Az OEE 151. vándorgyűlése Bugacon, 2021. augusztus 26.

Tisztelt Vándorgyűlés, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Immár egy évtizede annak, hogy meghívást kapok patinás Egyesületük vándorgyűléseire. Több nagyszerű alkalommal volt lehetőségem az erdészek plénumát Kormányunk nevében köszönteni, melyekre 2016-ban Erdélyben, a közösen előkészített, jubileumi vándorgyűlésük tette fel a koronát.

Házigazdáink tavaly, a Nemzeti Összetartozás Évében hirdették meg a 151. Vándorgyűlést, de a járványhelyzet kényszere miatt csak most nyílt lehetőségük megtartani. Vendégeik Magyarország legszárazabb és legmelegebb klímájú vidékére látogattak el, ahol az erdő létrejötte, megmaradása a helyi viszonyokra felkészült, elhivatott erdészek munkájától függ.

A mai ünnep számomra, személyesen is nagyon emlékezetes lesz - ezért sem térhettem ki az erre az alkalomra szóló, szíves invitálás elől. Értesítést kaptam, hogy egy megtisztelő gesztussal felvételt nyertem az Országos Erdészeti Egyesület tagjai közé. Tiszteletbeli tagságomat közös erőfeszítéseink elismerésének tekintem. Emellett egy baráti és partneri közösséghez való tartozásom kap hivatalos megerősítést. Olyan magasztos célokra gondolok, mint a 21. század viszonyai között megvalósított nemzetépítés, illetve teremtett világunk védelme. Köszönet ezért a magyar erdészek első számú szervezetének, az Országos Erdészeti Egyesületnek!

Az erdő az én szememben az állandóság és a megújulás szimbóluma egyben. Harmóniáját a Teremtő vezérli. Védi és szolgálja az embert. Vallom, hogy a fenntarthatóságának letéteményese évszázadok óta a természet törvényeit ismerő, az egyetemes erkölcs parancsait követő, a szakmáját magas szinten művelő erdész.

A 19. század elejétől megnyílt az út az egyes szakmák, tudományterületek magyar nyelviségének és szellemiségének kimunkálása előtt. Soha el nem évülő érdemeket szerzett ebben a selmeci Alma Mater és a magyar szervezetként színre lépő Országos Erdészeti Egyesület! Egyesületünk történelmi teljesítményt mutatott fel az erdészeti szaknyelv megteremtésével.
Engedjenek meg egy közbevetett gondolatot, hogy miért fontos a szaknyelv. Az első rögtön a nemzetegyesítés, hiszen miután Trianonban szétszabdaltak minket, – édesanyám nekem is erdélyi – tudom, hogy milyen az, amikor a nemzet nyelvére hat a többségi nemzet hatása. Jelesül Erdélyben a román, Felvidéken a szlovák, délvidéken a szerb. Ezért hogy az egységes magyar erdőszeti szaknyelv megmaradjon, ezért fontos az erdészeti egyesület, és az a könyvkiadás amiről az elnök úr beszélt. De a magyar szaknyelv egységén túlmenően személyes szempontból is döntően fontos a szaknyelv kimunkálása. Teller Edétől hallottam a következő történetet: – Teller Ede zseniális matematikus és fizikus, a hidrogénbomba atyja, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy mit gondolunk a hidrogénbombáról, a lényeg az, hogy zseniális magyar fizikus volt – megkérdezték tőle, hogy minek tudja be azt, hogy ennyire sikeres volt Amerikában, hogy ilyen sikeres fizikus lett. Minek köszönheti ezt? Teller percekig gondolkodott, majd azt mondta, Ady Endrének. Mindenkinek elkerekedett a szeme, hogy jön ide Ady Endre. Úgy, mondta, hogy csak arra tudok gondolni, amit nyelvileg ki tudok fejezni. Amit nyelvileg nem tudok megfogalmazni, arról gondolkodni sem tudok. Ezért kulcsfontosságú az, hogy az anyanyelvünkön tudjunk gondolkodni, hogy az anyanyelvünkön meglegyen az a szókészlet, és az a szaknyelv, mivel a szakmánkat művelni tudjuk. Mert ez biztosítja azt, hogy a legtöbbet ki tudjuk hozni ezekből a talentumokból, amiket a Jóistentől kaptunk. Ezért fontos a szaknyelv, a magyar szaknyelv kiművelése személyes szempontból és a nemzet egysége szempontjából is.

Az OEE olyan értékközösség, amivel csak kevés szakterület büszkélkedhet. A Kárpátok gyűrűjében szolgáló erdésztársadalom egy családként járul hozzá nemzetünk egységéhez. Kevés olyan szakma van, melynek ünnepi közgyűlésén, gondolatban körbetekinthetek Gyergyótól-Lendváig, Eperjestől-Temesvárig, végig a magyarlakta vidékeken. Örülök, hogy a részese, közreműködője lehetek az OEE Kárpát-medencei léptékű kiterjesztésének!

Külön köszönöm, hogy az OEE hagyományosan kiváló partner az ágazati programok és szabályozás megalkotásában. A felkérésemre készített szakanyagaik meghatározó szempontokat adtak a Nemzeti Erdőstratégiához, javaslataik beépültek a hatályos dokumentumba, több ezek közül már meg is valósult!

A mai kor erdészei összetett, sokszor eltérő igényrendszer szolgálatában állnak. A közcélú erdőgazdálkodásban, a turisztikai fejlesztésekben - benne a történelmi, kulturális, egyházi emlékhelyek gondozásával - a szűkebb pátriájuk valódi házigazdáiként jelenhetnek meg az egész társadalom előtt.

Tisztelt Vándorgyűlés!

A vad az erdő része. Az erdészet és a vadászat ügye elválaszthatatlan. Az erdészek és a vadászok közösségei átfedik egymást, a szervezeteink szövetségben működnek. Miniszterelnök-helyettesként és az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként is megerősítem, hogy az erdészek közreműködésével állítjuk helyre a magyar vadászati kultúra becsületét! A legendás, 1971. évi Vadászati Világkiállítás a magyar erdészek szempontjából is meghatározó esemény volt. A vadászokkal együtt, a korszellemen felülemelkedő igényességgel mutatták meg, hogy vadgazdálkodásunk a világ élvonalába tartozik, ott van és ott is marad. A soproni Alma Mater polgársága pedig ezzel az eseménnyel kezdte el visszanyerni az akkor már két évtizede elnyomott szuverenitását.

A hagyomány kötelez. Az erdésztársadalom képviselői - kiemelten az erdőgazdaságok - komoly részt vállaltak a jövő hónapban megnyíló, „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás előkészítésében is. A színes programsorozat garancia arra, hogy az esemény valóban emlékezetes legyen. A kiállítás dicsőségét és üzenetét a most létrehozott emlékhelyek és telepített emlékerdők fogják hirdetni. Két hét múlva hazánk ad otthont a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak is. Köszönet az erdőgazdaságoknak, akik ennek tiszteletére huszonegy emlékkeresztet állítanak fel a magyar erdőkben. E keresztek keresztény civilizációnk védelmére és nemzeti összetartozásunkra fognak emlékeztetni bennünket emberöltőkön át!

Szent II. János Pál pápa szavai szerint: „A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért.”
Önök igaz magyarként vállalnak ebben részt!

 

Jó szerencsét! Üdv az Erdésznek!
Üdv a Vadásznak!
Hódolat a Teremtőnek!

1