2021. augusztus 16. - A legújabb kutatások szerint az elmúlt 750 év leforgása alatt az emberek olyannyira megváltoztatták az ország déli szigetének természeti táját, hogy az már komoly hatással volt az ökoszisztémára.

Mivel eltűntek azok a havasi erdők Új-Zélandon, amelyek eddig úgymond megtörték az erős hegytetőt, több rovarfaj különös evolúciós változásba kezdett: eltűntek vagy csökevényesedtek a szárnyai. A Zelandoperla fenestrata nevű álkérésznek például ma már két, különböző fenotípusa van: az egyik szárnyas és képes repülni; míg egy másiknak már
elcsökevényesedtek a szárnyai, de már eltűnőben vannak és a tudomány röpképtelennek minősítette őket.
Ezt a rovart általában nagyobb magasságokban találhatjuk meg, ahol kevés a fa és erős a szél, ami könnyen lesodorhat egy repülő rovart a mélységbe. Eközben a repülésre alkalmas társai a havasi erdőkben jellemzően védve vannak az időjárás viszontagságaitól.
A Biology Letters tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint azokban a régiókban, ahol kivágták az erdőket, a kutatók valami érdekeset vettek észre. A rovarok ezen a magasságon, ahol általában repülniük kell, már nem képesek erre.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, „az emberek által okozott erdőirtás közvetetten megfosztotta ezeket a rovarokat repülési képességüktől, és ez evolúciós szempontból nagyon rövid idő alatt történt".Mostanra az Új-Zéland déli szigetét borító, őshonos erdők több mint 40 százaléka gyep és páfrány cserje lett. A most röpképtelenné vált álkérész a tudósok szerint valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.
Az itt következtetett helyi események mellett valószínű, hogy a széles körű erdőirtás megnövelte a repülés nélküli utódok arányát Új-Zéland nagy, déli területein – írják a szerzők a tanulmányban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Attól tartunk, hogy szárnyak nélkül a rovarok nem tudnak nagyobb területi tartományban társakat keresni, hogy ezáltal növeljék a genetikai sokféleséget.
Hozzátették: ez hosszú távon befolyásolhatja egy-egy faj egészségi állapotát, valamint fokozhatja a rovarok kipusztulásának kockázatát.
A szerzők azt is elismerik azonban, hogy a szél mellett valószínűleg más tényezők is „kellemetlenné" teszik a rovarok repülését egy nyílt hegycsúcson: ilyenek például az élőhelyek stabilitásának romlása és a hőmérsékleti változások.