A pézsmapocok
(Kisalföld 2009. június 20.) - Patkány formájú rágcsáló, prémje értékes. Bundája a hátán gesztenyebarna, a hasán szürke, de többféle színváltozata is lehetséges.
Prémje kétféle szőrzetből áll, a bőrhöz közeli tömött pehelyszőrből és a hosszabb fedőszőrökből. Kis, lekerekített fülei alig látszanak ki a bundából. Szemei kicsik, feketék. Lábai rövidek, ujjai oldalán merev úszószőrök (serték) találhatók, a lábujjak töve között úszóhártya feszül. A farka ellaposodó, csupasz, apró pikkelyes, patkányszerű. Hátulsó lábai tövében, a farok alatt körte alakú illatmirigye van, amelynek terméke az ismert pézsmaillat, a természetes parfümalapanyag.
Eredeti elterjedési területe Észak-Amerika. Kanadából telepítettek 1905-ben, tenyésztési céllal a csehországi Doboisba. Egyes források szerint négy, mások szerint tíz párat. További telepítések történtek Finnországban, Oroszországban, Franciaországban és Németországban is. Kiszabadult példányok révén gyorsan terjedt, napjainkra benépesítette egész Európát. A történelmi Magyarországon 1915 őszén került meg az első példány Németjárfaluban (ma Deutsch-Jahrndorf). Ezt követően gyorsan nyomult előre, 1938-ra már az egész országban elterjedt volt.
Az év nagy részében ragaszkodik a vízi élőhelyekhez, de vándorló, terjeszkedő példányai olykor vizektől igen távol is észlelhetők. Rövid időszakra a párkapcsolat, túlnyomóan azonban a párnélküliség (promiszkuitás) jellemezi. A szaporodási időszak januártól októberig tart A vemhesség ideje 28 nap. Évente 3-5 alkalommal, esetenként 3-6 fiatalt hoz a világra. Idősebb nőstények február és november között, a fiatal nőstények június és november között ellenek. Vízparton lévő lakásának egyik bejárata a víz felett, a másik a víz alatt nyílik. Ha összefüggő, nagyobb vizes területeken telepszik meg (például a Fertő tó), akkor a vízben építi ki a várát. A lakókamra a víz felett található, és helyzetét gazdája a vízállás szerint változtatja: emeli vagy süllyeszti. A pézsmapocok fészke a lakókamrában készül, tehát mindig a vízszint felett épül. A fiatalok csupaszon és csukott szemmel jönnek a világra. Születési tömegük mintegy 20 gramm. Szemeik a 11. napon nyílnak ki. Háromhetes korig csak a várban tartózkodnak, erre az időre tehető a szopás időszaka. Ezt követően már jól úsznak és buknak.
A pézsmapocok elsősorban növényi eredetű táplálékot fogyaszt, amit a vízben és a vízparton vesz fel. A tavasztól őszig terjedő időszakban a nád, sás, gyékény hajtásai és gyökerei képezik a táplálék alapját, de megeszi a termesztett növényeket - elsősorban a búzát és a kukoricát - illetve a parti füzek zsenge hajtását vagy kérgét is. Télen táplálékát főként a víz alá bukva szerzi meg, az említett vízi növények gyöktörzseit keresi. Ínségesebb időkben olykor vízicsigákat, folyami és tavi kagylókat, rákokat, halat, sőt, vízimadártojást is fogyaszt.
Hazai állománynagyságáról nincs információnk. Valószínű, hogy a pézsmapocok számára alkalmas élőhelyek már telítődtek, legfeljebb új vizes élőhelyek, kialakulása teszi lehetővé terjeszkedését. Nem veszélyeztetett. Különösebb védelemre már csak azért sincs szükség, mivel faunánknak nem őshonos fajáról van szó. Egész évben vadászható. Éves jelentett terítéke csupán 2-300 példány. A pézsmát rendszerint erre specializálódott emberek csapdázzák, tehát ez a tevékenység a fegyveres vadászat érdeklődését kisebb mértékben érinti. A csapdázáshoz az illetékes vadgazdálkodó hozzájárulása szükséges, de bárki, külön engedély nélkül gyakorolhatja. Prof. Faragó Sándor
Pótlás: a erdősítésben kipusztult egyedek pótlása.