2021. augusztus 29. - Kitűnő kirándulóidőben érkeztek a résztvevők 2021. augusztus 26-án délután az OEE 151. Vándorgyűlésére a bugaci Karikás Csárdához.
A bemelegítő beszélgetések és vállveregetések után helyet keresett magának a vendégsereg a kerekasztalok körül, és a nyitó kürtszó, majd a zászlók bevonulása után kezdetét vette a maratonira sikerült ünnepi közgyűlés.
Elsőként a házigazda, Sulyok Ferenc, a KEFAG ZRT vezérigazgatója köszöntötte a vendégeket elemző beszédével. Emlékeztetett: „A Duna-Tisza köze szélsőséges termőhelyi viszonyai között gazdálkodunk. Az itteni erdők túlnyomó része a korábbi futóhomokon létesült. A klímaváltozás fokozott mérvű kihívások elé állítja ezeket az erdőket és az erdőket kezelő helyi erdészeket. Szerencsére teljesen megalapozott az a mondás, hogy a homokon való gazdálkodás kreatívvá tesz! A térségben alkotó erdész elődeink is híresek voltak makacs elszántságukról, kísérletező hajlamukról és feltétel nélküli erdőszeretetükről, de ez manapság sincs másként!”
A gazdálkodásra utalva megjegyezte: „Sikerült megőrizni és folyamatosan fejleszteni a teljes termelési vertikumunkat a csemetetermesztéstől, az erdőművelésen, a vadgazdálkodáson át a fafeldolgozásig.”
A vezérigazgatót követően Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke köszöntötte a vándorgyűlés résztvevőit. A soproni Alma Materre emlékeztetett, ahonnan ’56-ban kénytelen volt elmenekülni 24 oktató és majd kétszáz hallgató, akik Vancouverben találtak második otthonra. Isten éltessen a magyar erdészeket! – zárta gondolatait a térség országgyűlési képviselője.
Ezután Kiss László, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke következett. Részletes, elemző beszédében többek között emlékeztetett arra, hogy csak különlegesen súlyos történelmi helyzetekben maradt el a vándorgyűlés, mint az utóbbi évben a Covid miatt. „Sosem adjuk fel a vándorgyűlés ügyét!” – figyelmeztetett. Felidézte az alföldfásítás nagyjait, Kaán Károlyt, Kiss Ferencet és másokat, akik elindították ezt a nagy küldetést. Kiemelte az alföldi embert magasra emelő egészséges törekvést, munkabírást, leleményességet és alkalmazkodást, mert erdésznek lenni az erdő istenadta hazáján kívül, a legnagyobb kihívás és felelősség. Köszönetet mondott a vendéglátóknak, az együttműködő szervezeteknek és köszöntötte a határon túlról érkezetteket.
Biztató eredményként kiemelte: Az erdészeti ágazat ökoturisztikai fejlesztései, programjai sikerrel szolgálták ki a növekvő igényeket, ezért reflektorfénybe került az erdő és az erdészek jelentősége, társadalmi szerepe.
Hangsúlyozta, az OEE hagyományai szerint segítjük a magyar identitás megmaradását, az
erdélyi, felvidéki, kárpátaljai helyi csoportjainkkal egy unikális, Kárpát-medencei magyar egyesület képét mutatjuk meg. Ma már a tagságunk több mint tíz százaléka határon túli illetőségű.
Emlékeztetett: az értékmegőrzés szándékával álltunk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi fakultásának bátor kezdeményezése mellé, ahol ideiglenes engedéllyel, Romániában egyedülállóan, magyar nyelvű erdőmérnök-képzést indítottak.
Kiemelte az Erdei Vándortábor Programot, amit az egyesület legnagyobb, legsikeresebb közönségkapcsolati és erdőpedagógiai mozgalmának nevezett.
A szakmai kapcsolatokról szólva elmondta, hogy az Agrárminisztérium stratégiai partnereként, szoros együttműködésben állunk az Erdőkért felelős Államtitkársággal.
Hasonlóan jók a kapcsolatok a megerősödő Soproni Egyetemmel is.
Vivat, crescat et floreat Academia, Vivant Professores! – köszöntötte az Alma Matert.
A társadalmi szervezetek között fölsorolta a MEGOSZ-szal, a FAGOSZ-szal, a PRO SILVA Hungáriával és a Nemzeti Agrárkamarával működő kapcsolatokat, és közölte, megállapodást kötöttünk az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel, a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetével, és hamarosan a Magyar Cserkészszövetséggel is.
Hangsúlyozta, meg akarjuk erősíteni a köztudatban az erdei életközösség egészét gondozó és megőrző erdész képét, és el kell érnünk, hogy az erdők ügyeiben, a társadalom első kapcsolódási pontja az OEE legyen!
Ezek után részletesen tárgyalta a meglehetősen életszerűtlen EU Erdészeti Stratégiáját. Emlékeztetett, hogy hazánkkal együtt 11 uniós tagállam szakminisztere tiltakozott a nyilvánosságra hozott stratégia szemléletmódja ellen – szinte hatástalanul. Idézte az Európai Erdészeti Intézet tanulmányát mely szerint mindenütt helyi viszonyokra szabott, már bevált erdőkezelési módszerekre is alapozó megközelítések szükségesek.
Az elnök a cselekvés két irányát jelölte meg: Egyrészt határozottan fel kell lépnünk a nem kellő mértékben átgondolt direktívák kiigazítása érdekében. Másrészt el kell érnünk, hogy tudományokat integráló, a legújabb trendeket ismerő felkészültségünk hiteles és elfogadott legyen.
Felhívta a figyelmet, az évszázadok alatt kimunkált gazdálkodási módok szorulnak áthangolásra, igényelnek új szemléletet. Ezzel együtt, csak olyan megoldások lehetnek életképesek, amelyek az erdők és a társadalom érdekeit egymással összhangban képviselik.
Programadó gondolatokat is megfogalmazott: „Az erdészet a klímaváltozás hatásainak mérsékléséért, erdeink alkalmazkodóképességének erősítéséért.” Majd hozzátette: Számunkra a fakitermelés nem cél, hanem az erdőgondozás megfontoltan alkalmazott eszköze.
Mindezek érdekében: elkerülhetetlen, hogy már a következő évtől kezdődően, a jól átgondolt megújulás irányait tűzzék napirendre a vándorgyűléseink, és azokat hangsúlyozzák az üzeneteik. A vándorgyűlések szakmaiságát, produktivitását tematikus szakmai konferenciákkal szükséges kiegészítenünk. Később a szakosztályok rendezvényeit is az aktuális célokra kívánatos összpontosítani.
A jövő „erdőszakmájának” megalapozásáról elmondta, a fő üzenetünk a fenntartható és többcélú, a természetvédelmi szempontokat is integráló, dinamikusan fejlődő erdőgazdálkodás, majd hozzátette: A változó világban is van víziónk az erdő jövőjéről!
Végezetül az egyesület jövőjével kapcsolatos gondolatait foglalta össze, többek között hangsúlyozta, hogy tervszerű működésünk mellett, a kívánatos önszerveződésnek is nagyobb teret engedünk. (Z.Z.)