2010. június 8. - RENDKÍVÜLI IDŐJÁRÁS - AMI A MADARAKNAK KÁRT OKOZ, AZ A
MOCSÁRRÉTEK NÖVÉNYVILÁGÁNAK KEDVEZ Az elmúlt hetek viharai, a réteken álló víz miatt számos védett madárfaj tojása, fiókája, fészke károsodott, gólyák sérültek meg a Fertő-Hanság Nemzeti Park rába- és tóközi területein.
RÁBAKÖZ-TÓKÖZ - A szokatlan májusi időjárás, a .rengeteg eső, a lehűlés és a viharok nem kímélték a Fertő-Hanság Nemzeti Park élővilágát sem. Az elmúlt hetekben például a Rábaköz, a Tóköz mély fekvésű, jórészt védett gyepterületein közel harminc centiméteres víz állt a réteken.
Fülöp Tibor, a tóközi őrkerület vezetője érdeklődésünkre arról számolt be, hogy a viharos szél, a zivatar megtépázta, sok helyütt leverte a bokrokról, fákról a fészkeket, vagy kiborította a fiókákat, a tojásokat.
- Emellett a földön fészkelő madárfajok, mint például a réti tücsökmadár, a haris, a nagy póling, a sárgabillegető, a cigány csaláncsuk, a pityer, a pacsirtafélék első költésének jelentős része károsodott vagy odaveszett. Április végén, amikor ezek a fajok a területre megérkeztek, jó idő volt, sőt, még május elején is, amikor fészkelni kezdtek - említette Fülöp Ti-' bor, majd megjegyezte: - Minden még sincs veszve, hiszen a pótköltéssel a veszteség valamiképpen korrigálható.
A nemzeti park tóközi őrkerület-vezetője beszámolt arról is, hogy területén az elmúlt hetekben több helyütt, például Dőrben, Osliban gólyafészkeket lökött le a viharos szél, illetve az is előfordult, hogy a gyakran kétmázsás fészek a csapadék súlyától leszakadt Győrsövényházon egy fehér gólya sérült meg a viharban, a szárnya eltört. Szintén a tóközi településen fordult elő, hogy a gólyafiókák attól pusztultak el a mély fészekben, hogy az megtelt csapadékkal és a kicsik megfulladtak.
Fülöp Tibor végül hangsúlyozta: a Rendkívüli időjárás ugyan sok kárt okoz, elsősorban a madarak körében, a mocsárrétek vízi élőhelyekhez kötődő növényvilágának, például a keskenylevelű gyapjúsásnak, a mocsári kosbornak viszont kimondottan kedveznek a mostani vizes körülmények. GÜLCH CSABA
Gólyák a viharban
Fülöp Tibor megfigyelte, hogy a gólyák miként állnak - szó szerint - szembe a viharral: kinyújtják a nyakukat, csőrüket, szárnyaikat „áramvonalasra" lesimítják, így vezetik le a „támadást". A kicsiket, ha már akkorák, szintén a viharral szembeállva, úgynevezett „sátorozással" védik, melengetik, betakarják.
