b_150_150_16777215_00_images_stories_erdei_vasut_kemencekisvasuthuk.JPG

2018. december 7. - A kisvasutak ügyében szakértőnek számító térképész szerzőnk tágabb összefüggésben világítja meg korábbi cikkünk egyes megállapításait.

A közelmúltban beszámoltunk róla, hogy a Börzsöny északi völgyében tervezett kisvasút-helyreállítási projektet a környezetvédők nyomására leállította az illetékes miniszter. Korábbi írásunkban Víg Tamás turisztikai szakértő foglalta össze az üggyel kapcsolatos szerteágazó tudnivalókat.
A témával kapcsolatban megkereste szerkesztőségünket Berki Zoltán térképész, a Nagybörzsöny–Szob Erdei Kisvasútért Közalapítvány kuratóriumi tagja, aki alapvetően egyetért előző írásunkkal, ugyanakkor tágabb összefüggésbe is helyezi a témát. Írását az alábbiakban rövidítve közöljük.
„Az Agrárminisztérium Csarna-völgyi kisvasút-ügyi állásfoglalása alapján kijelenthetjük, hogy nem szakmai, hanem politikai döntés született, amely nem kisvasútbarát, de tudomásul vehető. Indoklása viszont pozitív üzenetet hordoz a vagyonkezelés tekintetében.
Lehetett volna a kisvasút ügyében körültekintőbben, részletes egyeztetésekkel, garanciákkal eljárni, és a WWF-nek sem kellett volna szinte tarvágásként beállítani az esetleges helyreállítást, de így alakult.
2012-ben folyt egy vita a Csarna-völgy és térségének fakitermelési/erdőmegőrzési helyzetéről, melyet Fazekas Sándor miniszternek a természetvédelem javára történt állásfoglalása zárt le. A mostani konfliktus gyökere is itt keresendő, hiszen valós a félelem, hogy a kisvasútépítés/-rekonstrukció a térségben újra aktivizálódó erdőgazdálkodás trójai falova is lehet – ezért lettek volna fontosak a pontos garanciák a helyreállítás minden részletét illetően.
Lehet, hogy sohasem tudjuk meg, a kisvasút-helyreállítás elmaradása az ára a Csarna-völgy és térsége természeti képe megőrzésének?
A nemzeti parkok, s főleg azok fokozottan védett területeinek természetvédelmi prioritású, nonprofit gazdálkodású vagyonkezelése, a vagyonkezelés természetvédelmi szempontú irányítása – az öko- és a környezetbarát, rekreációs-egészségmegőrző aktív turisztikai formák, a látogathatóság, a bemutathatóság feltételeinek további biztosítása, sőt fejlesztése mellett (pl. a turistaút-hálózat megtartása, adott esetben tanösvénnyé alakítása – országosan is kívánatos cél lehet(ne), a főváros közeli Magas-Börzsöny adottságait tekintve pedig ott kifejezetten javasolt.
Különös érzés volt ezt a mondatot olvasni az agrártárca állásfoglalásából: „A minisztérium egyúttal soron kívül intézkedik arról, hogy a terület az állami erdőgazdaság vagyonkezeléséből a természetvédelmi kezelő, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe kerüljön át.”, mivel én évtizedek óta ezt a koncepciót hangoztattam. Vallom, hogy a természeti értékek illetve az arra alapuló turisztikai vonzerő megőrzése – mint célkitűzés – „a terület nemzeti park igazgatósági vagyonkezelésbe kerülésével garantálható”.
Ezt persze kompromisszumokkal árnyalni is lehet, hiszen a lényeg a nemzeti parkok erdőgazdálkodásának nonprofittá, természetvédelmi prioritásúvá alakítása, mert egy hegyvidéki nemzeti park tájképét, természeti értékeinek fennmaradását, turisztikai vonzerejét alapvetően az erdővagyonkezelés, a kitermelt faanyag kiszállításának módja, szempontjai, céljai, „hétköznapjai” határozzák meg.
A fentiek az Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégiában (Pannon Egyetem Turizmus Tanszék, Veszprém, 2008) is visszaköszönnek: „Védett hegyvidékeink csak úgy lehetnek versenyképes, kínálatbővítő ökoturisztikai „termékek”, ha az erős természetvédelem – kezelői jogokkal, megfelelő szervezeti, működési feltétel-háttérrel, általa irányított nonprofit (erdő)gazdálkodással biztosított vonzó, fenntartható környezettel, a környezetbarát turizmus elfogadott formáira tekintettel – az ökoturisztikai marketingrégiók (pl. hegyvidéki nemzeti parkok) védelem alatt álló részének teljes jogú gazdája lesz.”
A koncepciót a gyakorlatban ökoturisztikai modellterületként éppen a Börzsönyben javasoltam (2010) először – monitoring céllal is – megvalósítani, melyet akkor hivatalosan 20 önkormányzat, 9 civil szervezet és 6 turisztikai szolgáltató támogatott. Az előterjesztés leporolására, aktualizálására eljött az alkalom.
Történelmi lépés volna a kormányzati elfogadása, hiszen hol kisvasútépítéssel, hol éppen ennek gátlásával, hol kilátó-felújítással, forrás-rehabilitációval stb. apró lépésekkel, de a Börzsöny megóvása, fejlesztése felé haladunk, s a „patikamérleg” hol erre, hol arra billen, de úgy érzem, az irány összességében jó, de gyorsítható…
A Börzsöny értékeit pontosan vetette papírra Kiss László, az Ipoly Erdő Zrt. vezérigazgatója is: „Számos szempontból különleges tájegységünk a Börzsöny, mely egyre előkelőbb helyen áll a hegyvidéki turistacélpontok között. A legérintetlenebb, legvadregényesebb erdőtájunk, alsó ívén a festői Dunakanyarral, alig egy órányira a fővárostól.”
Ezzel szemben a fatudakozo.hu honlapon bárki által megtekinthető (a tulajdonos magyar állam által elvárt) tevékenységi körük felsorolásában az első helyen a „160.000 m3/év lombos faanyag kitermelése” áll, s ebben a sorrendben utolsóként szerepel a „vasúti személyszállítás” és a „közjóléti tevékenység”. Ez több mint elgondolkodtató.
A Csarna-völgy ügyének lezárásával (?) egyébként ott a lehetőség pl. a hajdani Kemence–Kemence-patak völgye–Királyháza 1959-ben felszedett kisvasút újjáépítésére, mellyel a több királyházai turistaszállás, az onnan induló 9 turistaút (!) is jól elérhetővé válna, gondolkodni lehet más turisztikai/infrastrukturális fejlesztésekben is a Királyrét–Nagy-Hideg-hegy libegőtől, a sípályák rendbehozásától a turistautak karbantartásáig.
Elindulhat a gondolkodás egy új, a hegyvidéki nemzeti parkok jövőjét, természetvédelmi prioritású erdővagyon-kezelését alapvetően garantáló koncepcióról is, hiszen az AM nyilatkozata nemcsak a Csarna-völgyre, hanem a Magas-Börzsöny egészére vagy akár a Bükk-fennsíkra is igaz.
Rövidtávon pedig bízom benne, a Csarna-völgyihez hasonló természetvédelem-barát döntések fognak születni akkor is, amikor a tét a fakitermelés, a rönkszállítás miatti útépítés, vagy más, a profitorientált erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó beavatkozás ügye lesz.
Ha a Kormány a Börzsöny–Ipoly völgye (öko)Turisztikai Régió megalakítása a Börzsöny természeti és kultúrtörténeti értékeinek megőrzéséért, ökoturisztikai fejlesztéséért, környezetbarát közlekedéséért, településeinek fejlődéséért című előterjesztésben (2010) foglaltakat megfontolja, akkor esély lett volna arra, hogy a Csarna-völgyi kisvasút helyreállítása konszenzussal, a környezetkárosítás lehetőségének kizárásával valósuljon meg, vagyis a hegység jövőjének vitáiban a természetvédelem és a turizmus egymás partnereiként, egymást erősítő terület- és vonzerőfejlesztő szimbiózisban jelent volna meg.
A Csarna-völgy ügye jól mutatja a hegyvidéki nemzeti parkok vagyonkezelésének évtizedek óta a felszín alatt megbújó, most itt felszínre került érdekellentéteit, 2012-ben az erdőgazdálkodás (profitorientált gazdálkodási elvárás a tulajdonostól a nemzeti parkokban is) kontra vagyonkezelői jogok nélküli természetvédelem (nemzeti park igazgatóság), 2018-ban az erdőgazdálkodó szervezet tevékenységi körében a tulajdonos által támogatott „turisztikai infrastruktúra fejlesztés” kontra természetvédelem küzdelem „zaja” verte fel a völgyet, s immár a fél országot.
Mindezt és a jövő hasonló, bármelyik nemzeti parkban, tájvédelmi körzetben felszínre törő hasonló vitáit meg lehetne előzni azzal a vagyonkezelés-változtatási döntéssel, melyet most – a kisvasút-rehabilitáció politikailag kényszerű beáldozásával – az AM feltehetően a „külső nyomás” hatására meghozott: „…bármiféle beavatkozás kizárólag természetvédelmi céllal történhet ... Ez a célkitűzés hosszú távon a terület nemzeti park igazgatósági vagyonkezelésbe kerülésével garantálható.”
Ennek a vagyonkezelési garanciának a nemzet parkjainak minden egyes szegletére érvényesnek kell(ene) lennie." Berki Zoltán

 

No events