2015. 05. 03. - Négy különböző nemzetség képviselője volt az ősgyepen: egy kockás kotuliliom, egy szibériai nőszirom, egy vitézkosbor és egy parizeres szendvics.

A liliom, a szirom és a kosbor a réten foglaltak helyet, a szendvics az autóban, egy szalvétában. Színhely: Balaton-felvidéki Nemzeti Park, ahol néhány ottfelejtett biológus és pár egyéb szakember tengődik. Személyek: személytelenek. Történik: semmi. Pontosabban itt semmi, de pár száz kilométerre innen elfogadták azt a törvényt, amely elindíthatja a nemzeti parkok felszámolását.
Amikor elindultunk, hogy megnézzük, hogyan működik egy nemzeti park, jelesül a Balaton-felvidéki, még úgy volt, hogy az állami földvagyon kezeléséről szóló törvénytervezet nem megy át a parlamenti gépezeten, a parkok legalább őszig fellélegezhetnek.

Átdolgozták, megszavazták
Aztán kedden az Országgyűlés elfogadta a törvénymódosítást, amelyhez két héttel korábban a kormánypártoknak nem sikerült biztosítaniuk a szükséges kétharmados többséget, így a képviselők egy átdolgozott – minősített többséget igénylő rendelkezéseket már nem tartalmazó – előterjesztést szavaztak meg.
A lényeg: a földművelésügyi miniszter törvényjavaslata alapján a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) tulajdonába kerül az összes állami tulajdonú föld, függetlenül attól, hogy védett természeti területnek minősül-e. A rossz nyelvek szerint ez azt jelenti, hogy a földet kénye-kedve szerint beszánthatja a paraszt, viszlát, túzok, good bye, ürge!

Alkalmatlan, méltatlan
Az Élőlánc Magyarországért ökopárt szerint alkalmatlan és méltatlan az a 110 kormánypárti képviselő, aki megszavazta a nemzeti parkok felszámolását elindító, Magyarország természeti kincseit szabad prédává tevő T/3788-as számú törvényt. Szerintük ugyanis "itt a piros, hol a pirost" játszottak a törvénytervezettel, szembemennek az alkotmánnyal, fütyülnek a szakmai szervezetek tiltakozására. Az országot markában tartó érdekcsoportok szavazórobottá alacsonyították a valamikor "szent" képviselői munkát. Tiltakozunk ez ellen a szégyenletes és pusztító döntés ellen! – írták.
Egy egész napot töltünk a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban (BFNP), működési területük durván egymillió hektár, ezen belül  57 ezer hektár különböző védettséget élvező terület. Az egészből 13 ezer hektár áll a BFNP vagyonkezelésében, ezek egy részét kiadják haszonbérbe, egy másik felén pedig saját maguk gazdálkodnak, elsősorban őshonos állatfajokat (például vízibivalyt, rackajuhot, szürke marhát) tartanak.

Mi lesz veled, ürge?
Ahogy mi láttuk, az állattartás tulajdonképpen területkezelés, a földek a rendszerváltásig téeszek kezelésében voltak, elcserjésedtek, elgyomosodtak. Ezeknek a területeknek a fenntartásáról a továbbiakban is gondoskodni kell. Viszont az idei év emlőse, a fokozottan védett ürge például csak azokon a réteken telepszik meg, ahol legeltetnek. Egyébként a BFNP tihanyi területén, a levendulaház melleti réten több ezren élnek. És a sok látogató miatt egészen megszokták az embert, nem menekülnek hanyatt-homlok az üregeikbe.
Ha itt kicsit elnéz az ember a település irányába, könnyen beláthatja, hogy a nemzeti parkokban igazi kihívás, hogy egy ennyire urbanizált területen lehessen védett területekről, természetvédelemről beszélni.
A Balaton, ahogy a sznobok mondani szokták, az ország második legjelentősebb turisztikai desztinációja. Ehhez mérten a parknak van tizenhárom bemutatóhelye, ezekből három látogatóközpont.

Természetvédelem = embervédelem
Tudjuk már általános iskola óta, hogy minden generációnak felelőssége, hogy a természeti értékeket átörökítse. Egy szakértővel beszélgetve úgy is felvetődik a kérdés, miért jó az, hogy van természetvédelem? Azért, mert az ember bele van helyezve egy tőle független, élő és élettelen rendszerbe, ha nem tudjuk megőrizni ezeket a dolgokat, az emberiség léte kérdőjeleződik meg. Így a természetvédelem igazándiból embervédelem.
Az előzmények tükrében pusztán költői kérdés, hogy ha elveszik a terület kezelését, akkor például hol legeltetik a nemzeti parkok az állataikat? Ha nincs terület, akkor hol termelik meg télire a takarmányt?

Mindenre vonatkozik szabály
A Kis-Balatonnál, ami szintén a nemzeti park része, az elképesztően gazdag madárvilágon kívül vannak hüllők, kétéltűek, emlősök, így például a fokozottan védett vidra is fellelhető itt. A bérbe adott földeken a park szakembereinek felügyeletével zajlik a munka: a legeltetési rendtől kezdve az állattenyésztésig mindenre vonatkozik valamilyen szabály. A bérlő nem szánthaja be a gyepet, ezt is ellenőrzik. Ha viszont a terület kikerül a nemzeti park fennhatósága alól, akkor nem lesz, aki ellenőrizze, hogy a bérlők betartják-e a szabályokat.
Őshonos növénytársulások tűnhetnek el, visszafordíthatatlan károk keletkezhetnek. Most még a kaszálások idejét is be kell jelenteni, amit persze ellenőriznek is. Sőt, a kaszálás módja is meg van szabva. Szigorúan fogják a gazdák kezét.

Már a Festeticsek is
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a 150 négyzetkilométernyi – nagyrészt védett, illetve fokozottan védett – Kis-Balaton az ember aktív közreműködését igényli. Már a Festeticsek idejében le akarták csapolni, mára az ember teljesen átformálta, ez már tulajdonképpen egy mesterségesen fenntartott terület. A helyiek a vízügyesekkel szorosan együttműködve szabályozzák a terület vízellátottságát.
Minden vigyázással-óvással együtt a park egységei nincsenek elzárva a látogatóktól. Vezetett túrákon még a Kis-Balatonhoz is el lehet látogatni. Érdekes, egy újságírónak ehhez minisztériumi engedély kell. A BFNP-nek 2010-ben 270 ezer, 2013-ban 322 ezer, tavaly 340 ezer látogatója volt. Nyilván ez is azt mutatja, hogy az ott dolgozók valamit rosszul csinálnak.

Alapjogot sért a törvény
A T/3788-as törvény elfogadása után a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország a köztársasági elnök, az ombudsman és az összes parlamenti képviselő segítségét kérte, hogy az alkotmányellenes törvény ne léphessen hatályba.
Szerintük – valamint az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa szakmai bizottsága, az Országos Környezetvédelmi Tanács, 170 civil szervezet és több ezer állampolgár, valamint az összes ellenzéki képviselő szerint – a törvény veszélyezteti a természeti értékek védelmét. Az EMLA (Környezeti Management és Jog Egyesület) elemzése alátámasztotta, hogy a törvény sérti az egészséges környezethez való alapjogot, így az alkotmányellenesség aggályait veti fel, és a természetvédelem terén visszalépésre ad lehetőséget.

Visszafordíthatatlan károk
A törvény hatálybalépése visszafordíthatatlan károkat okozhat hazánk természeti örökségében. Megkérdeztük mindhárom szervezetet, szerintük a kialakult helyzetben milyen vészforgatókönyvek képzelhetők el?
Úgy vélik, a védett természeti területek feletti vagyonkezelési jogkörök részleges vagy teljes elvesztésével a természetvédelmi feladatok ellátásáért felelős nemzeti parki igazgatóságok elvesztik a közvetlen befolyásolás lehetőségét is, így a természetvédelmi érdekek csak áttételeken keresztül – jelen esetben az NFA-n keresztül – érvényesülnek. A két szervezet együttműködésének szintjétől függően a természetvédelmi célok érvényesülése esetlegessé válhat azokon a területeken, amelyeket természetvédelmi célok miatt védetté nyilvánítottak és állami tulajdonban tartottak.

Túzok helyett burgonya
Gyakorlati példák szerint így megtörténhet például, hogy Natura 2000 kijelölés alatt álló gyepterületen, amely egyúttal a fokozottan védett túzok élőhelye, intenzív (tehát vegyszerhasználattal is járó) burgonyatermesztésre kaphat tulajdonosi hozzájárulást a bérlő. Az intenzív szántóföldi művelés alkalmatlanná teszi az élőhelyet a túzok számára, míg a bérlő – kellő információk hiányában – olyan fejlesztésekbe kezdhet, melyek természetvédelmi szempontból nem kívánatosak, így végül a természetvédelmi közérdekkel kerül szembe.
Amit eddig a nemzeti park igazgatósága a saját szervezetén (természetvédelmi őrszolgálat) keresztül a gazdákkal személyesen, a helyszínen egyeztetve valósított meg (például a gyepterületek kaszálásának időjárási viszonyokhoz való alakítását, vagy éppen fészkek körüli kaszálatlan védőterületek térbeli kialakítását), azt ezután egy területi és szakmai ismeretekkel nem rendelkező szervezeten keresztül kellene elérnie. Ha egyáltalán információt kap a nemzeti park igazgatósága a haszonbérlő kilétéről.

Eltérő igények
A gazdálkodásra vonatkozó speciális szabályozást az adott terület ökológiai adottságai alapján kell meghatározni, így más természetvédelmi kezelést igényel például a csupasz talajfelszínen fészkelő madárfajok (széki csér, sziki pacsirta) védelme, mint a nedves kaszálórétek ritka madárfajaié. A természetvédelmi célok elérését éppen ezért nem lehet központosított, automatizált eljárásrendben kezelni, itt valóban nélkülözhetetlen a nemzeti parki igazgatóságok összetett – ökológiai, mezőgazdasági és az adott földrajzi térség agráralkalmassági tulajdonságainak – ismerete – vélik a természetvédők.
Túl azon, hogy a nemzeti parkok a természeti értékek utolsó mentsvárai, a hazai természeti sokféleség megőrzésének zálogai. A természetes élővilágú területek ugyanakkor nemcsak növény- és állatfajokat tartanak fenn, hanem egyebek között ezek a területek biztosítják a természetes víztisztítást, a levegő tisztaságának védelmét, a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak enyhítését és az árvizek csökkentését.

Nem beszél, hát nem is hazudik
Időközben az ősgyepen időző három különböző nemzetség (ha leszámítjuk a parizeres szendvicset) szavak nélkül, de komolyan tanácskozik. Már kora délután óta itt ülnek együtt. „Mivel üzenhetnénk nekik, hogy megértsék?” – így a kockás kotuliliom. „Talán Fekete Istvánnal, ő sokat járt erre, értette ezt a világot” – válaszolja a szibériai nőszirom.
„A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán varjú károgott, és Gyula szíve tele lett a csodálatos táj ősi szépségével. – Nem vagy álmos? – Dehogy… csak nézek. Ezt szeretem én… István fél karját áttette a gyerek vállán. – Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.” Grimm Balázs