyarországon, a másik nyolc hónapot egyelőre ismeretlen helyen, nagy valószínűséggel Dél-Afrikában. Valószínűsíthető, hogy a telelőterületén is megváltozhattak a körülmények, ez is hozzájárult az egyedszám csökkenéséhez, többek között ezt is segít majd kideríteni az egyedi jelölés” – mondta el Tokody Béla.
A madár
A szalakóta csóka nagyságú madár (30-32 cm), szárnyfesztávolsága 66-73 cm. Feje, nyaka és hasoldala égszínkék, háta gesztenyebarna. A szalakóta jellemzően erdőssztyeppeken, öreg ártéri ligetekben, fehérnyár csoportokkal tarkított homokpusztákon, illetve erdőfoltokban bővelkedő lápréteken és kaszálókon fordult elő. Zsákmánya főleg nagytestű bogarakból és egyenesszárnyúakból áll, de ezen kívül rágcsálókat, siklókat, gyíkokat és kétéltűeket is elkap. Vártamadár, vagyis egy kiemelkedő ponton ülve les a prédájára, majd hirtelen lecsapva kapja el azt. Évente egyszer költ május vége és július vége között. A költési időszak elején figyelhetjük meg jellegzetes bukfencező nászrepülését. Fészekalja leggyakrabban 4-5 fehér, kerekded tojásból áll, melyek 18-19 nap alatt kelnek ki. Az utódok gondozásában mindkét szülő részt vesz. A fiókák kb. 28-29 nap alatt repülnek ki. Dobó Csaba  

Lövik a szalakótákat is
Külön veszélyt jelent a szalakótákra a barbár vadászat is. Az olaszokról tudjuk, hogy lőnek mindenre, ami mozog; az énekes madarakból ínyenc falatokat is készítenek, legutóbb Szaúd-Arábiában lőttek ki egy Szerbiában gyűrűzött, de a hazai populációval is kapcsolatban álló szalakótát.


No events