A kutatói mobilitás ösztönzése, az "átjárhatóság" megkönnyítése a költségvetési és a vállalati szféra között (VM) Mint ahogy azt a le Figaro-ban közölt cikk (május 18.) is írja, Valérie Pécresse fölsőoktatási és kutatási miniszter szerint komoly erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a költségvetési kutatóintézeteknél, egyetemi laborokban dolgozó kutatók számára egyszerűbbé, de vonzóbbá is váljon a vállalati szférába történő átmenet, illetve általában véve átjárhatóbbá váljon a két „világot” jelenleg még elég markánsan elválasztó határvonal. Ennek érdekében a tárca kidolgozott egy vademecumot, ami a lehetőség iránt érdeklő és teljes munkaidőben a vállalati szférában dolgozni kívánó kutatóknak, a költségvetési kutatóhelyeknek és a vállalatoknak egyaránt megpróbálja megadni az esetlegesen fölmerülő kérdésekre a választ. Franciaországban egyébként 210 ezer kutató és mérnök dolgozik K+F területen, de 2001. óta megfordult a magán- és költségvetési szférában dolgozók aránya, napjainkra a magánszférában dolgozók vannak többen, az 54% dolgozik itt, míg a költségvetési kutatóhelyeknél 46%-uk. Míg 2000. és 2006. között évente 1,5%-kal nőtt a közalkalmazotti státusú kutatók száma, a vállalati szférában dolgozóké 5,5%-kal. A magánszféra egyre vonzóbb a doktoranduszok számára is, a 2004-ben fokozatot szerzők 48%-a dolgozott három évvel később a vállalati szektorban.
 
Az elképzelés lényege, hogy a költségvetési kutatóhelynél dolgozó kutató úgy kerül át a vállalati szférába, hogy közben nem veszíti el a közalkalmazotti státusát (a helye csak határozott idejű megbízásal tölthető be addig, amíg ő a vállalati szektorban dolgozik), megőrzi az őt átadó (kölcsönadó) kutatóhelynél a szakmai előmeneteli lehetőséget, nyugdíjba is a közalkalmazottakra vonatkozó föltételekkel mehet, miközben a cégnél lényegesen vonzóbb jövedelmi viszonyok várják. Ennek alapjait egy, a kutatóhely és a cég közötti megállapodásban rögzítik, aminek a lényege a kutató „átirányítása külső helyszínen történő munkavégzésre”. A cég a közalkalmazotti bértábla szerinti bérét átutalja a küldő intézménynek, az folyósítja, miközben a vállalat közvetlenül a kutatónak további „bérkiegészítést” ad. A munkakörülményeket a fogadó fél határozza meg, jelentést készít a munkavégzésről és ezt megküldi a kutatóhelynek. A tudományos tevékenységet ugyanakkor ez utóbbi értékeli (1).A nyugdíjjárulékot továbbra is a közalkalmazotti nyugdíjalapba fizeti, miközben a vállalati többletjövedelem után fizetett járulék a későbbi nyugdíj összegét növeli. A vállalatnál eltöltött évek (ez a kirendelés formájától függően 3-5 éve lehet) beszámítanak a szakmai előmenetelbe, ezek figyelembe vételével pályázhat a közalkalmazotti hierarchiában történő följebblépésre – vagy lép följebb automatikusan. Lehetőség van azonban arra is, hogy a kutatót olyan formában helyezzék át, hogy a munkabért teljes egészében – és fölső összeghatár nélkül – a vállalat közvetlenül neki folyósítsa. Ez rendszerint a hosszú idejű – öt éves – kihelyezés esetében alkalmazott megoldás, az ilyen időtartamú és típusú átadás egy alkalommal újabb öt évre meghosszabbítható.
 
A kutató kihelyezését a kutatóhely nagyon indokolt esetben és jogszabályi előírások figyelembe vételével megtagadhatja(2). A kihelyezés leteltével a kutatót az eredeti munkakörébe kell visszahelyezni, amennyiben ez nem lehetséges, kategóriájának megfelelő, más munkakört kell számára fölajánlani(3).
 
Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a fönti feltételekkel nincs mód a kutató áthelyezésére a vállalathoz, ekkor a rendelkezésre bocsátás a megoldás. Ebben az esetben viszont a bérezés teljes egészében a vállalati rendszer szerint történik, a kutató nem a közalkalmazotti nyugdíjalapba fizet és nincs mód a besorolása szerinti előmenetelre sem, értékelését pedig a fogadó cég végzi el. A rendelkezésre bocsátás időtartama legföljebb három év egyszeri, újabb három évre szóló megújítással. A kutató a költségvetési kutatásban eltöltött teljes karrierje során ebben a konstrukcióban legföljebb összesen tíz évet tölthet el. A vállalati periódus leteltével a költségvetési kutatóhelyre visszakerül, de az előbbiekkel ellentétben nem eredeti pozíciójába, hanem a besorolásának megfelelő, számára fölajánlott három állás valamelyikébe (5).
A teljes vademecum elérhető a következő webhelyen :
http://media.enseignementsup-recherche.gouv.fr/file/passerelles_public_prive/02/2/mobilite_ens_chercheurs_vCC_142022.pdf
 
A költségvetési és a vállalati szféra közötti kapcsolatok erősítésére tett erőfeszítések nem újkeletűek. Az 1999-es kutatási és innovációs törvény teremtette meg a jogszabályi hátterét annak, hogy a kutatásban dolgozók a kutatási tárca hathatós támogatásával minél nagyobb arányban alapítsanak innovatív vállalakozásokat, miszerint:
a kutató részt vehet a saját kutatási eredményeinek hasznosítására alapítandó vállalkozás létrehozásában,
egy közalkalmazott kutató tudományos tevékenységet (pl. hosszú távú tanácsadói munka) vállalhat a saját tudományos eredményeit hasznosító vállalkozásban,
egy közalkalmazott tulajdont szerezhet innovatív vállalkozásban és tisztséget vállalhat annak irányító testületében.
Ezen túlmenően speciális szabályokat alkottak a fiatal innovatív vállalkozásokra és a fiatal egyetemi vállalkozásokra, valamint megerősítették a kutatási adóhitel intézményét.
 
Az 1999-re visszavezethető intézkedések mérlegét vonta meg a francia kormány az erről készített jelentésben, ami a kutatási tárca honlapján is hozzáférhető. Eszerint a konzultáns státust választják a kutatók leggyakrabban, hogy saját kutatás eredményeik gazdasági hasznosításában részt vegyenek, ez a legegyszerűbb formája a vállalati szférába való bekapcsolódásnak anélkül, hogy kutatói státusukat – de elsősorban közalkalmazotti mivoltukat – föl kelljen adniuk - ennek ellenére természetesen szükség van a közszolgálati etikai tanács hozzájárulására is. Ez utóbbi 2000. és 2007. között a kérelmek 98%-át kedvezően bírálta el és 656 engedélyt adott ki. Ezek közel háromnegyede konzultánsi tevékenységre vonatkozott, csupán 147 kutató vállalkozott arra, hogy a vállalkozás létrehozásában is aktív szerepe legyen.
Az elmúlt 10 évben az egyetemi kutatók jártak élen az innovatív vállalkozások alapítására beadott pályázataikkal. Az összesen befogadott 2600 támogatási kérelem esetében 1211 érkezett a költségvetési szférából, míg 1389 zömmel a vállalati szektorból. Az említett 1211, költségvetési intézményből érkezett esetében 523 az egyetemi, 325 a költségvetési kutatóintézeti, 264-et adtak be mérnöki karok, 33-at kereskedelmi főiskolák, míg 66 egyéb fölsőfokú oktatási intézmény munkája eredményként készült. Az inkubációs stádiumon túljutott projektek 70%-a, azaz mintegy 1200 projekt volt az, amiből valóan vállalkozás is született – ezek közül csupán 4% azok aránya, amiknek semmilyen kapcsolatuk nincs a költségvetési kutatással. A vállalat-alapítási számokból az is nyilvánvaló, hogy a sikerágazat az informatika és a kommunikáció-technológia, ezek száma folyamatosan nő a mérnöki tudományok rovására, míg az élettudományi és biotechnológiai projektek száma viszonylag állandó. Százalékos arányban:
ITC, multimédia: 34%
Élettudományok (orvosi, agrár, élelmiszer-ipar., humán és növényi biotechnológia): 33%
Mérnöki tudományok (kémia, mechanika, anyagtudományok, stb.): 29%
Társadalomtudományok, szolgáltatások: 4%

 
No events