2025. július 18. - Az Erdővédelmi Osztály egyik legfajsúlyosabb szakmai feladata a tölgy-csipkéspoloska elleni biológiai védekezés megalapozása.
Ennek jegyében 2022 és 2023 után idén harmadszor vágtunk neki, hogy eredeti hazájában, az USA-ban tanulmányozzuk a természetes ellenségeit. Július 13-i hajnali indulással, Varsón keresztül Chicagoba vettük az irányt. A menetrend szerint bő tízórás Varsó-Chicago utat kb. 9 óra alatt teljesítette a gép és a sportos pilóta. Az öröm azonban korai volt. A korai érkezésből kifolyólag, szabad kapu híján közel két órát vesztegeltünk a városnyi méretű O’Hare repülőtér betonján. Szerencsére az egyébként gyakran hosszadalmas határátlépés viszonylag gyorsan lezajlott. Felvettük a bérelt kocsit (Chevrolet Equinox), ami hazai viszonylatban nagynak számítana, de a négy nagy bőrönddel, fotófelszerelésekkel és a később megvásárolt teleszkópos ágvágóval (amit nyilván nem tudtunk itthonról a repülőn szállítani) buggyanásig feltöltöttünk. Utána egy fárasztó, 240 km-es autózás déli irányban Urbanaig, ahol az első három éjszakát töltöttük, egy régről ismert kedves kolléganő (Lee Solter – az University of Illinois kiváló rovarpatológusa) házában. Mégpedig úgy, hogy sem Lee, sem a férje, Phil nem voltak otthon, mert éppen Arizonában nyaralnak. Azaz egy teljesen üres lakásban szálltunk meg. A házigazdák annyira figyelmesek voltak, hogy a hűtőszekrényben még söröket is hagytak nekünk, amiket mi (kizárólag udvariassági gesztusként) fogyasztottunk is. Lee távollétében nyugdíjas kollégája, Rick Larimore segített bennünket a terepi munkában. Ha terepi biológusról szóló filmhez keresnek főszereplőt, Rick kiváló jelölt lehet. Rendkívül barátságos, hatalmas tárgyi tudású, elhivatott ember. Nem mellékesen amatőr zenész és szobrász is. Legnagyobb részben saját erdejében gyűjtöttünk, amit természetvédelmi célzattal kezel. Ennek legfőbb eleme a tölgyek (különösen a „fehér tölgyek” megsegítése, megőrzése). Birtokán nagyméretű tisztásfoltok az egykori prérivegetáció emlékét őrzik. Itt találkoztunk a látványos megjelenésű ikonikus királylepkével (Danaus plexippus), ami Kanada déli részéről és az USA északi államaiból egészen mexikói telelőhelyéig vándorol.
Rick erdei faháza mellett kihelyezett itatókra sűrűn járnak a tüzestorkú kolibrik (Archilochus colubris), amik Észak-Amerika legkisebb madarai. Persze nem csak szép dolgokat láttunk. Néhol szinte fürtökben rágtak a kistermetű, de tömeges inváziós japán cserebogarak (Popillia japonia). Nálunk még nincs, de Olaszország egy részét már meghódította. Sajnos szinte biztosra vehető, hogy előbb-utóbb nálunk is fel fog tűnni. Ha még nem volna elég bajunk a honos cserebogarakkal…
Az Illinoisban töltött két terepi nap után Indianaban 3 faiskolát látogattunk meg, ahol sikeresen tudtunk gyűjteni. Lafayette városban örömmel láttuk, hogy egy jelentős utat Kossuth Lajosról neveztek el. Megjegyzendő, hogy az USA különböző államaiban nemcsak utcák, hanem települések is viselik a nevét.
A nappal gyűjtött mintákat esténként a szálláson dolgozzuk fel. Ennek lényege, hogy a poloska petecsomóit kisebb, körbevágott levéldarabbal együtt kis műanyag tégelyekbe helyezzük. Előtte azonban egy laptophoz köthető digitális mikroszkóppal lefényképezzük őket. Így az egyes petecsomókban lévő peteszám utólag is meghatározható. Ez pedig feltétlenül szükséges a mintákból kikelő parányi petefürkész hatásainak megítéléséhez. A parazitoid keléseket már útközben is, 1–2 naponként ellenőrizzük. Ez általában éjbenyúló rabszolgamunkát jelent, aminek elvégzését nagyban segíti Marci aprócska villanyrezsója és törpe kotyogó kávéfőzője. Ennek a „rusztikus”, de jól működő szettnek már csak azért is nagy hasznát vesszük, mert a legtöbb helyen kapható amerikai kávé emberi fogyasztásra kevéssé alkalmas.
Pénteken (07.18) irány Ohio állam, ahol három helyszínen (Cincinatti, Columbus és Cleveland) is tervezünk mintákat gyűjteni.
Csóka György, Paulin Márton és Gáspár Csaba